Pártbontó Gabriele

Pauli asszony a keresztény-szocialisták ifjúsági szervezetében kezdte. Közgazdászi oklevelet szerzett, majd politika-tudományból doktorált, egyetemi kutató volt és 30 évesen lett Németország legfiatalabb tartományi parlamenti képviselője. Háromszor választották nagy többséggel újjá az eszes, agilis, kitűnő fellépésű asszonyt, aki alkalmasint még sokkal fényesebb jövőt vázolt fel magának: e célból nyíltan bírálni kezdte Edmund Stoibert, a tartomány nagyhatalmú, érinthetetlennek hitt miniszterelnökét és pártelnökét. Az a jelek szerint nem maradt tétlen: kabinetfőnöke lemondott, amikor kiszivárgott, hogy Stoiber jobbkezeként megbízott egy helyi pártembert: nézzen már utána, nem iszik-e a kellemetlenkedő nő s hogyan áll az a férfiakkal…(Egyébként ma, két férj és egy gyerek után, élettársa van).

Pauli példátlan, merész fellépésének nem kis szerepe lehetett abban, hogy Stoiber (aki az uniópártok kancellár-jelöltként 2002-ben alul maradt az országos választáson) végül is nem jelöltette magát a 2008-as bajor parlamenti választásokra. A képviselőnő, úgy is, mint a CSU vezetőségének tagja, ezután – eredménytelenül – azt igényelte, hogy a párt tagjai szavazzanak, ki legyen a párt elnökjelöltje. Majd két idősebb miniszter, Erwin Huber és Horst Seehofer mellé maga is bejelentkezett jelöltnek. Programját is kiadta – vesztére. Annak egyik pontja t.i. azt javasolta: korlátozzák a polgári házasság érvényét hét évre. Indokolása szerint sok házasság ennyi idő után úgyis felbomlik s az új renddel az érintettek megtakaríthatják a válóperek jelentős költségeit. Aki pedig hét év után is tovább akarja csinálni, meghosszabbíthatja a házasságot az anyakönyvi hivatalban…

A pártütő kudarcai

Sok korábbi híve a konzervatív CSU-ban még jobban felháborodott, amikor Pauli a gyereket nevelő homoszexuálisok élettársi közösségének elismerését is szorgalmazta. A 2007 szeptemberi elnökjelölő kongresszuson a tabu-döntögető hölgy a 959-ből mindössze 24 szavazatot kapott. Nem meglepően a kudarc után otthagyta pártját és csatlakozott a Freie Waehler nevű szervezethez. Azokat függetleneknek nevezhetjük: országszerte sikeresek a pártoktól független jelöltjeik a helyi önkormányzatokban, Bajorországban a tavalyi tartományi választásokon 19 %-ot kaptak. A függetlenek idén először indultak az európai választáson, Paulival, mint országos listájuk vezetőjével, de csalódniuk kellett: a vonzó hölggyel is csak 1.7 %-ot szereztek, messze a Brüsszelhez szükséges 5 %-tól.. Röviddel ezután a kudarc felelőse bejelentette: miután a függetlenek nem indulnak az idei parlamenti választáson, e célra saját pártot alapít. Paulit ezek után persze kizárták s ő Freie Union címen létre is hozta a maga pártját. Annak idei választási indulását az illetékes hatóság először ugyan jóváhagyta, ám a tartományok többségében az új párt nem tudta megszerezni a szükséges számú támogató aláírást. A poén az volt, hogy ez még Bajorországban sem sikerült, mivel Pauli elmulasztotta aláírni a kérelmet… A Szövetségi Választási Bizottság ezek után döntött úgy, hogy a párt nem indulhat. Pauli panaszt adott be a döntés ellen, azt el is fogadták – de a jogszabály értelmében annak elbírásáról csak a választások után döntenek.
Ennek ellenére Gabriele Maud Pauliról bizonyosan hallunk majd még. Egyébként nem csak rendhagyó politikai ötleteivel szokta felhívni magára a figyelmet. Sokat írtak róla, amikor két éve a Park Avenue című magazin fotói különböző vonzó pózokban ábrázolták – többek között olyan latex-keztyűkben, amelyeket a szado-mazo-szex dominái szoktak viselni. Az sem volt akármi, amikor az ominózus, elnökjelölő CSU-kongresszus előtti napokban a Bunte Illustrierte címlapján virított s egyetlen öltözete a bajor zászló volt. Doktori disszertációját egyébként a politikai p.r. kérdéseiről írta volt.