Osztrák diákvezetők

Az ausztriai diáktüntetések ráirányították ugyan a köz figyelmét az egyetemekre, ám a problémák maradtak. Még akkor is, ha sikerült harmincnégymillió euró pluszpénzt kizsarolni az azóta EU-biztossá előlépett Johannes Hahn miniszter tartalékkeretéből. Az összeg felhasználásáról nem hallani, viszont a zsúfoltság Ausztria huszonegy egyetemén nemigen csökkent. A plusztámogatást maguk az akkortájt éppen a Bécsi Egyetem auditóriumát elfoglalva tartó lázadók minősítették le, hiszen közölték: nem érik be ennyivel, folytatják a tiltakozást.

A kormány már csak a költségvetési szűkösségre való tekintettel is más megoldásokat látna szívesebben az egyetemek anyagi gondjainak megoldására, olyanokat, amelyek nem tetszenek a tanulóifjúságnak. Miután megbukott a tandíjrendszer – túl kevés jött össze ahhoz, hogy haszna legyen, viszont sok bürokráciával járt, igaz, nem terhelte túl a fizetésre kötelezetteket –, most inkább a hallgatói létszám csökkentése a cél. Tény, hogy Ausztriában több mint 280 ezren harcolnak a helyért az előadótermekben, az eszközigényes szakokon néha több félév is eltelik, mire valaki beiratkozhat.

A továbbtanulásra vágyók diszkriminációként fogják fel az óvatos lépéseket a felvételi korlátozások bevezetésére. Még azt a nem túl nagy hatékonysággal kecsegtető újítást is, hogy mind a téli, mind a nyári szemeszter előtt kéthetes kötelező előjelentkezési időszakot vezetnek be az egyetemek tervezésének megkönnyítésére. Azt meg különösen sértőnek ítélik, hogy 2012-től a jelentkezőket pályaválasztási tanácsadás felkeresésére kötelezik, abban a reményben, hogy a semmilyen konkrét elképzeléssel nem rendelkezők „maguktól” lemorzsolódjanak. De riasztó hatása lehetne a puszta statisztikának is, amely szerint tízezerre nőtt az állást nem találó diplomások száma.

A létszámcsökkentést szolgálja az a rendelkezés is, hogy a jövőben csak egyszer lehet majd vizsgát ismételni – az eddigi három helyett. Eközben továbbra is érvényes az egyes túlzsúfolt szakokon – például a németek által valósággal megszállt publicisztika fakultáson, az orvosin és a művészeti szakokon – a felvételi. Ez az igazi mumus, nincs miniszter (az elmúlt két évben hárman váltották egymást a tárca élén), aki lépni merne, pedig tudni való: ez a rosta nemcsak a létszámra, de a színvonalra is kedvezően hatna. Óvatos próbálkozások vannak – vagy inkább lesznek.

Még nincs hivatalos bejelentés, de szinte bizonyos, hogy bevezetik a finoman „tájékozódási szakasznak” nevezett rostát. Ez nem ugyanaz, mint például a pszichológia vagy az újságírás szak megkezdéséhez szükséges, hivatalosan is felvételi vizsgának nevezett szűrés, de a cél itt is a hallgatói létszám csökkentése. A terv egyelőre nem kavart vihart, talán a diák-önkormányzati választási kampány heve, meg a vizsgaidőszak terelte el róla a figyelmet, a hivatalos bejelentés után azonban borítékolhatóan megkezdődnek a tiltakozások.

A választások egyébként nem hoztak változást az egyetemi parlament erőviszonyaiban. A hallgatói létszám növekedése miatt ez a vezető testület mostantól 11 hellyel – 96 fősre – bővült. A legtöbb mandátuma (23) most is a Néppárt-közelinek mondott AG-nek lesz, a második egy pártoktól független lista (15 mandátum), s bár némiképp visszaesett, de még mindig 14 mandátummal a harmadik a Zöldek, és némiképp megerősödve a negyedik a szociáldemokrata tömörülés (12 mandátum). A legérdekesebb változás, hogy ismét bekerült a parlamentbe, a 4 százalékos küszöb hajszálnyi túllépésével a Liberális Diákegyesület. Pedig ők történetesen a tandíj bevezetésének követelésével kampányoltak.

