Lehallgatási botrány hazai szálakkal

Június 14-én a Wprost című közéleti hetilap nyilvánosságra hozott több, egykori és jelenlegi kormánypárti politikus és közéleti személy közötti bizalmas beszélgetést, amelyet ma sem lehet tudni, hogy kik és hogyan több étteremben illegálisan lehallgattak. A Sowa (Bagoly) nevű varsói étteremben titokban felvett hangszalagok első darabján éppen az elméletileg talán legjobban védett belügyminiszter és a szintén kiemelt biztonságú lengyel jegybank elnöke hallható. Ez utóbbi, Marek Belka a nemzeti bank segítségét ígéri a költségvetésnek, ha a kormány új jegybank törvényt hoz, és a miniszterelnök leváltja az akkori pénzügyminisztert, Jacek Rostowskit (ez nem sokkal később meg is történt).

A beszélgetés hangneme vulgáris – s ebben kiemelkedik az irodalmi Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz dédunokája, Bartlomiej Sienkiewicz, akinek menesztését a parlamenti ellenzék azonnal követelte. Donald Tusk kormányfő azonban nem mentette fel tisztségéből, sőt rábízta annak kivizsgálását, hogyan kerülhetett sor a hangfelvételek készítésére. Sienkiewicz azonban maga is érzi, hogy a nyilvánosságra került anyag annyira dehonesztáló, hogy – mint mondta – „politikai karrierjének ezzel vége”, de van még feladata, amit el akar végezni.

Fokozta a politikai és bizalmi válságot, hogy néhány nappal később a belbiztonsági hivatal (ABW) emberei az ügyészség megbízása alapján megpróbálták elkobozni a Wprost szerkesztőségében a hangfelvételeket. A lap főszerkesztője testével védte laptopját, a szerkesztőségben tumultuózus jelenetekre került sor, amilyenre a rendszerváltás óta még nem volt példa Lengyelországban, s ezt az akciót a sajtószabadság elleni támadásnak minősítették nemcsak az újságírók, de az ellenzék is. A lengyel törvények értelmében ugyanis az újságírónak védenie kell informátorát és személyét titokban tartani. A hetilap végül átadta a kért anyagokat az ügyészségnek, ennek alapján folyik tovább a nyomozás.

S ha mindez nem lett volna elég a bizalmi válság fokozódására, a Wprost tegnap újabb titokban felvett anyagokat hozott nyilvánosságra. Ezek közös tulajdonsága, hogy alpári hangnemben zajló magánbeszélgetéseket tartalmaznak, s mindegyik szereplője a lengyel politika meghatározó alakja.

Minden valószínűség szerint az egyik hangfelvétel megakadályozza majd Radoslaw Sikorski külügyminisztert is abban, hogy nagy nemzetközi karriert futhasson be – úgy tekintettek rá, hogy esélyes a következő NATO főtitkári szerepre, de legalábbis az EU külügyi biztosának posztjára. Ezeknek feltehetően búcsút mondhat, s magyarázkodnia kell azon mondatai miatt, amelyek szerint a „lengyel-amerikai kapcsolatok semmit sem érnek”, inkább ártalmasak, mert hamis biztonságérzetbe ringatják a lengyeleket. Saját honfitársairól is mondott a külügyminiszter egy-két keresetlen szót, bírálva, hogy nincs önbizalmuk.

Sikorski nem mentegette mondatait, inkább arról beszélt, hogy az állam destabilizációját szervezett bűnözői csoportok okozzák, s ki kell deríteni ki áll a háttérben.

A lehallgatásoknak magyar „áldozata” is van. A legnagyobb lengyel olajtársaság, a PKN Orlen vezetője az államkincstár miniszterével való beszélgetésben obszcén mondatokkal kommentálta a magyar-orosz viszonyt, szerinte – nyomdafestéket tűrő fordításban – Orbán (orálisan) lefeküdt Putyinnak. Ezután még elmeséli budapesti találkozását Hernádi Zsolttal – az ugyanis akkor még nem hagyhatta el az országot –, aki mosolyogva, teljes nyugalommal kifejtette, milyen módszerekkel fogja tisztára mosni magát, ügyében védőjének felesége képviseli a vádat, aki áprilisban majd felmenti. Ez egyébként meg is történt. A lengyel partner irigykedve mesélte el mindezt a hangfelvételen, mondván, mi azért különbözünk a magyaroktól, „erről álmodik Kaczynski, ilyen viszonyokról a belpolitikában”.

A lengyel jobb- és baloldali ellenzék is úgy véli, a kormány lejáratta magát. Jaroslaw Kaczynski, a legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság vezetője szerint így csak a lumpenprolik beszélnek, tehát lumpenproletár kormánya van az országnak, és azonnal azt le kell váltani. Szakértői kormány kinevezését követeli, amely az előrehozott választásokig vinné az országot, mert nem bízik abban, hogy Tusk kormánya tisztességesen vezetné le azokat. Bejelentette, konstruktív bizalmatlansági indítványt fognak benyújtani a szejmben, ez egyik módja a kormány leváltásának.

A baloldal azt várja a miniszterelnöktől, az indítson maga ellen bizalmatlansági indítványt – ezt azonban Tusk kizárta. Szerinte a hangfelvételeken miniszterei nem követtek el törvényellenes cselekedeteket, bár a stílust maga is elítélte.

Nagy kérdés, és valószínűleg ez az, amire sokáig még nem fog fény derülni: kik és miért készítették az illegális felvételeket, és főként hogyan, amikor ennyire védett személyekről van szó. A legkülönbözőbb elméletek láttak már napvilágot arról, kik állnak a háttérben, az étterem pincéreitől kezdve a gazdasági érdekcsoportokon át a legkülönbözőbb lengyel titkosszolgálatok tagjaiig – sőt még az orosz titkosszolgálatot is gyanúsítják.