Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Kossuth rádiónak a brüsszeli európai csúcsról adott interjújában), hogy az unióban „vitatták a bankadót, holott jogunk volt hozzá, a multiadót, holott jogunk volt hozzá, a földvédelmet, pedig jogunk volt hozzá, a rezsicsökkentést, pedig jogunk volt hozzá”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Bizottság nem talált jogi szempontból kivetnivalót a magyar bankadóban, legföljebb annak mértékét találta túlzottnak. Emiatt azonban nem indított semmiféle eljárást, csupán azt tanácsolta a magyar kormánynak, hogy csökkentse az adót, mert annak káros hatásai lesznek a magyar gazdaság növekedésére. Ami a további különadókat illeti, azok közül is csak a távközlési szektort sújtó adók miatt kezdeményezett vizsgálatot az unió, de végül azt sem találta jogszabályellenesnek. A magyar földtörvényt és a rezsicsökkentést nem is vizsgálták. Pedig joguk volt hozzá.

Azt állítja Orbán Viktor
(a Kossuth rádióban a reklámadóról), hogy a média extraprofitot termel, ezért kell ennek megfelelően részt vennie a közteherviselésben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a médiaipar nem termel extraprofitot, még az RTL Klub sem, a második legnagyobb kereskedelmi tévé, a TV2 pedig évek óta veszteséges, csakúgy, mint a média jelentős része. Extraprofitot legföljebb azok a kormányhoz közeli médiacégek érnek el, amelyek óriási tömegben jutnak hozzá állami hirdetésekhez, illetve azok az ügynökségek, amelyek ezeket állami megbízásból elosztják a barátok közt. Mivel azonban az adót nem is a profitra vetik ki, hanem a (nagy) forgalomra, a fő célpont mégiscsak a Barátok közt, nem pedig a barátok.

Azt is állítja Orbán Viktor
(A Visegrádi csoport – Európa növekedési motorja című budapesti konferencián), hogy a piaci szabályozás helyett olyan állami szabályokra van szükségünk, amelyek olcsóbbá teszik az energiát, hiszen a nagy versenytárs Amerikában az energia ára a harmada az európainak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az árkülönbség nem háromszoros. Bár az Európába importált (főleg orosz) gáz ára valóban háromszor annyiba kerül, mint az amerikai, a versenyképességi szempontból fontos ipari elektromos energia árában csak kétszeres a különbség. Minderre azonban nem az a válasz, hogy az unió államai kormányrendeletekkel a harmadára szállítják le az Oroszországból vásárolt gáz árát, mintha ez csupán elhatározás kérdése volna, hanem például az, hogy engedélyezik Európában a palagáz kitermelését, esetleg a környezetvédelmi megfontolásokat félretéve megszüntetik a megújuló energia állami ártámogatását. Vagy van még egy lehetőség: Orbán Viktor unortodox olaj- és gázmezőket fedez fel a visegrádi országokban. Hogy a növekedés robbanómotorjai legyünk.

Azt állítja Orbán Viktor
(A Visegrádi csoport – Európa növekedési motorja című budapesti konferencián), hogy „Európa növekedési motorja Közép-Európában van, közép-európai növekedési adatok nélkül Európában ma nem volna gazdasági növekedés”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy bizony volna, sőt van is. Az eurózóna GDP-je 2014 első negyedében az egy évvel korábbihoz képest 0,9 százalékkal emelkedett, ha pedig hozzászámoljuk a zónán kívüli Nagy-Britanniát (3,2 százalék), Svédországot (1,8 százalék) vagy Dániát (1,5 százalék), akkor még gyorsabban. Csak lassabban azzal a közép-európai testtel!

Azt állítja Czomba Sándor
foglalkoztatáspolitikai államtitkár (az M1 Ma reggel című műsorában), hogy egy év alatt 150 ezer új munkahely létesült a versenyszférában, ami óriási eredmény.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a KSH legutóbbi adatai szerint a 2014. január–áprilisi időszakban 1 627 000-en dolgoztak a versenyszférában, míg egy évvel korábban 1 585 000-en. A növekedés 42 000, nem 150 000. A számolási eredmény óriási, a valódi kisebb.

Azt állítja a Fidesz-frakció
(közleményében), hogy „Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormánya hozta lehetetlen helyzetbe a devizahiteleseket, mert kormányzásuk alatt a bankok korlátlanul nyerészkedhettek. Ennek lesz most vége.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a devizahitelesek a 2010-es választások után kerültek egyre lehetetlenebb helyzetbe, hiszen áprilisban még 185 forintba került egy svájci frank, most meg már tartósan 250 forint körül vagy efelett vagyunk. Az „elmúltnégyévben” tehát a devizaadósok helyzete 40 százalékkal romlott. Vajon miért csak most lesz ennek vége, ha egyáltalán vége lesz?