Libanon lángjai Európát is megperzselhetik
Az elmúlt napok heves utcai harcai a Hezbollah, illetve a kormányt támogató milíciák között a polgárháború szélére sodorta Libanont. Noha vasárnapra lecsendesedett a fegyverropogás, a helyzet még mindig nagyon instabil. A konfliktus akár a térség más országaira is kiterjedhet, ami hatással lehet az Európai Unió gazdaságára és biztonságára is.
A libanoni ellenzék vezető erejét képező síita paramilitáris szervezet és a kormány gerincét alkotó szunnita Musztaqbal (jövő) mozgalom fegyveresei közötti összecsapások négy nap alatt mintegy negyven ember halálához vezettek. A harcok akkor robbantak ki, amikor a kormány lépéseket tett, hogy felszámolja a Hezbollah illegálisan létrehozott telefonhálózatát. Válaszképpen a síita milícia megtámadta a Musztaqbal szervezeti központjait, hallgatásra kényszerítette annak televíziós és rádiócsatornáit, majd Bejrút nagy részét is megszállta. A konfliktus az ország más területeire is átterjedt, Libanon második legnagyobb városának, Tripolinak az utcái is lángba borultak.
A jelenlegi belharcok kísértetiesen emlékeztetnek az 1975-1990 közötti polgárháború első napjaira, amikor több mint 200 ezeren haltak meg. A különböző frakciók, pártok fegyveres milíciái ismét előbukkantak a semmiből, és a Közel-Kelet kulturális és üzleti központjának számító Bejrút utcáit pillanatok alatt csatatérré változtatták. A módszerek sem változtak semmit. A kalasnyikovval felfegyverzett, a társadalom legaljáról származó gerillák tüntetőkre, gyászolókra lőnek. Felgyújtják a civilek autóit, lakásaikat bunkerként használják.
A négy napon át tartó összecsapásokat végül a hadsereg közbelépése állította meg meg. Michel Szulejmán vezérkari főnök, az elnöki cím várományosa egyoldalúan felfüggesztette a kormány döntését a Hezbollah telefonhálózatának a megszüntetéséről. Ehelyett a militáns szervezet távközlési vonalainak működését a jövőben a katonaság is ellenőrizni fogja.
Libanont társadalmi megosztottsága folyamatosan konfliktusokba sodorja és; a cédrusok országa évtizedek óta a térség domináns geopolitikai erőinek az egyik küzdőtere. A szemben álló felekezetek és a nagyhatalmú patrónusok, hadurak külföldi hatalmak szövetségét keresik egymás ellen.
Míg a múltban a keresztény-muszlim szembenállás volt a jellemző, most a szunniták és a síiták viaskodnak. Az előbbiek az Egyesült Államok, az utóbbiak Irán és Szíria támogatását élvezik.
A mostani politikai válság 2005-ben, Rafíq al-Haríri volt kormányfő meggyilkolását követően bontakozott ki. Az ellentétek 2006 végén, az Izrael és a Hezbollah között lefolyt háború után erősödtek fel. A fegyveres szervezet és szövetségesei vétójogot akartak kicsikarni a kormányban. Amikor ezt nem kapták meg, a kabinet síita miniszterei lemondtak, az ellenzék szimpatizánsai pedig blokád alá vonták Bejrút kereskedelmi negyedét. A politikai rendezés gyakorlatilag reménytelennek látszik, az országnak november óta nincsen elnöke.
Bár a kormány tisztviselői puccskísérletről beszélnek, a harcok kirobbantásával a Hezbollah lehet, hogy saját magának adott mattot. A gerillahadsereg, mint az Izrael elleni “ellenállás” szimbóluma jelentős népszerűséget vívott ki magának, tekintet nélkül a felekezeti hovatartozásra. Azzal azonban, hogy fegyvereit saját honfitársai ellen fordította, támogatói egy részét elveszítheti, keresztény szövetségesei ellene fordulhatnak.
Ugyan most Libanon nagy részén elhallgattak a fegyverek, arra nincsen garancia, hogy az összecsapások nem újulnak ki. Ha az ország polgárháborúba sodródik, az nem csupán az egész Közel-Keletre, de Európára is kihatással lehet.
Benne van a pakliban, hogy a konfliktus eszkalálódik. Izrael, féltvén saját biztonságát, újabb csapásokat mérhet a Hezbollahra, a harcok pedig Szíriára is átterjedhetnek. Ha ez így történik, akkor az olaj árának a mostaninál is nagyobb mértékű emelkedésére lehet számítani, ami megrázhatja az Európai Unió gazdaságát.
Még nagyobb veszélyeket rejt magában azonban az, hogy egy káoszba forduló Libanon kiváló menedékhelyet jelenthet a szunnita dzsihádisták számára. Intő jel lehet az, hogy Irakban az amerikaiak ellen küzdő gerillák egy jó része a cédrusok országában kapta felkészítését.
Az al-Kaida itt már amúgy is létező kiképzőtáborait még több mártírjelölttel töltheti fel, akik a tréning után Európa nagyvárosaiban ölthetik magukra robbanóöveiket.
