Isámaryam! – Az iszlám Európában

Az Európa vagy iszlám szembeállítás már csak azért is ostobaság, mert a córdobai mecset-katedrális, a granadai Alhambra, az isztambuli Szulejmán-mecset vagy éppen a szarajevói Császár-dzsámi éppúgy része az európai örökségnek, mint mondjuk a párizsi Notre-Dame és a kassai dóm. Vagy éppen a pécsi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, amely eredetileg Gázi Kászim pasa dzsámija volt.

Brüsszel szívében, a Vanderborght házban izgalmas és látványos kiállítás eleveníti meg az iszlám ezerháromszáz éves európai jelenlétét. Az iszlám a mi történelmünk is címen látható, három emeletet elfoglaló kiállítást nyugat-európai, bosnyák és török múzeumok, kulturális intézmények közreműködésével rendezték meg. Megnyitása körül voltak viták, a brüsszeli terrortámadások miatt akadtak, akik a bizonytalan jövőbe halasztották volna. De a szervezők, szerintem helyesen, úgy gondolták, hogy ilyen légkörben még fontosabb hiteles és tárgyilagos képet adni az iszlámról és annak európai jelenlétéről.

A teológia iránt érdeklődők természetesen tudják, de a nagyközönség előtt jobbára ismeretlen az iszlám erős kötődése a Bibliához. Az iszlám Mohamed után második legjelentősebb profétája Jézus (Isá), nagy tisztelet övezi Mózest (Musá) és Szűz Máriát (Maryam). Allah neve pedig egyszerűen Istent jelent, az arab és máltai keresztények Allah néven tisztelik Istent, a magyar muszlimok pedig Istennek nevezik azt, akit arab hittársaik Allahnak hívnak. Ábrahám (Ibrahim) személyében a zsidó és az iszlám vallás is közös ősatyát tisztel. A kiállítás egyik legszebb illusztrációpárosa egy keresztény és egy arab Mária-ábrázolást mutat be a 13. századból. Ha a különböző egyházak vezetői és papjai széles körben megismertetnék a híveiket ezekkel a teológiai alapigazságokkal, akkor bizonyosan kevesebb lenne a vallási ürügyekre hivatkozó gyűlölet, a fundamentalizmus.

A kiállítás három nagy blokkban tárgyalja Európa iszlám örökségét. Az első az úgynevezett „arab örökség”, vagyis az Ibériai-félsziget nyolc iszlám évszázada. Muszlimok, keresztények és zsidók békésen együtt éltek a hosszú ideig virágzó arab birodalomban, amely a „sötét középkorban” továbbörökítette és gazdagította Európa számára a klasszikus műveltséget. A békés együttélés ugyanakkor nem jelentett teljes egyenjogúságot, a keresztények és a zsidók egyfajta türelmi adót fizettek, de nem kellett megszenvedniük a későbbi inkvizícióhoz hasonló rémségeket. Az Ibériai-félsziget mellett több évszázadon át Szicília is arab uralom alatt állt. Ennek nyelvi örökségeként a máltai nyelv ma is a szicíliai arab helyi változata, és az egyetlen szemita nyelv, amely a latin betűs ábécét használja.

A második blokk az ottomán (magyarul inkább oszmán) örökségről szól. Bizánc 1453-as eleste nagy csapás volt az európai kereszténység számára, de mindmáig tartósan meggyökereztette az iszlámot a Balkánon. A Török Birodalom európai tartományaiban a muszlim lakosság mindvégig kisebbségben volt a keresztény alattvalókkal szemben, és a muszlim hitre elsősorban azok tértek át, akik karriert reméltek maguknak. A kiállításon egy videó-összeállítás mutatja be a kelet-európai iszlám építészet legértékesebb alkotásait, köztük a budapesti Gül baba türbét és az említett pécsi Gázi Kászim dzsámit.

