Pofátlan pénz
Nem békülök Orbánnal.
1987. december 28-án nyugdíjba mentem 40 év majdnem egy „összegben” letöltött munkaviszony után. Nem kértem, de egy jónak tűnő megállapodás alapján közös megegyezéssel.
A megegyezés alapját képezte a majdnem 40 éves munkaviszony után egy 5 780 000 Ft. bruttó jutalom. Ami az akkori hatályos jogszabályok szerint jogosan megilletett.
Ezután a hatályos jogszabálynak megfelelően 2 681 202 Ft. személyi jövedelem adót + a 4%-os különadót, 62 043 Ft-ot maradéktalanul befizettem.
Amit megkaptam, az a 3 037 000 Ft az a „pofátlanul” nagy összeg ami a jelenlegi kormány demokratikusan megválasztott nyikhaj tagjai, s némi szenilis vén bolond szerint engem 40 év munkában eltöltött idő után nem illet meg. Ezért felrúgva a demokrácia játékszabályait, és a hatályos alkotmány és jogállamiság rendszerét, visszamenőleges hatályú törvényalkotásba kezdtek. Minek alapján, most nekem még, 3 év elmúltával 1 220 000 Ft-ot kellene fizetnem. Ki kell hogy ábrándítsam ezeket a bohó szellemidézőket, mert normális ember nem gondolhatja komolyan, hogy ekkora „pofátlan nagy” összeget 3 év alatt nem lehetett elkölteni. Nem is költöttem el, főleg nem a kocsmában. De nem is volt elég egyéb tartozásaim fedezetére. Tény, hogy segített. Minden esetre szeretném a szellemidézők tudomására hozni, hogy ezt az összeget, ha akarnám, se tudnám megfizetni. Nincs!
De nem is akarom, mi több első sorban nem is tudom!
A követelésed sérti az alkotmányt, a demokratikus jogállami normákat, és sérti az emberi méltóságomat!
Nos tehát Kedves Orbán Viktor!
Rühellem, ha valaki a zsebemben kotorászik! Még jobban, ha teszi azt egy hazug, hiteltelen ember! Ugyan is, aki hazudik, az lop is, mint tudjuk. A lopás pedig már bűn!
Mert egy kordont bontó, demokráciát megtagadó, alkotmányt kijátszó, notórius hazudozó csak hiteltelen ember lehet. Így van ez akkor is, ha magáról azt hiszi, hogy az ország 2/3-a őt imádja.
Aranyoskám! Hinni a templomban kell! Mondta mindig Mari néni. Nem szeretem a gátlástalan hazug embereket. Nem szeretem az önimádókat.
Azt már régen sejtem, hogy nem vagy demokrata, mert soha sem szeretted a játékszabályait betartani. Most úgy látom, hogy minden áron be is akarod bizonyítni. Felesküdtél egy alkotmányra, de rendszeresen sértegeted azt.
Persze sokszor mondtad azt, hogy nem tudod tisztelni. Attól az még rád is kötelező. Megmondom, hogy sajnos én sem fogom tisztelni a te tákolmányodat. Mit, tákolmányodat! Téged sem tudlak tisztelni, mert hamar elfelejtetted, hogy a polgáraid szolgának, és nem királynak választottak. Arra még egy kicsit várni kell, legalább is addig, amíg a Duna vize be nem fagy. De addigra lehet, hogy választóid része is ráébred, hogy nem ilyen lovat akartak. Legalább is nem dakotát!
Mert a pofátlanul nagy pénzek nem az én zsebemben vannak!
A pofátlanul nagy pénzek a szőlőhegyen vannak!
A pofátlanul nagy pénzek a kőbányában vannak!
A pofátlanul nagy pénzek az ingatlan spekulánsoknál vannak!
A pofátlanul nagy pénzek azon képviselők zsebeiben vannak, akik évekig nagy fizetésért be sem jártak a munkahelyükre!
Tovább is van, mondjam még?
Kérlek, ezért vedd ki gyorsan a kezed a zsebemből!!!
Emberi méltóságomban pedig olyan nagyon megsértettél, hogy, bár azt mondják, a keresztények erénye a megbocsátás – igaz, nem a parlamenti keresztényeké –, de én a te bocsánatkérésed így sem fogadnám el.
Veszelovszky László
