Szeptember 8-án Nagykőrösön felavatták Aladár Paasonen szobrát
A furcsa hangzású név mögött Heikki Paasonen finn nyelvészprofesszor és a Nagykőrösön élt Palásthi Paskay Mariska fia áll, a finn hadtörténelem egyik legérdekesebb alakja. Szülei sok keresztnevet választottak neki, teljes neve Aladár Antero Zoltán Béla Gyula Árpád Paasonen volt, Budapesten látta meg a napvilágot 1898. december 11-én. Heikki Paasonen a nem sokkal korábban felismert finn-magyar nyelvrokonságot tanulmányozta Magyarországon, amikor megismerkedett jövendő feleségével. Bár a család sokat tartózkodott Magyarországon, a Budapesten született Aladár végül is Finnországban nőtt fel.
Katonai karrierje a kadétiskola elvégzése előtt kezdődött, amikor a finn polgárháborúban a fehérek oldalán alhadnagyi rangban harcolt. 1920-ban, az iskola elvégzése után léptették elő hadnaggyá, majd franciaországi katonai iskolákban képezték tovább. Hazatérése után gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1926-ban már őrnagy volt, 1929-ben alezredes. A harmincas években katonai attaséként szolgált Moszkvában és Berlinben is.
1937-ben már ezredesként kinevezték az akkori köztársasági elnök, Kyösti Kallio szárnysegédjének. Ezután egyre fontosabb katonadiplomáciai feladatokat kapott, többek között tagja volt második világháborút megelőző, Finnország elleni szovjet támadás, az úgynevezett Téli Háború előtt Moszkvába küldött tárgyaló delegációnak. A háború idején Párizsba utazott, ahol felszerelést vásárolt a finn hadsereg számára. A háború előtti időben szerepet játszott a finn-magyar katonai kapcsolatok alakításában is, sőt a két ország közötti kulturális kapcsolatokat ápoló bizottságnak is tagja volt. Ezután az 5. gyalogos hadosztály parancsnokaként harcolt 1941-42-ben Karéliában. 1942-től a Mannerheim marsall alatt működő főhadiszállás felderítőfőnöke volt. Parancsnoksága alatt a finn kódfejtők a szövetséges hatalmak rádióüzenetinek tömegét fejtették meg, és Paasonen már 1943 körül látta, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. Szerepe volt a finn kiugrás előkészítésében, ami után az ország elkerülte a szovjet megszállást. A háború után Svédországból illegalitásban végzett kémtevékenységet a Szovjetunió ellen a nyugati szövetségesek oldalán. Amikor ez kiderült, a szovjet ügynökök elől Svájcba menekítette családját, ahol csatlakozott a svájci emigrációban élő Mannerheim marsallhoz, és részt vett az ő emlékiratainak összeállításában.
Ezután az Egyesült Államokba költözött, ahol a hadsereg szolgálatába állt, és 1955-ben a CIA kötelékében tért vissza Európába, az NSZK-ban a keleti emigránsok kikérdezését, a tőlük szerzett információ rendezését irányította. 1963-ban visszavonult, és visszatért az Egyesült Államokba, ahol 1974-ben bekövetkezett haláláig élt.
Aladár Paasonen 8 nyelven beszélt, de anyanyelvének a magyart tartotta. 1944-ig hivatalos és családi ügyekben is gyakran fordult meg Magyarországon, az ezt követő időkben – érthető okokból – többé erre nem volt módja, de ápolta magyar kapcsolatait németországi munkája során, és később Amerikában is.
Hamvai a helsinki Hietaniemi temetőben nyugszanak.
