„Haydn alla Zingarese”

Paul Gulda-t már régóta inspirálják a klasszikus zenén túlmutató más zenei irányzatok is, köztük a cigányzene. E nyitottságot valószínűleg édesapjától örökölte: Friedrich Guldát ez a tulajdonsága tette egyedivé és rendkívülivé, óriási sikereket ért el Bach, Beethoven és Mozart interpretációival végül azonban teljesen a jazz felé fordult. Emlékezetesek Chick Coreaval játszott jazz improvizációi vagy a Doors Light my Fire című dalára írt variációi.
Paul Gulda-t az utóbbi években az izgatja, hogy a roma zenészek – akik már török idején státuszt kaptak, mielőtt az arisztokrácia is felfedezett magának- milyen hatással voltak egyes zeneszerzők szerzeményeire és játékára és hogyan integrálták saját kompozícióikba a tőlük hallott zenét. Elég ha csak Brahmsra, Beethovenre vagy Lisztre gondolunk. A „Haydn alla Zingarese – Zingarese à la Haydn” elnevezésű, nagysikerű projektjét szintén az motiválta, hogy a „nemzeti hősként” kezelt Haydn, aki minden bizonnyal hallhatott az Esterházy udvarban cigányzenét micsoda lelkesedéssel és jó érzékkel dolgozta bele saját műveibe ezeket az inspirációkat.
„Első tanárom két dzsesszzenész volt: Fritz Pauer és Roland Batik“ – meséli a sokoldalú zongorista. „Apám, Friedrich Gulda a zene iránti feltétlen odaadást adta át, Leonyid Brumberg pedig az orosz iskola alapjait tanította meg nekem. Végül Rudolf Serkinnél tapasztaltam meg az igazi jóságot és támogatást. Feladatomnak tartom ennek összegzését – ha lehet – meghaladását, valamint továbbadását.”
Pontosan ez történik ezen az estén, ami minden más, csak nem száraz zenetörténeti lecke – tehát nem az a célja, hogy azt kutassa, hogy „mit hallhatott ki Haydn a „zingarese”-zenéből” – szögezi le Gulda: „Végül is Haydn zenéjét sem lehet teljes biztonsággal „autentikusan” interpretálni. Inkább a két stílus baráti közeledéséről van szó, számomra pedig „klasszikus” zenészként a közös muzsikálás a romák improvizációs örömzenélésének tanulását jelenti. ”