Pedig lenne oka ki(k)re-mi(k)re „haragudni”
Frusztrált világunkban tudatunk beszűkül, ösztönlénnyé válunk! Az információs és kommunikációs kultúra „kitakarja” előlünk az emberi élet értelmét. Egy hitevesztett társadalomnak ad erőt személyes példamutatásával és gondolkodásával Heller Ágnes, aki – minden tiszteletem ellenére – „megengedően” gondolkodik a posztmodern perspektívájából.
A filozófia nagyasszonyával (mert nekem az!) az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában „találkoztam”. Művei a tömegkommunikáció és a pedagógia összefüggésrendszerének kutatásában megkerülhetetlenek, a nevelésfilozófia szerves részei. Tanításai útmutatás a „mindent vagy semmit” elvet valló fiatal nemzedéknek, a hit- és reményvesztett idősebb generációnak. „Isten őrizzen a tökéletes országtól, mert az borzalmasan unalmas lenne” – állítja a filozófus.
Csakhogy oly korban élünk, amely kiveti magából az értelmes megnyilvánulást, a humanizmust, az erkölcsöt, és teret enged a szélsőséges, kirekesztő, cinikus attitűdnek. Az idősebbek a valójában sosem létező, könnyed fiatalságukat siratják, egy őket „hellyel” nem kínáló protest közösségben. A ma emberének a sorsfonalán az esetlegesség a fősodor! Ezt akarná – akár szándéka ellenére – hitelesíteni a filozófus azzal, hogy nem mi választunk, hanem mások teszik meg ezt velünk? Nem gondolkodásunk foglyul ejtése ez?! Elég csak a magát negyedik hatalmi ágként aposztrofált média üzeneteire gondolni. Megbilincseli a szellemet, uralkodik nézeteinken. A való élet nagy kérdései helyett szellemi ronccsá tesz, ahelyett hogy gondolkodási kultúránkat kondicionálná.
Heller Ágnes szerint „az érték fogalma akkor jelenik meg, amikor kialakul a minőség fogalma, amely megkülönbözteti az előnyöst az előnytelentől, a kívánatost a nemkívánatostól, a követendőt a végzetestől”. És valóban! Az értékelést a jó és a rossz közötti választás jellemzi... Ma, amikor az értékek tapasztalati szabályok közegébe süllyednek, a normák degradálódnak, nincs, ami biztonságot adjon, eligazodást nyújtson. A szükségletek nem motivációs bázisai többé az értékvezérelt viselkedésnek.
Érdekes gondolatkísérlet foglalkoztat: a Lukács György nevével fémjelzett Budapesti Iskola reinkarnációja. Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Vajda Mihály, Márkus György, Bencze György és nagy formátumú gondolkodótársaik vitája. Milyen feleleteket adnának ma a globalizáció kihívásaira? Az asszimilációs és disszimilációs trendek harcáról mit írnának egy közös tanulmánykötetben? Létezik-e hatékony gyógymód Európa betegségeire, vagy folytatódik a bűnbakkeresés?
Lehet, erre ők azt mondanák: hülye kérdések! Sajnos az utókortól ennyi telik. Még a gondolkodó értelmiség is többnyire közönybe merül, a sajtó- és szólásszabadság jogával inkább az arra érdemtelenek élnek. A kultúraközi kommunikáció képviselői hallgatnak. A toleranciának, az empátiának, az eszmeiségnek nincs filozófiai relevanciája, pedig kellene hogy legyen!
Heller Ágnes a vele készült interjúban a történelem iránti lojalitásáról beszél. Pedig lenne oka ki(k)re-mi(k)re „haragudni”. Remélem, megjelenésre váró könyvében újabb válaszokat kapunk énképünk, önismeretünk gyarapításához. Az egykori „politikai munkanélküli” filozófus ettől függetlenül már beírta nevét a legnagyobbak közé.
Nagy Zoltán
médiakutató
Debrecen
