Hohenzollernek változásai
A Hohenzollernek Európa egyik legrégibb, egykor nagy hatalmú uralkodóháza: nyolc porosz királyt, három német császárt, nemkülönben román királyokat adott. Az utolsó császár, a harcias II. Vilmos szelíd ükunokája, a hét végén fényes esküvőt tartott.
„Az évszázad esküvője”, lelkendezett az eseményről Brandenburg közszolgálati televíziója, amely több órás helyszíni közvetítést adott az eseményről. A főszereplők: a 35 éves Georg Friedrich, Prinz von Preussen, azaz Poroszország hercege – ám ezt nem kell szó szerint érteni. A nemesi címet a republikánus Németország rég eltörölte, ám a címek „a név részeként” használhatók. Így 33 éves választottja, Sophie, Prinzessin von Isenburg névleg ugyancsak hercegnő. Sőt: az ősi hesseni család még a Hohenzollerneknél is régebbi, a 10. sz.- ra tudja visszavezetni eredetét.
Egyébként a rokonszenves, távolról sem „arisztokratikus” megjelenésű fiatal pár régen ismeri egymást s most döntöttek az összeházasodás mellett. Miután a történelmi családok óriási vagyonai javarészt Németországban is eltűntek, mindketten dolgoznak. A férfi, mint a család feje, annak vállalkozásait igazgatja, az asszony közgazdasági diplomájával civilszervezetek tanácsadójaként dolgozik. Georg Friedrich egyébként már 18 évesen lett a család feje, miután apja a hadseregben elszenvedett balesete következtében fiatalon elhunyt.
Lévén, hogy a vőlegény evangélikus, az ara katolikus, ökumenikus istentisztelet keretében mindkét vallás képviselői adták össze őket. S tekintettel a herceg Izraelhez fűződő jó kapcsolataira, a zsoltárok mellett zsidó ének is felcsendült a lutheránus templomban. Azt zsúfolásig megtöltötte a forró nyárban verejtékező több száz válogatott meghívott. Elsősorban persze a két nagy család tagjai, nemkülönben a közelebbi és távolabbi rokonok, Európából s a világ különböző tájairól. Voltak közöttük Habsburgok és Romanovok, s a sok eredeti színes női kalap egyike Hohenzollern-Sigmaringen Mihály, az utolsó román király öt lánya egyikének fején volt látható. Jóllehet esküvői jelenlétükről nem tudunk, annyi tény, hogy a hajdanvolt porosz uralkodóház egyik sarja magyar feleséget választott: köröspataki Kálnoky Ilona, Kálnoky Alajos gróf s egy német hercegnő ma középkorú lánya, Hohenzollern Ferdinánd felesége.
A páratlan ruhaköltemények, a díszhintós felvonulás nem kevés érdeklődőt vonzott a Berlinhez közeli Potsdam, a Hohenzollernek egykori otthona utcáira. Hercegek, őrgrófok és hasonlók mellett legalább olyan nagy volt az érdeklődés ismertebb közszereplők iránt. Például ami Wolfgang Joopot, az egyik legismertebb német divattervezőt illeti. Őt választották ki ugyanis a menyasszony „törtfehér” színű pompás selyemruhájának megtervezésére. A sikeres tervező (aki bevallottan meleg) maga égővörös selyemöltözetben vonult a templomba. Egyébként tulajdonképpen a párját ritkította, mivel a család, híven szokásához, eltekintett „celebek” meghívásától – amit hír szerint nem kevesen csalódottan vettek tudomásul. Annál is inkább, mivel modern fiatalokról van szó, a Hohenzollernek feje a techno-zene elkötelezett híve.
A hosszú egyházi szertartás után, amelyen a pápa által a párnak küldött személyes üdvözletet is felolvasták, az ifjú pár hatlovas hintón hajtott a család egykori kastélyába, az ünnepi fogadásra, amelynek részvevőit ugyancsak szigorúan megválogatták. Egyébként a templom után oda is meghívták Brandenburg tartomány népszerű miniszterelnökét, a szociáldemokrata Matthias Platzecket, aki évek óta a Balpárttal koalícióban kormányoz. Platzeck a kérdésre, mit szól az esküvőhöz, azt mondta: a Hohenzollernekhez nem csak a porosz militarista hagyomány, hanem a történelem pozitív szakaszai is fűződnek – így például sokat tettek a kultúráért. A nagyszabású esküvő pedig remek hírverést jelent Potsdamnak, az egész tartománynak.
Hitler és a hercegek
A konzervatív történetírás máig szereti hangsúlyozni, hogy a Hohenzollernek nem szívelhették Hitlert, sőt, még ellen is álltak neki. A tények azonban más képet mutatnak. II. Vilmos császár 1918-ban, az elvesztett háború után, Hollandiába menekült, ott is halt meg, 1941-ben, már német katonai őrizet alatt. Ám még a 30-as években felesége, legidősebb fia, Vilmos és képviselői révén állandó kapcsolatban állt a feltörekvő nemzeti szocialistákkal, tőlük remélve visszatérését a trónra. Bár Göring kétszer is meglátogatta emigrációjában, reményeiben végül csalódnia kellett. Míg elítélte Hitlerék antiszemitizmusát, 1940-ban táviratban gratulált Hitlernek Franciaország legyőzéséhez.
A népes család más tagjai Németországban maradtak s ugyancsak a trón visszaszerzésében reménykedve ellenállónak semmiképp, inkább kollaboránsnak számítottak. A volt császár egyik fia már 1930-ban belépett a nácipártba, sőt, annak fegyveres alakulatába, az SA-ba, majd Hitlerék ismert propagandistájaként működött.
Jóllehet a királyi családok rokonok, a súlyos időkben egészen másként viselkedtek a nácikkal szembeforduló Habsburgok, a bajor uralkodócsalád, a Wittelsbach família tagjai, mint a Hohenzollernek.