A hallgatói parlamentbe egyébként egy 2009-ben bevezetett újításnak köszönhetően bekerülnek még a főiskolai hallgatók pártjainak képviselői.

Az elmúlt két évben nem a legerősebb frakció, hanem a Zöldek adták az elnököt. Sigrid Mauer szervezőkészségből jól vizsgázott, bár két év alatt három miniszterrel sem jutott semmire. Sokat elárul ez a gyakori váltás a tárca élén, ráadásul a legrégebbit, az EU-ba távozott Johannes Hahnt mostanában a német Guttenberghez hasonlóan hírbe hozták: diplomáját állítólag némi csalással szerezte. Az egyetemisták inkább problémamegoldó képességének hiánya miatt hadakoztak vele. De nem volt több szerencséjük az utóddal,
Beatrix Karllal sem.

Ő most az igazságügyi tárcát vette át.

A tavasszal kinevezett harmadik tudományügyi miniszter éppen csak megismerkedett a távozó ÖH-elnökkel, neki majd a következő vezetőséggel kell a kapcsolatot kiépítenie. Jobbak az indulási esélyei, hiszen közvetlenül egyetemi közegből jön, és nem a nagyobb pártokhoz kötődik, hanem a Zöldekhez. Máris közölte, hogy fontos partnernek tekinti a Hallgatói Önkormányzatot. Szívesen tárgyal majd reformokról, köztük a választási rendszer módosításáról, a vezetés közvetlen választásáról.

Az 1945-ben létesített Hallgatói Önkormányzat fénykora a hetvenes évekre tehető: harcuk nyomán foglalták törvénybe 1975-ben beleszólási jogukat az egyetemi ügyekbe. Más igazi reformokat is kivívtak: a dupla szak felvételének lehetőségét, a vizsga megismételhetőségét, a tömegközlekedés ingyenes használatát – bár e jogok egy része ma már csak emlék.

Ezek akkor konkrét feladatok voltak. A most leköszönő vezetőség mindenesetre megpróbált valamit tenni a javaslatnélküliség vádja ellen: elképzeléseit a választási kampány kezdetén kötetbe foglalta. A könyv egyes fejezetei a problémák valóban új, érdekes megközelítéseit is tartalmazzák, érdemesek az elmélyült tanulmányozásra. A miniszter mindenesetre tartalmas nyári olvasmányhoz jutott.

S hogy mire jó még a Hallgatói Önkormányzat? Nem vitás, ez afféle utánpótlásképző a politika számára. Senki nem gondolja komolyan, hogy Sigrid Maurerről, a most távozó ÖH-elnökről nem hallunk többé. Terveiről egyelőre nem beszél ugyan, az egyetem befejezésére összpontosít, de vannak hírek arról, hogy a (felnőtt) Zöldek színeiben indul a 2013-as parlamenti választáson, és képviselőként a frakció tudományos ügyekben illetékes szóvivője lesz.

Nem ő lenne az első, aki a Hallgatói Önkormányzat éléről indítja felnőtt politikai karrierjét. Elég körülnézni az osztrák törvényhozásban vagy a bécsi városházán, és máris igazolódik a tétel: a Hallgatói Önkormányzat kitűnő ugródeszka. Heinz Fischer köztársasági elnök, Michael Häupl bécsi polgármester, Hannes Androsch egykori alkancellár, Wilhelm Molterer, a Néppárt volt elnöke, Ernst Strasser exbelügyminiszter és EU-képviselő valamennyien diákvezetőként kóstoltak bele a politikába. Máig jól hasznosítják a diákszervezetben kialakított kapcsolataikat.