Italkóstoló Bretagne-ban: almabortól a biosörig
Bretagne azon ritka franciaországi régiók egyike, ahol szőlőből egyáltalán nem készítenek bort, mégis régóta előkelő helyen szerepel a szeszesitalok kedvelőinek népszerűségi listáján. A középkortól kezdve termelik itt a különlegesen könnyű almabort, a cidre-et, a dús aromájú mézbort, s immár negyedszázados múlttal dicsekedhet a breton biosör is, amely évről-évre növeli hívei táborát. A francia gasztronómia egyik őshazájában a régió minőségi termékeire épülő szakértelem és a korszerű konyhaművészet jegyében újul meg az italipar.
A breton vidék legismertebb nedűje a cidre, amit evésre alkalmatlan, apró vadalmából a IV. század óta készítenek a helyiek. Az almát ledarálják és kipréselik, majd viszonylag alacsony hőfokon (5-10 C°) erjesztik. Mielőtt a cukor egészen megerjedne, hordókba vagy üvegpalackokba fejtik, és légmentesen lezárják. Nem igazi almabor a cidre, mert többnyire enyhén szénsavas, akár a tradicionális angol sör. Alkoholtartalma enyhébb, mint a söré (2-4 százalékos), s ízskálája – a borhoz hasonlóan – a száraztól az egészen édesig terjed.
Az almából pálinkát is készítenek a franciák: a normandiai calvadost Bretagne-ban lambignak nevezik. A cidre-et almapálinkával is szokták vegyíteni kétharmad-egyharmad arányban, majd hatalmas tölgyfahordókban legalább 30 hónapig érlelik. Az így nyert ital neve pommeau, alkoholtartalma 17-20 százalék.
A második világháborút követően az iparosodással és az elvándorlással hanyatlásnak indult a tradicionális házi cidre-termelés. A nyolcvanas években azonban az agrárturizmus elterjedésével, és néhány hobbitermelő család elszántságának köszönhetően valóságos reneszánsza kezdődött Franciaországban: az almások területe alig húsz év alatt 27-ről 800 hektárra nőtt. A 25 almafajtából készülő Cournouaille cidre-márkanév országos elismertetése és a hozzá kapcsolódó szigorú szabályozás bevezetése 1996-ban igazi lendületet adott a mára évi 185 millió eurós forgalmat lebonyolító ágazatnak: jelenleg mintegy húsz cidre-termelőt tartanak számon
Bretagne-ban.
A cidre-et hagyományosan a breton palacsinta vagy a galette-nek nevezett édes kekszsütemény mellé ajánlják helyi specialitásként, újabban a szőlőborokhoz hasonlóan, ételekhez is társítanak különböző cidre- fajtákat.
A Franciaországban termelt almatartalmú alkoholos italok kilencven százaléka hazai piacra készül: a francia családok manapság évente átlagosan 4-5 liter cidre-et fogyasztanak.
Az Atlanti-óceán partján és a közeli szigeteken a párás, sós levegőn tárolt méhkasokban termelt 71 fajta mézből állítják elő a bretonul susennek nevezett hagyományos édes mézbort, amelyet a helyiek aperitifként ajánlanak, főleg liba- vagy kacsamájhoz.
A francia biosör is Bretagne-ban indult virágzásnak. A nyolcvanas évek óta sorozatosan nyílnak meg a házi sörfőzdék abban a régióban, ahol korábban soha nem volt sörgyártás. A helyi vállalkozók többsége kizárólag minőségi biosört állít elő.
A breton sörgyártás előfutára 1985-ben két egykori helyi bankár, Christian Blanchard és Jean-François Malgorn volt. A pasztörizálás nélkül készülő hagyományos angol sör, a „Real Ale” atyjánál, Peter Austinnál sajátították el a sörfőzés technikáját Angliában. Hazatérve létrehozták saját sörüket, a maláta-ízű, enyhén szénsavas, nagyon könnyű Coreffet, ami bretonul sört jelent.
A régió sörgyártó hírnevét azonban az ökológiai fejlesztéseivel kitűnt Britt cég vívta ki, alig tíz év alatt Franciaország első számú házi termelésű biosör-gyártója lett, megelőzve mintegy négyszáz konkurensét. A sikertörténet hátterében egy informatikai és egy marketing-szakember, Hervé Corbel et Jean-Francois Istin barátsága és sörimádata áll. Amikor 2000-ben átvették Trégunc település serfőzdéjét, még egyáltalán nem értettek a sörkészítéshez, sem annak forgalmazásához.
Jean-Francois Istin gyártulajdonos, aki mellesleg szenvedélyes gitáros, sajátos marketing-akciót talált ki a Britt népszerűsítésére: a serfőzdében rendezett hagyományos breton zenei estekkel már az első évben duplájára növelte cége forgalmát. Közben fiatal sörkészítőket sikerült megnyernie pasztörizálás nélküli, újfajta biosörök gyártására. A Brittnél ma már három telephelyen 12 fajta sört állítanak elő, egyik újításuk a könnyű belga gyümölcsös söröket idéző, piros Celtika 8.8, amely kifejezetten nemzetközi piacra készült.
A Britt-sörök legnagyobb importőre Japán, de Olaszországba, Spanyolországba, Nagy-Britanniába, Dániába és Kínába is szállítanak. A cég legutóbb Magyarországról kapott megkeresést.
Venczel Katalin írása
