Krónika a nuraghékról

A nyelvészetből diplomázott író fentebb említett könyve nagy sikert ért el, Viareggio-dijat kapott és 40 nyelvre fordították le. 1977-ben a Taviani itestvérek filmet készítettek belőle, amely a Cannes-i fesztiválon Aranypálma-díjat nyert.

A pásztorok gyermeke, mint az első könyvében, újra szűkebb hazája történelmével foglalkozik. A beszélő kövek ezúttal a nuraghék, a Kr. előtti őrhelyek, amelyek a mediterrán partok mentén megtalálhatók Szardínián kívül Szicíliában, Krétán, az Ibér-félszigeten... A tornyok közül a legrégibbek Kr.e. a XI. századból származnak. Elsősorban katonai, stratégiai szerepük volt, mivel az ott élő törzsek állandó harcban álltak egymással. Ugyanakkor a megművelt földek őrzésének is megfeleltek. Kőből felépített, tornyos halmok voltak, köréjük telepedtek le az egyes törzsekhez tartozók.

Szardínián a Barumini nuraghe 1997 óta a világörökség része. Viszont a legnagyobb és a legszebb az Arrubiu, amelyet Vörös Óriásnak is neveznek. 1981-ben fedezték fel és az ásatások a területén és környékén ma is folynak. Maradványokban még látható mind az öt tornya és jelentőségét az is emeli, hogy ott találtak meg egy illatszeres mükénéi üvegcsét, amelynek alapján pontosan meg lehet határozni a többi nuraghe korát is.

Szardínia lakói örömmel fogadták a könyv megírásáról szóló hírt, sőt tovább is akarják fejleszteni a sziget megismertetésének gondolatát. Villaforru múzeumának archeológus igazgatója és Orroli polgármestere együtt tervezték el, hogy könyvből készüljön film is. Rendezőjének felkérik Leddát, az anyagiakat pedig pályázat útján megszerzik az Európai Uniótól, illetve beszáll egy konzorcium is, amely több, mint 30 kis szárd helység lakóiból áll.

Közben, hogy kifejezzék tiszteletüket az író iránt, Leddát „örökbe fogadták,mint a sziget élő nuraghéját”. Pontosan úgy, ahogy Japánban csinálják már régóta, amikor az állam élő kincsnek nyilvánítja a hagyományos művészetek művelőit, hogy ezek a művészetek ne vesszenek ki az emlékezetből és mindig legyen, aki továbbviszi.