Pezsgőzés a bunkerban

Az árja – írja Hitler – „az emberiség Prométheusza, akinek homlokából a zsenialitás fénye fakad, és bevilágítja a történelmet”. Azonban a harmincas évek végén az „árjapolitikához” inkább a háborús torkolattüzek fényei csatlakoztak. A Harmadik Birodalom el akarta nyelni Európát. Sok katonára volt szüksége. „A népi államnak gigantikus tenyésztési feladatokat kell megoldania” – világít rá (tán némileg nyersen) a Führer. A legyőzött Lengyelországban a fajilag alkalmasakat „vissza kell németesíteni”, hogy pótolni lehessen a vérveszteségeket, a többit ki kell irtani. Értelmiségieket, katonákat különösképpen. Elegendő, ha a lengyelek megtanulnak ötszázig számolni és a nevüket leírni – szabja meg Himmler. Olvasniuk nem szükséges. (Talán nem is ajánlatos.) A „jó vérű” gyerekek csak Németországban tanulhatnak, németül, német néven. Az e tárgyú kérvényeket az SS-hez kell beadni.

A fajnemesítés folyamatos feladat. Ennek érdekében Himmler létre akarta hozni a Női Bölcsesség és Kultúra Akadémiáját, amelynek hallgatói nyelveket, történelmet, sakkot és vívást, lövészetet és lovaglást tanultak volna, s végül, elnyerve a Kiválasztott Nő címet, csatlakozhattak volna némely vezető családjához tenyésztési célokra.

A pártvezetők egy része ugyanis még korán, „lentről” nősült, s feleségeik nem voltak alkalmasak sem a fajnemesítésre, sem a dísztribünökön való reprezentálásra. Az eredeti feleségeket aztán kárpótlásul megillette volna a Domina cím.

Okkultizmus

S ha már obskúrus nézetek: az okkultista Himmler azt hirdette, hogy a vezér a nagy katonakirály, Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes újratestesülése. E jelben keresztelte át Hitler a Szovjetunió megtámadásának hadi koncepcióját Fritzről Barbarossa-tervre.

Ekkor Hitler már túl van Ausztria bekebelezésén, Csehország meghódításán, a felosztott Lengyelország leigázásán, Dánia és Norvégia megtámadásán, a sikeres luxemburgi, hollandiai, belgiumi, franciaországi hadjáraton, Jugoszlávia, Görögország elfoglalásán. Most a német katonák orosz társalgási könyveket kapnak, efféle mondatokkal: „Mi a neve a területi pártbizottság titkárának?” Ugyanis a támadóknak a Komintern munkatársait, a pártvezetőket, a komisszárokat, az állami szolgálatban álló zsidókat, a szabotőröket és propagandistákat nyomban ki kell végezniük. A Führer szerint Szovjet-Oroszország szláv lakosságát harmincmillióval kell csökkenteni. (A végleges szovjet veszteséglista körülbelül 23 millió áldozatot számol. Hitler itt nem tévedett nagyot. Nem akkorát, mint amikor a Szovjetunió katonai erejét vagy amikor az Egyesült Államok hadiiparát és gazdaságát próbálta megítélni. Itt tévedései végzetesek voltak.)

Ugyancsak tévedés volt az a mámoros ünneplés, amely a Wehrmacht főparancsnokságán esett Japánnak a háborúba való belépésekor. Elvakultságukban képtelenek voltak belátni, hogy a provokáció révén a küzdelembe belerángatott USA sokkal veszélyesebb ellenség, mint amilyen erős szövetséges Japán lehet. Himmler így beszélt: „...ez a háború tulajdonképpen akarat kérdése... azért fogjuk megnyerni, mert itt egy Európa és Ázsia közötti konfliktus részesei vagyunk. A Német Birodalom és az untermenschek konfliktusáról van szó.”

Noch da zu: nem volt könnyű elmagyarázni „a népnek”, hogy az északi árja faj díszpéldányai, a germánok miképpen kerülnek szövetségbe a ferde szemű, alacsony, sárga emberekkel vagy a fekete, tömzsi olaszokkal. És miért nem a magas, ösztövér, hidegvérű angolokkal szövetkeznek, akikkel viszont éppenséggel harcban állnak. A fogolytáborok környékén lakóknak imponált a britek hűvös magabiztossága, kiváló fizikuma. S nem átallottak olyan kijelentéseket tenni – jelenti a Belbiztonsági Szolgálat –, hogy a háború kimenetelét nem az utolsó ágyúgolyó fogja eldönteni, hanem az utolsó húskonzerv. Angol kézben.

Az untermenschekkel szemben nincsen helye semmiféle kíméletnek, vallja az SS birodalmi vezetője. A könyörület, „a kereszténység a legveszedelmesebb pestis, ami ránk tört a történelem folyamán. Ez gyengített meg minden konfliktusunkban, ezért le kell számolnunk vele”. Aki mondja, a koncentrációs lágereknek is a főnöke. Hozzá tartozik Dachau, Auschwitz, Majdanek, Treblinka, Sobibor, Mauthausen és a többi. Ez a credója.

