Széchenyi intelmei
Széchenyi István az 1860 februárjában írt Diszharmónia és vakság című művében olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek részben ma is aktuálisak. Például: „Ha a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp meghaladja az emberi erőt.”
A mostanság hozott kormányzati döntések, a hatástanulmányokat nélkülöző törvények a vakság jeleit mutatják, a valóságot elfedő kommunikációs trükkök pedig a lakosság egy részénél „rövidlátást” eredményeznek.
Az egykulcsos szja, a nagy jövedelműeket inkább segítő családi adókedvezmény, a családi pótlék befagyasztása és más kormányzati lépések a szegényeket jobban sújtják. Mindezt betetőzi az unióban legmagasabb áfakulcs, amely egyértelműen a szegények adója.
A társadalom fejlődése azt igazolja, hogy azokban az országokban, ahol a javak elosztása különösen méltánytalan, jelentősen sérül az ösztönzés, ami aláássa a hatékonyságot, a gazdaság jó működését. Ez pedig hosszú távon a gazdagok számára is kedvezőtlen.
Széchenyi rámutatott arra is: sok bajt és igazságtalanságot okoz, hogy Ferenc József császárt nem tájékoztatják kellőképpen, s ő „a kellemetlen igazságokkal szemben valósággal süketnek tetteti magát”. A császárnak tanácsot adók csak Ferenc Józsefnek tetsző dolgokról beszélnek. Vajon ez a jelenség nem ismétlődik-e manapság is?
Széchenyi megfogalmazza azt is, hogy a bécsi udvarban az emberek zúgolódását és viccelődését egyfajta biztosító szelepnek tartják, amikor is a felesleges gőz kiszáll, és így némileg sikerül megóvni a kazánt a veszélytől, hogy felrobbanjon. Hazánkban is sok felesleges gőz szállt már ki a tüntetések hatására. Azonban a kazánra jobban kell vigyázni.
Takács Imre,
Hajdúszoboszló
