Hogy mi van?

Azt állítja Navracsics Tibor
miniszterelnök-helyettes (a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában), hogy az európai intézmények nem jogi bírálatokat, hanem politikai vádakat fogalmaznak meg Magyarországgal szemben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy mind az Európai Bizottság, mind az Európa Tanács csupa jogi kifogást emelt a magyar parlamentben elfogadott törvényekkel szemben. A bizottság legutóbb egyszerre három levelet küldött a magyar kormánynak, három alkotmánymódosítást kifogásolva, a bírósági ügyek áthelyezéséről, az uniós szankciók miatt kivethető különadókról, illetve a választási hirdetések korlátozásáról. Ahogy az Európa Tanács monitoringbizottsága is egy sor jogi kérdést hozott fel indoklásul a Magyarország elleni megfigyelési eljárás megindítására, például azt, hogy a negyedik alaptörvény-módosításba beemeltek több, korábban alkotmányellenesnek minősített rendelkezést. Ilyenek ezek az európai politikusok. És olyanok azok a magyarok.

Azt állítja Navracsics Tibor
miniszterelnök-helyettes (a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában), hogy a magyar adósságkockázati felár mélyponton van, ami azt jelenti, hogy a piac biztonságosnak tartja a befektetéseket.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kockázati felár csak az elmúlt hónapokhoz képest van mélyponton, mert a 2010-es választások előtt, a Bajnai-kormány idején a mostaninál alacsonyabb volt. A jelenlegi úgynevezett CDS-felár 300 bázispont körül van, a Bajnai-kormány idején, 2010-ben viszont még 200 alatt volt. Oszt jó napot. Illetve jobb napot!

Azt állítja Orbán Viktor
miniszterelnök (a Zsidó Világkongresszus budapesti ülésén elmondott beszédében), hogy a mai magyar kereszténydemokrata kormánypolitika „erkölcsi kötelességének tekintette, hogy betiltsa a félkatonai szervezetek működését”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Orbán-kormány egyetlen félkatonai szervezetet sem tiltott be (tegyük hozzá, ez nem is a kormány dolga, legföljebb kezdeményezhetné), az első és máig legnagyobb csoportot, a Magyar Gárdát a Fővárosi Bíróság oszlatta föl 2008 decemberében. Ha még emlékszik rá a miniszterelnök, akkor Gyurcsány Ferenc volt kormányon. Más kérdés, hogy a Magyar Gárda különféle mutációkban ma is létezik, jó néhány tagja legutóbb éppen a Zsidó Világkongresszus (és a zsidók) ellen tüntetett Budapesten. De jelmezük alapján ítélve lehet, hogy csak népi táncosok voltak.

Azt állítja Áder János
köztársasági elnök (a Vasárnap Reggel című lapnak adott interjújában), hogy neki az alaptörvény a munkaköri leírása, annak alapján pedig az elnöknek az alkotmánymódosítással kapcsolatban nem volt mérlegelési lehetősége, alá kellett írnia. Ő sértette volna meg az alaptörvényt, ha hallgat elődjére, Sólyom Lászlóra, és megvétózza a kihirdetést.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Sólyom érvelése szerint éppenséggel a parlament sértette meg a negyedik módosítással a korábban általa jóváhagyott alaptörvényt, mert ezzel lényegében egy más szellemiségű alkotmányt vezetett be, méghozzá lopakodó módon. De ha ez az érvelés bonyolultnak tűnne, hadd tegyem egyszerűbbé: ha a parlament a többpártrendszer eltörlését mondaná ki egy újabb alkotmánymódosításban (hiszen kétharmaddal megteheti), vajon mit súgna Áder Jánosnak az a bizonyos munkaköri leírás? Azt, hogy éljen a párt? Az az egy?

Azt állítja Szájer József,
a Fidesz európai parlamenti képviselője (a Népszabadságnak), hogy az unióval szemben „eddig minden ügyben be tudtuk bizonyítani az igazunkat”. A kételkedő riporteri közbevetésre pedig hozzátette, hogy „egyetlen ítélet volt, a bírák nyugdíjazásáról, azt Magyarország végrehajtotta”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország még azt sem hajtotta végre, az eltávolított bírákat ugyanis az európai bíróság ítélete ellenére nem helyezte vissza korábbi pozíciójukba. Számos további ügyben pedig a magyar kormány nem tudta bebizonyítani az „igazát”, ezért kellett vagy az unió, vagy a magyar Alkotmánybíróság beavatkozása nyomán többször, több helyen módosítani a médiatörvényt, az egyházi törvényt, a jegybanki törvényt és az igazságszolgáltatás átalakításáról szóló törvényt. Ha így jártunk, amikor „be tudtuk bizonyítani az igazunkat”, mi lesz akkor, ha nem tudjuk?