Orbán népszavazása a politikai ostobaság fesztiválja

Szelestey Lajos sajtószemléje

Die Zeit
Egy neves lengyel származású professzor szerint a politikai ostobaság fesztiválját jelenti, amikor európai témákról tartanak nemzeti népszavazásokat, mert azok csak a kisebbségek diktatúrájához vezetnek. Lásd a brexitet vagy a kvótákról tervezett magyar referendumot. Jan Zielonka, aki Oxfordban tanít európai ismereteket, úgy látja: az emberek többsége már nem bízik abban, hogy az EU az érdekükben lép fel. A szervezet nem tud sikereket felmutatni a menekültek, a pénzügyi válság és a terrormegelőzés kapcsán. Ezért keres új utakat a saját legitimációjához, hogy új szálat találjon a saját polgáraihoz. Ez magyarázza, hogy egyre népszerűbbek a népszavazások. Csakhogy ezekben az esetekben a szavazásra jogosultak igen kis köre határoz a földrész egészét érintő kérdésekben. És kárt okozhat, jóllehet elképzelhető, hogy a témák másutt a túlnyomó többség támogatását élvezik.

Ez a fajta döntéshozatal nem intelligens, nem tisztességes és nem hatékony. Minden látszat ellenére aligha lehet demokratikusnak minősíteni. Sőt nyugodtan nevezhetjük a kisebbség zsarnokságának, amely a provinciális demagógokat jutalmazza. Az összes érintett esetben ugyanis nemzeti politikusok kicsiny csoportja kezdeményezte a referendumot, hogy pártpolitikai céljai eléréséhez eszközhöz jusson. Nem oldják meg az európai gondokat, nem erősítik a bizalmat az unió iránt. Azoknak a populista vezetőknek kedvez, akik egyszerű megoldásokat kínálnak bonyolult problémákra. És ez várhatóan így is marad, mert az EU-nak nincsen semmiféle demokratikus fegyvere, hogy megnyugtassa a tömegeket, mármint hogy számít a véleményük. A népszavazások azonban valószínűleg több gondot okoznak, mint amennyit meg lehet oldani a segítségükkel. És inkább a populisták győzelmét hozzák, semmint a demokratákét. Úgyhogy kár lenne túl sok józan észt és bölcsességet remélni a készülő referendumoktól. Az EU nem Svájc.

Financial Times
Európa megszállottan foglalkozik a múlttal, ám emiatt félő, hogy nem veszi észre a mai veszélyeket – írja az Orosz Alapítvány vezetője. David Clark a Wałęsa körüli botránnyal támasztja alá, hogy a múlt folyamatosan jelen van az egykori szocialista országokban. Csak éppen nem lehet tudni, hogy jó szolgálatot tesz-e a kommunista örökség felszámolásának jelszava. A legtöbb állam ugyanis már rég túl van a demokratikus változásokon, lehetetlen, hogy visszatérjenek a hatalom egykori gazdái. Ha van tényleges kockázat, akkor az a populista, tekintélyelvű jobboldaltól indul ki, amely a zárt határok és zárt agyak Európáját igyekszik megteremteni. Ékes példa erre Magyarország. Orbán lejáratta az igazságszolgáltatást, korlátozta a sajtó szabadságát, miközben nyíltan megmondta, hogy utánozni kívánja Oroszországot és Kínát. Megnövelte a kormány befolyását, eltávolította a fékeket és ellensúlyokat. Gerjeszti az idegengyűlöletet, hogy kihasználhassa a menekültválság keltette félelmeket. Magyarország oly mértékben visszalépett, hogy ha ma folyamodna az uniós tagságért, bizonyosan visszautasítanák, mert nem felel meg az alapvető demokratikus kívánalmaknak. És Lengyelország nem sokkal marad le tőle. A tekintélyelvű fordulat igazi fricskája, hogy Putyin lett a populista jobboldal és az újfasiszta perem legfőbb gyámolítója. Ő ihlette az „irányított demokrácia” Orbán-féle változatát. Csak a történelmi ellentétek miatt nem tud hasonlóan szoros köteléket kialakítani Kaczyńskival. De ezek az erők jól jönnek neki, mert rajtuk keresztül tudja a leghatékonyabban megosztani és meggyengíteni az ellenfeleit. Jelenleg ez a reakciós tengely jelenti messze a legnagyobb fenyegetést az európai demokrácia számára.

BBC
Európában az a veszély fenyeget, hogy a brit referendum nyomán elharapóznak a népszavazások, ha valamely tagállam nyomást akar gyakorolni az unióra. A magyar lépés máris arra utal a kvóták ügyében, hogy nagy a kísértés a populista vezetők számára, mármint ha olyan közös döntésről van szó, amely népszerűtlen a lakosság körében, ők viszont szeretnék fellendíteni a saját népszerűségüket és új fegyverhez akarnak jutni a szervezeten belül. Több keleti tagállam zokon vesz mindent, ami arra utal, hogy a régi tagok, így a németek és a franciák diktálni próbálnának a többieknek. A gyanút csak súlyosbította a menekültválság, amely lehetővé tette, hogy lázadó jobboldali csoportok és populista vezérek euroszkeptikus alaphangot adjanak meg. Orbán Viktor sokáig megelégedett azzal, hogy retorikai nyilakkal lövöldözzön az EU-ra, de azután lecsapott a kvótára. Magyarország a visegrádi csoport többi államával együtt még mindig monokulturális ország. Sok magyar attól fél, hogy a beáramló idegenek felhígítanák a nemzet kulturális identitását. A kormányfő épp ezért a referendumot nyilvánvalóan bizalmi szavazásnak szánja a saját migránsellenes politikája ügyében. És úgy tűnik, biztos abban, hogy az általa várt eredmény születik majd. Tusk, az Európai Tanács elnöke a minap arra figyelmeztetett, hogy a brit út igen vonzó egynémely politikusok számára, akik hazai, roppant egoista célokat követnek.

The New York Times
A lap szerkesztőségi állásfoglalásában úgy véli, hogy a válság szó már nem fedi le azt, ami menekültügyben Európán belül zajlik, mert igazából katasztrófáról van szó. Mivel az unió képtelen az együttes fellépésre, az országok pánikszerűen egymás után zárták le a belső határokat. Egyidejűleg Görögországban rekednek az érkező ezrek, számukra jóformán naponta nyitnak új táborokat. Ám a görögök nem képesek egymaguk viselni az egész földrész terhét. Veszélybe került továbbá a nyitott Európa elképzelése, lásd az osztrákok és a kilenc balkáni állam által bevezetett szigorú határellenőrzést. A visegrádi csoport szintén összeállt, hogy meggátolja a menekültek bejövetelét, de eközben aláássa azt az egyesült Európát, amelyről ezek az országok amúgy álmodtak, amikor még szovjet megszállás alatt álltak. Merkel ugyanakkor mindinkább magára marad. A kontinensnek véget kell vetnie az ilyen alkalmi szövetségeknek, közös és emberséges politikát kell kialakítania. Az Egyesült Államoknak pedig aktív segítséget kell nyújtania hozzá. A biztonságot kereső emberek védelme feladat minden olyan állam számára, amelynek van lelkiismerete.