Az oszmán blokk egyik legérdekesebb része az orientalizmusnak nevezett nyugat-európai divat, esetenként divathóbort felidézése. A török hódoltságtól biztos távolban a nyugati emberek kíváncsian fogadtak mindent, ami keleti, török, iszlám. Számos festmény készült, amely török ruhába öltözött francia dámákat és urakat ábrázol, divatosak voltak a muszlim motívumokkal díszített ékszerek, műtárgyak, bútorok. A kor nyugat-európai embere sokkal többet tudott és akart tudni a török világról, mint amennyire ők érdekelték a Török Birodalom lakóit. Az orientalizmus divatja vitte sikerre Montesquieu Perzsa levelek című könyvét is, amely valójában persze nagyon is európai kérdéseket tárgyal. E könyv első kiadása éppúgy kiállításra került, mint számos 17. századi nyugati könyv, úti beszámoló a Török Birodalomról.

A nyugat-európai országok egy része a saját gyarmatain is találkozott az iszlámmal, itt azonban a nyugatiak voltak a hatalmon levők, és a muszlimok a gyarmatosítottak. A fekete-afrikai népességgel szemben az arabok azonban nagyon nehezen fogadták el a gyarmatosítást, az idegen uralmat. Ezért Észak-Afrikában és a Közel‑Keleten valódi gyarmatok helyett inkább névleg független, de a nyugatiak által irányított királyságok, mandátumterületek, protektorátusok voltak. Az arabok azonban ebbe sem törődtek bele, folyamatos volt az ellenállás, amelyből az algériai háború számított a legvéresebbnek. De az európai kultúrhatás így is maradandó nyomot hagyott az arab nagyvárosok épületein, közlekedésén, mindennapjain, amelyet sok helyen most szeretne lebontani az iszlám vallási fundamentalizmus. Az európai kultúra jelenlétének egyik legizgalmasabb példája az eritreai Aszmara szép és merész modernista épületegyüttese, amelyeket az amúgy szomorú olasz megszállás idején terveztek kiváló itáliai építészek. A gyarmatosítás ugyanakkor azt is jelentette, hogy a két világháborúban a kolonialista hatalmak hadseregeiben több százezer, kényszerrel vagy némi zsold ígéretével besorozott muszlim harcos ontotta a vérét a „keresztény” országok egymás elleni harcaiban.

Napjainkban az iszlám egyszerre van jelent Nyugat-Európában és a Balkánon. Az Európai Unió országaiban legalább húszmillió muszlim él, nagy többségük uniós állampolgár. Vannak közöttük sikeres vállalkozók, ismert művészek, baloldali és jobboldali politikusok, de szegény, iskolázatlan, az uszító imámoknak kiszolgáltatott fiatalok is. Integrálásuk az európai demokráciába az EU egyik fontos kihívása. Brüsszel városa bővelkedik az integráció sikeres és sikertelen példáiban is.

Jugoszlávia széthullása óta a Balkánon az európai Törökország és a részben muszlim Albánia mellett Koszovó és Bosznia-Hercegovina bosnyák része is az iszlám világhoz tartozik. A kiállítás egyik legszellemesebb videóján egy bosnyák asszony indul el egy úton, és egymás után kezébe veszi azokat a zászlókat, amelyeket Bosznia hajdani urai használtak. Török, osztrák–magyar, királyi jugoszláv, horogkeresztes náci, titóista vörös csillagos, mai bosnyák zászlót, és biztosan kifelejtettem néhányat. Végül szinte összeesik a rengeteg zászló súlya alatt. Mindez magára Boszniára is igaz, amely viharos történelme során a Nyugat kedvenc országából részben sajnos az iszlám terroristák egyik utánpótlási bázisává vált.

A kiállítás interaktív részén próbára tehetjük nyelvtudásunkat is, mai közkeletű szavakról kell kitalálnunk, hogy közülük melyik arab eredetű. Ha már az Ibériai-félszigetet meghódító Tarik vezérrel kezdtük a cikket, említsük meg, hogy az általa 711-ben elfoglalt Gibraltár máig az ő nevét őrzi.

A Brüsszelbe látogatók 2018. január 21-ig tekinthetik meg a kiállítást.