Meghalt Németország leggazdagabb embere

Az esseni pékmester két fia amerikai mintára hozta létre a diszkont-üzletek hálózatát. (Erre utal az elnevezés: Al /brecht/ di /skont). Az árukat a hagyományos boltoknál olcsóbban, de szolid minőségben kínáló hálózat óriási sikernek bizonyult. A méretek miatt a német piacot ketté is osztották, az ország északi és déli részén egy-egy önálló nagyvállalat irányít. Az Aldi Északot 2010-es haláláig a 88 évesen elhunyt Theo Albrecht irányította, az Aldi-Délt (amelyhez a többi között a magyarországi, a korábbi tulajdonos, Hofer nevét viselő ausztriai és a szlovéniai hálózat tartozik) Karl Albrecht fennhatósága alatt állt.

A fivérek alapelve a legszigorúbb takarékosság volt, mind a beszerzéseknél, mind az üzletek berendezésénél. Kevésbé az alkalmazottak fizetésénél: azok az átlagosnál jobban keresnek, de a maximumot igénylik tőlük, szigorúan ellenőrzik őket és állandó versenyben állnak, különösen a vezetők: aki nem tart lépést, hamar repülhet. A takarékosság jegyében a fiatalokat mindössze két hetes kiképzés után állítják munkába úgy, hogy a takarítástól a pénztárig minden feladatot el kell látniuk s elvárják tőlük az ingyen túlórázást is. Ugyanakkor a kezdőket lehetőleg hosszú ideig tanulóként tartják nyilván, akik így igen alacsony bért kapnak. A vezetőket ugyan jól fizetik (egy regionális főnök például évi 80.000 eurót vihet haza) . ám a kérdés az, hogy meddig.... Állandó ugyanis a fiatalítás, vezetői szinten is, hogy elküldhessék azokat, akik már elérték a legmagasabb fizetési kategóriákat. Ebben, amint egy volt nyomozójuk elmondotta, a cég magán-detektívjei is segítenek, akik adott esetben rejtett kamerákkal, vagy trükkös próba-vásárlással gyűjtenek a fegyelmikhez, majd elbocsátáshoz vezető adatokat az alkalmazott ellen. E körülmények között rendkívül ritka, ha valaki a német Alditól megy nyugdíjba: egy év alatt a több, mint 25.000 alkalmazott közül 64-nek adatott ez meg.

Olcsón is minőséget

A másik alapszabály, hogy a korlátozott választékban a viszonylag alacsony árért is megbízható minőséget kell nyújtani. Ezzel az Aldi első volt Németországban s bár később nem egy versenytársa támadt (például a nálunk is ismert Lidl), vezető helyét mindmáig meg tudta tartani: a két Aldi-hálózat éves forgalma 67 milliárd euró körül van, ennek immár csak kevesebb, mint fele jut az anyaországra. Németországban mintegy 4.300 boltja van az óriás diszkont-láncnak, amely üzletek százaival van jelen Nyugat-és Kelet-Európában és milliárdos forgalmat bonyolít le az USA-ban is. Mégpedig mindenhol rendkívül konzervatív módszerekkel: banki adósság például ismeretlen fogalom. A beszállítókkal krajcáros alkuk folynak – de szerződött partnert azután be nem csapnak. A kínálatban újabban növekvő helyet kapnak műszaki cikkek is, amelyeket nem egyszer ismert gyártók szállítanak az Aldinak – csak nem a saját nevük alatt: asztali számítógépet, laptopot például. Ennek is köszönhető, hogy míg az Aldi korábban a szegényebb emberek boltjának számított, napjainkban minden társadalmi rétegből vannak vásárlói – még ha ezt sokan nem is vallják be...

A páratlan siker páratlanul gazdaggá tette az esseni pék két fiát. Karl Albrecht vagyonát a 80-as évek óta közel 18 milliárd euróra becsülték, 2010-ben elhunyt fivére hasonló vagyonnal rendelkezhetett. Theot egyébként 1971-ben elrabolták – 17 napos fogság után hétmillió márkás váltságdíj ellenében szabadult. Ez az ügy is szerepet játszhatott abban, hogy a milliárdos fivérek görcsösen kerülték a nyilvánosságot. Kevés fénykép maradt róluk – azokat is akaratuk ellenére készítették és Karl utoljára 1953-ban adott nyilatkozatot... Annyit tudni róluk, hogy gyakorolták katolikus vallásukat és nem éltek fényűző körülmények között. Karl egyébként már egy évtizede visszavonult a vezetésből és a vállalkozást (nyilván adózási okokból) alapítványba vitte be, amelyben fia, lánya és unokája irányít. Az ifjabb Karl Albrecht hír szerint megírja a papa életrajzát – ha őszinte, az érdekes olvasmány lehet.

.