Korai még Merkelt temetni
A Süddeutsche Zeitung óv attól, hogy máris temessék Merkelt, aki tíz éven át ugyan csak azt figyelte, mit akar a közvélemény, ezért roppant népszerűnek számított, ám most, a menekültügyben csaknem teljesen megváltozott. A lap elismerően írja, hogy a német kancellár állja a záporozó kritikát, „igazi államférfiként jár el”.
Az okokról hosszan lehetne vitázni, de döntésébe bizonyosan belejátszott, hogy a 21. század elejének legnagyobb kihívásáról van szó, ezért nem lehet beérni látszatmegoldásokkal, például a befogadandó menedékkérők számának korlátozásával – fogalmaz a német lap, hozzátéve, hogy nem igaz, amit Seehofer állít, azaz hogy fordulat következett volna be a politikájában.
A mai görög helyzetet nem lehet össze sem hasonlítani azzal, ami tavaly Magyarországon lejátszódott. Ciprasz – Orbánnal ellentétben – nem tagad meg mindent a menekültektől, éppen ellenkezőleg: kétségbeesetten segítséget kér. Amúgy pedig tavaly nyáron a magyar kormányfő felmondta Dublint, és ezzel kezdődtek a nagy bajok.
Merkel érzékeli, hogy más államok hallani sem akarnak a szolidáris menekültpolitikáról, a nacionalizmusban keresik a mentsvárat. A kancellár azonban kitart, nem adja oda magát az olcsó alternatíváknak. Európának szóvá kell tennie az alapjogok megsértését Törökországban, ám át kell vennie Ankarától a tömeg egy részét.
Ha a német kormányfő veszítene, akkor Európa is veszítene. Merkel persze követett el hibákat, amelyek most bosszulják meg magukat. De az alapirány helyes: a földrésznek együttes erővel kell cselekednie, ügyelve az emberi jogokra.
Ha az EU nem lép fel közösen, akkor hamarosan egyáltalán nem csinál semmit. Ha a kontinens szögesdrótot húz és azzal veszi körbe a nemzeti parcellákat, ahogy azt először a magyarok tették, akkor Európa önmagát bontja le.
Befelé nyitottnak kell maradnia, de kívül sem zárkózhat be teljesen. Minél jobban befalazza magát egy civilizáció, annál kevesebb védenivalója marad a végén. A „határok dicsérete", amit újabban egyesek megváltó himnuszként zengenek, rekviem Európa számára.
(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)
