Gajdos: Most kiváltképp szükséges a kárpátaljai magyar egység

– Ön 12 éven át vezette azt a szervezetet,amely nemcsak a kárpátaljai, de az egész ukrajnai magyarság érdekeinek védelmét tűzte zászlajára. Miért tartotta éppen most szükségesnek ezt a lépést?

— Több dolog is közrejátszott ebben. Egyebek mellett az, hogy nemrég alakult meg az új magyar kormány, illetve változtak a nemzetpolitikával foglalkozó személyek is. E lépésemmel mindenképpen nekik, illetve a miniszterelnöknek küldök üzenetet. Emellett tavasztól valóban új elnöke van a másik magyarságszervezetnek, a KMKSZ-nek. Úgy véltem, hogy az UMDSZ-nek is lépnie kell ahhoz, hogy helyreálljon a magyar egység Kárpátalján. Döntésemhez hozzájárult az is, hogy elejét szerettem volna venni annak, hogy bárki is az összefogás kerékkötőjének tartson. Ez utóbbi kapcsán érdemes megemlíteni talán azt is – bár ez személyes ügy –, hogy rengeteget provokáltak, támadtak az utóbbi időszakban.

– Valóban lát esélyt arra, hogy az említett személyi változások hozzásegítik a kárpátaljai magyarságot a megosztó körülmények felszámolásához, összetartozásuk erősítéséhez? Ez a mai ukrajnai körülmények között több mint szükséges...

– Ha nem láttam volna esélyt, akkor nem hozom meg döntésemet. Ugyanakkor csak az idő fogja majd megmutatni, hogy mit lépnek majd azok, akiknek térfelén most a labda pattog. Remélem, hogy az érintettek is megteszik a szükséges lépéseket. Egy biztos: nem az UMDSZ-en múlik majd, hogy létrejön-e a kárpátaljai magyar egység! Erre pedig roppant nagy szükség volna a hatékonyabb érdekvédelemhez, az eredményesebb választási szerepléshez, a jobb pozíció eléréséhez az ukrajnai politikai erőkkel folytatott tárgyalások során, a közösségünket foglalkoztató problémák felvetéséhez, azok hatékonyabb megoldásához stb. A magam részéről honatyaként továbbra is azon leszek, hogy a teljes magyar közösséget képviseljem Ukrajna parlamentjében, amíg működik a mostani összehívású törvényhozás. Még egyszer aláhúznám: most, amikor Ukrajna keleti részén igazi háború dúl, amikor már magyar áldozatot is követelt a fegyveres szembenállás, legalább mi ássuk el a képzeletbeli csatabárdot, fogjunk össze, s munkálkodjunk együtt közösségünkért!

– Korábbi interjúja óta az ukrajnai válság nemhogy mérséklődött volna, ellenkezőleg: fokozódott. Ezen Petro Porosenko elnökké választása sem változtatott eddig érdemben. Milyen esélyt lát a belviszály leküzdésére, mikorra várható előrelépés ebben a bonyolult helyzetben? Milyen szerepet játszhat ebben Moszkva és milyet az Európai Unió?

– Mindannyian azt reméljük, hogy belátható időn belül véget érnek a fegyveres összecsapások, bár a tények nem ezt bizonyítják... Véget ért például a tűzszünet, amit a szakadárok egy része nem is tartott be, felújult a terrorellenes művelet az ország keleti részén, ismét harcok folynak, ágyúznak, lőnek. Ahol pedig lőnek, ott emberek halnak meg... Ami a konfliktus beszüntetését illeti, egyfajta párhuzamot lehet vonni a téli kijevi események és a mostani történések kapcsán. Az előző hatalom is képtelen volt feloszlatni a Majdant, kordában tartani a tiltakozókat, s ugyanúgy van ezzel az új hatalom is: egyelőre nem tud véget vetni a szembenállásnak.

Az ukrajnai események további alakulását illetően a tények, a nyilatkozatok sajnos arra engednek következtetni, hogy még váratni fog magára az érdemi előrelépés a belviszály leküzdését illetően, hiszen a jelenlegi vezetés csak részben akar eleget tenni a szakadárok követeléseinek, s ez utóbbiak sem igazán békülnének. Eközben pozitív fejleményként kell megemlíteni, hogy aláírták az EU-val a társulási megállapodás gazdasági részét is, illetve az orosz parlament visszavonta egy esetleges Ukrajna elleni katonai akcióhoz korábban adott hozzájárulását. Oroszország, illetve az Európai Unió szerepvállalását illetően egyértelművé vált, hogy elengedhetetlen a részvételük a rendezést célzó erőfeszítésekben, akárcsak az Egyesült Államok. Más kérdés, hogy az említettek mennyire kívánják latba vetni befolyásukat az összecsapások leállításához, milyen célokat követnek most, illetve a jövőben – ezt majd az idő mutatja meg...

– Az indulatok elszabadulásához nagyban hozzájárult a Kijevben februárban a hatalom közvetlen közelébe került szélsőséges nacionalisták első indítványa, amellyel az ukrán nyelv egyeduralkodóvá tételét követelték. Azóta sokan és sokféleképpen igyekeztek ezt a kérdést áthidalni, legalábbis annak élét tompítani. A minap például a Verhovna Rada, az ukrán parlament emberi jogi, kisebbségi és a nemzetiségek közötti kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó bizottsága megvitatta azt a rendelettervezetet, amellyel a kijevi törvényhozás elítélné a szovjet katonai adminisztrációnak a kárpátaljai magyarok és németek ellen elkövetett megtorlásait a II. világháború idején és az azt követő időszakban. Ön, ­ aki a bizottságban a titkári posztot tölti be, dolgozta ki és terjesztette elő a tervezetet. Milyen eredménnyel zárult a vita?

– Mindenképpen előremutató dolog, hogy az ülésen jelen lévő honatyák abszolút többsége támogatta, hogy Ukrajna parlamentje emeljen szót az elkövetett megtorlások ellen, ítélje el a kollektív bűnösség elvének alkalmazását. A tervezet szerint a Legfelsőbb Tanács részvétét fejezné ki a nemzeti hovatartozás miatt véghez vitt megtorlások áldozatainak és hozzátartozóiknak. A dokumentum emellett javasolja, hogy a parlament fogadjon el törvényeket a sérült jogok helyreállítására. Bízom benne, hogy a szakbizottság támogató állásfoglalását követően a törvényhozás is napirendre tűzi a rendelettervezet megvitatását, s pozitív döntést hoz. Az ügynek külön aktualitást ad, hogy idén emlékezünk meg az elhurcolások kezdetének 70. évfordulójáról.