Szombat anyái – Törökország temetetlen halottai
Törökországban a júliusi sikertelen puccs után Recep Tayyip Erdogan elnök szükségállapotot rendelt el. Persze sem a katonai beavatkozás, sem a szükségállapot nem újdonság a törökök számára. Sőt az elmúlt évtizedek véres politikai megtorlásai mind a mai napig több száz lezáratlan ügyet hagytak maguk után.
Az 1980-as, igen véres puccsot követően az akkori katonai vezetés 650 ezer embert tartóztatott le, másfél milliót jelentettek fel, 171 a kínzások miatt vesztette életét, ötvenet pedig kivégeztek. Hogy hány embert tüntettek el a titkosszolgálatok, azt mind a mai napig nem tudni, de számukat több ezerre becsülik. A nyolcvanas években egyre erősebb és véresebb harcokba torkolló kurd–török konfliktus csak fokozta a helyzetet, 1987-től az ország kurdok lakta részén szükségállapotot vezettek be, ami némely tartományban egészen 2002-ig tartott. A szükségállapot ellenére a kurd milíciák nemhogy gyengültek volna, csak jobban erősödtek, persze ezt az állam sem hagyta megtorlás nélkül. A kilencvenes évek első felében 792 ember gyanús eltűnését vagy halálát jelentették, többnyire az ország délkeleti részéről.
Ezek olyan személyek, akiket letartóztattak, majd valahol a rendőrök kezei között egyszerűen eltűntek, némelyeknek megtalálták ugyan – nemritkán a megcsonkított – holttestét, de mások soha nem kerültek elő. 1995-ben az alevi vallási kisebbséghez tartozó Hasan Ocak egyik nap nem ment haza, hozzátartozói mindenhol keresték, megcsonkított testét két hónap múlva egy „ismeretlen személy” feliratú sírban eltemetve találták meg. Családja és más civilek, akiknek szerettei különös körülmények között tűntek el, tüntetésbe kezdtek.
A szerző felvétele
Minden egyes szombaton az Isztambul belvárosában lévő Galatasaray téren demonstrálnak azért, hogy kiderüljön, mi is történt a hozzátartozóikkal. A mozgalomnak a Cumartesi Anneleri, azaz a Szombat anyái nevet adták. Az ötletet az argentin Május anyái mozgalom adta. A nyolcvanas években ezzel a mozgalommal tiltakoztak a dél-amerikai junta idején történt atrocitások és tömeges eltűnések ellen. A török rendszer persze nem nézte jó szemmel a mozgalom tüntetéseit. A rendőrség rendszeresen feloszlatta a gyűléseiket, 1999-ben pedig végleg betiltották a kezdeményezést. A gyermekeiket elvesztett anyák azonban nem hagyták annyiban: tízévnyi szünet után sikerült elérniük, hogy 2009-ben újrakezdhessék a tüntetéssorozatukat. Azóta minden szombat délben a Galatasaray téren összegyűlnek mindazok, akik vagy az 1980-as katonai puccs vagy a kilencvenes évek szükségállapota alatt vesztették el valakijüket. Szeptember 24-én hatszázadik alkalommal demonstráltak.
Az anyák helyét az idők során sok esetben az eltűntek testvérei vagy gyermekei vették át. Arra ugyan már semmi esély sincs, hogy az évtizedekkel ezelőtt eltűnt emberek közül bárki is életben legyen, de a hozzátartozók tudni szeretnék az igazságot a jeltelen sírokba eltemetett több száz civilről.
Törökországban most megint szükségállapot van, és persze nem látni, hogy az állam bármit is szeretne tenni az eltűntek vagy éppen az egykori bűnösök előkerítése érdekében. A több száz feltételezett haláleset miatt szemmel láthatóan nem szeretné elismerni a felelősségét. A Szombat anyáit ez viszont nem érdekli, ahogy most is kijelentették: ha kell, még hatszáz alkalommal fognak összejönni, egészen addig, amíg igazságot nem szolgáltatnak nekik.
