Hogy mi van?

2015. május 4., 13:01

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(Schwajda György szobrának felavatásakor, a Nemzeti Színház mellett), hogy „hiába a rendszerváltás, a Nemzeti Színház ügye gödörbe jutott. Ekkor azonban új nemzedék lépett az államgépezet kormánykerekéhez, és új rendezőt bízott meg a feladattal: őt, akit azóta is Színházépítőnek nevezünk.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Nemzeti Színház ügye nem akkor jutott gödörbe, amikor az a bizonyos új nemzedék a kormánykerékhez lépett, hanem utána. Az 1998-as választást követően az új Orbán-kormány állíttatta le a Nemzeti Színház már megkezdett építkezését az Erzsébet téren, és hagyta ott nekünk a gödröt, sőt: a Gödröt. A miniszterelnököt azóta nevezhetjük árok- vagy gödörásónak. De aki másnak gödröt ás...

Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök
(az Echo TV Mélymagyar című műsorában), hogy azért romlott meg a viszonya a jobboldali médiabirodalom tulajdonosaival (a műsorban meg nem nevezett Simicskával), mert a kormány nem tágít a földbirtokviszonyok átalakításától; attól, hogy a nagybirtok részesedése nem lehet több 20 százaléknál, és ez az ő földtulajdonosi érdekeiket sérti.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az 1200 hektárnál nagyobb birtokok aránya (itt húzta meg a kormány az uniós földtámogatások kifizetésének határát) a mezőgazdasági földterületeken ma is kisebb, mint 20 százalék. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy az átlagos birtokméret az unión belül Magyarországon az egyik legalacsonyabb (10 hektárnál is kisebb), akkor világos, hogy nem annyira a nagyság, mint inkább az elaprózott földtulajdon a fejlődés akadálya. Ettől persze még jogos kérdés, hogy mitől is lett nagy földbirtokos Simicska Lajos, de az még inkább, hogy miként nyerhetett el cégeivel több száz milliárd forint értékű közbeszerzést, médiavállalataival pedig sok milliárdnyi állami megbízást és hirdetést. De ezeket a kérdéseket a miniszterelnök föl sem teszi, és azt sem hagyja, hogy neki föltegyék.

Azt állítja továbbá a kormányfő
(ugyanott), hogy az Európába érkezők túlnyomó része nem politikai, hanem gazdasági menekült.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a menedékkérők ötöde Szíriából, tehát háborús övezetből jön, a második legnagyobb csoport pedig Afganisztánból, ahol szintén nem szűnt meg a háború. Mint ahogy Irakban, Eritreában, Szomáliában vagy Szudánban sem. Igaz, nem csak túlélni, megélni is nehéz.

Azt állítja Bayer Zsolt
(az Echo TV Mélymagyar című műsorában, Orbán Viktort kérdezve), hogy Svájcban 2010-ben népszavazást tartottak a halálbüntetés engedélyezéséről.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem tartottak. Svájcban egyébként már 1942 óta tilos a halálbüntetés kiszabása, és ezt csak 1985-ben próbálták megváltoztatni, amikor kezdeményezés indult népszavazás kiírására, ám a szükséges százezer aláírást nem tudták hozzá összegyűjteni. 2010-ben egy brutális gyilkosság után ugyan egy csoport szintén megpróbálkozott vele, de a vezető politikusok elítélték a kezdeményezést, és azt hamar vissza is vonták. Nálunk viszont maga a miniszterelnök kezdeményez, majd úgy tesz, mintha mi sem történne. Igaz, Magyarország nem Svájc.