Hanyatló lovagrend

A háború megtizedelte a harcoló SS-t. Kezdetben a „lovagrendhez” – ahogyan Himmler nevezni szerette – méltó feltételek kellettek a befogadáshoz. Igazolható árja felmenők, kifogástalan fizikum, 175 cm feletti magasság. E kényeskedős korszakban akár egyetlen tömött fog miatt is visszautasíthatták a harci vágytól felajzott önjelöltet. Később már más járta! 1943-ban már van mohamedán SS hegyivadász-hadosztály, a Handzsár elnevezésű, amelynek tagjai kéjjel ölik az ortodox szerbeket. (Csukaszürke fezükön hordták a kiterjesztett szárnyú sast és a halálfejes jelvényt. Mivel papjaik azt ígérték, akik küzdelemben esnek el, azok egyenesen a paradicsomba jutnak, ezt a harci támogatást nagyra értékelte és igen praktikusnak találta Himmler.)

Ugyancsak a Balkánon ténykedik a harcias Skanderbeg SS-hadosztály. Van skandinávokból álló északi SS-seregtest, vallon, flamand, francia, ukrán, sőt orosz is. Magyar – többek között – a Hunyadi páncélgránátos-hadosztály (élén az újvidéki hideg napok parancsnokával, Grassy József SS-tábornokkal). De létezett Első Orosz Nemzeti SS-ezred nevű alakulat is, amelynek parancsnoka, Gill őrnagy 1943 augusztusában ismét fordított a köpenyén, „visszaállt” a szovjet oldalra, és csapata felvette az Első Antifasiszta Dandár nevet. Ily ironikus helyzet is akadt... Gill-Rogyionov őrnagy eseténél ismertebb Vlaszov tábornok neve és sorsa: ő is átállt, fogságba esvén. „Vlaszov tábornok úr, az orosz disznó is mellénk szegődött” – kommentálta hangosan a hírt Himmler.

1943 nyarára láthatóan megroppant a náci hadigépezet. A keleti fronton a harcoló SS-századok parancsnokai mintegy három hónapos életben maradási eséllyel számolhatnak, a zászlóaljparancsnokok négy hónapnyival – ismerte el Himmler.

Elmerülni!

1944 nyarán sikertelen merényletet kísérel meg Hitler ellen a hadsereg néhány tisztje. Nem állapítható meg, hogy Himmler tudott-e az összeesküvésről, s ha igen, mennyit. Az azonban bizonyos, hogy a katonák és a hivatalnokok közt egyre többször kerül elő a „háború után...” szófordulat. Maga Himmler is készül. Létrehozza a Vérfarkas nevű titkos társaságot, amely a megszállás után életben tartja az SS szellemét, akciózik, megmérgezi a kutakat és az élelmiszereket, megtámadja a szállítóeszközöket. (Mint a szovjet partizánok amott...)

1945 márciusában Hitler kiadja a Néró-parancsot: mindent el kell pusztítani az ellenség előtt: hidakat, gyárakat, templomokat, épületeket, csatornákat, erőműveket, raktárakat és hírközlő eszközöket. A nemzet gyengének bizonyult, nem érdemelt meg engem – indokolt a Führer. Himmler (is) kapkod. Egyrészt azt a parancsot adja, hogy a tábori csendőrség nyilvános akasztásokkal állítsa meg a dezertálást és a defetizmust (ez még sokba fog kerülni neki, aki tábori csendőregyenruhában próbál elmenekülni...). Másrészt óvatosan kapcsolatot keres az ellenséghez, remélvén: az angolok és az amerikaiak belátják, hogy az orosz hadsereget csak közösen állíthatják meg, s ehhez az SS szövetsége nélkülözhetetlen.

Április 12-én az égő kancellária alatti, ostromlott Führer-bunkerben pezsgőt nyittat Goebbels. Az öröm oka: meghalt Roosevelt elnök. A jelenlévők gratulálnak Hitlernek. Ekkor az amerikai csapatok 80, az oroszok 60 kilométerre vannak Berlintől. (Ennyit a porosz katonai zsenialitásról...)

Himmler – bőrét mentendő – még tárgyal néhányszor Folke Bernadotte gróffal, a svéd királyi család tagjával és képviselőjével bizonyos skandináv foglyok elengedéséről. (A grófot három év múlva Jeruzsálemben ölik meg zsidó szélsőségesek, amikor az ENSZ küldötteként ugyancsak békeszerző feladattal érkezik oda.)

„Önök pedig merüljenek alá a Wehrmachtban” – parancsolja Himmler az SS vezetőinek, munkatársainak május 5-én, és ő is elbújik Heinrich Hitzinger kivégzett tábori csendőr őrmester papírjai mögé s mundérjába. Ebben fogják el május 26-án.