Európából nézve
Az Európai Parlament holland munkáspárti képviselője szinte tökéletesen beszél magyarul. Nem csoda, hiszen Piri Kati valójában magyar. Édesapja 1956-os magyarként települt le Hollandiában, majd bő húsz év múltán egy vakáció idején itthon talált párt magának. Kati Celldömölkön született 1979-ben, majd egyéves korában édesanyjával ő is kitelepült Utrechtbe. Pedagógiát tanult, később nemzetközi kapcsolatokból diplomázott. Az Európai Parlamentben előbb politikai tanácsadó volt, majd tavaly képviselővé választották. Amikor a magyar politikáról nyilatkozik, mindig hangsúlyozza: a Fideszt nem szocialistaként, hanem demokrataként bírálja.
– Ön sokat foglalkozik menekültügyekkel. Mit szól az Orbán Viktor által ajánlott megoldáshoz: azonnal visszaküldeni vagy őrizetbe venni mindenkit, köztük gyerekeket, terhes asszonyokat? Az őrizetbe vetteket pedig dolgoztatni is.
– Ez a Fideszre nagyon jellemző, veszélyesen populista nyilatkozat, amelyet a kormány számos nemzetközi egyezmény aláírójaként természetesen nem lesz képes valóra váltani. Tudom, hogy ezeket a kijelentéseket bizonyos szavazók szívesen hallják, csak éppen tudomásul kell venni: mi, európaiak nem így intézzük az ügyeket. Nem így bánunk azokkal, akik az életveszély elől menekülnek hazájukból, de azokkal sem, akik a jobb élet reményében indultak el.
– Ezt a két kategóriát nem vehetjük egy kalap alá.
– Természetesen én sem gondolom, hogy minden gazdasági bevándorlónak menedéket tudnánk adni. Erre nem vagyunk képesek. De ők sem bűnözők, hogy őrizetbe vegyék őket. Az Európai Unió területén mindenkinek joga van ahhoz, hogy menedékért folyamodjon, és ezt a jogot tisztelni kell mind a huszonnyolc tagországban. Még ott is, ahol Fidesz-kormány van hatalmon. Tudja, az ilyen veszedelmes, populista nyilatkozatok alapozzák meg Európában azt a vélelmet, hogy ez az ország csak bizonyos embercsoportok számára jó hely. Cigányoknak nem jó, zsidóknak és melegeknek sem. Azoknak sem jó, akik háború elől menekülnek. Az én fülemben egyébként az ilyen javaslatok különösen rosszul csengenek, hiszen magam is egy menekült lánya vagyok. Édesapám – aki máig is szinte csak a magyar televíziót hajlandó nézni, és a magyar kolónia egyik motorja – 1956-ban a kommunista diktatúra elől jött el Magyarországról. Ösztöndíjat kapott és ingyen tanulhatott. Mindazt, ami ma én lehetek, éppen azoknak az esélyeknek köszönhetem, amelyeket emberi együttérzésből az akkori Európa ajánlott fel mindazoknak, akik hazájukban nem voltak biztonságban.
– Nekem az ön életrajzában szemet szúrt, hogy korábban egy olyan szervezetben, a Többpárti Demokrácia Intézetében dolgozott, amelyet a holland politikai pártok – kormánypártiak és ellenzékiek – együttesen működtetnek. Ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne. Volt olyan idő, amikor a fideszes parlamenti képviselőknek a frakció szabályzata tiltotta, hogy szóba álljanak a szocialistákkal, az „ellenséggel”. Ma már tiltani sem kell: nincs párbeszéd.
– A holland politikai kultúra viszont éppen a párbeszédre épül. A második világháború vége óta nálunk csak koalíciós kormányok voltak, mert egyik párt sem tudta megszerezni az abszolút többséget. Ez arra tanított bennünket, hogy a politikában együtt kell működni a többiekkel. Megtanított arra, hogy a kormány minden állampolgáré, nem csupán egyes pártoké. Nem csak azoké, akik az éppen hatalmon lévőkre szavaztak. Számomra a polgárok semmibevételének legjellemzőbb példája a három hónap alatt elkészült magyar alaptörvény. Aki három hónap alatt új alkotmányt ír, az senkivel, még saját pártjának tagságával sem konzultál. Ha tartós demokratikus reformra készül egy párt, akkor egy ilyen munka évekig tart.
– De akkor a szöveget nem a vonaton írják Brüsszel és Strasbourg között, mint ahogy ezzel Szájer József eldicsekedett.
– Emlékszem a Fidesz büszke közleményére: a világ első alkotmánya, melyet iPad számítógépen írtak. Ilyen ostobaságot még nem hallottam! Mióta mércéje egy alkotmánynak, hogy kézzel írták vagy számítógépen, és milyen típuson? Itt nem csak az ellenzék jogainak semmibevételéről volt szó, hanem az egész társadalom jogairól. Kőbe véstek valamit, amit ugyan nehéz lesz megváltoztatni, de amikor jön egy új kormány, nem lesz más választás. A fideszesek ugyanis saját maguknak írtak alkotmányt, persze abban a reményben, hogy örök időkre berendezkedhetnek. Ez az alkotmány csak az övék, nem pedig minden magyaré.
– Ön hogyan definiálná az Orbán-rendszert, amelyben sikerült megvalósítani a centrális erőteret? Mi ez? Illiberális demokrácia, azaz fából vaskarika?
– Nyilvánvaló, hogy Magyarországon a demokrácia komoly veszélyben van, és azt, hogy az ország merre tart, könnyű megérteni Orbán Viktor beszédeiből is. Hol keleti szélről elmélkedik, hol Erdo?an Törökországát vagy Putyin rendszerét állítja példaként az ország elé, miközben pontosan tudjuk, hogy ezek a rendszerek sem szabadságot, sem jólétet nem hoztak a népüknek. Jellemző, hogy amikor egy brüsszeli vitán kifejtettem, én a liberális demokrácia híve vagyok, a rendezvény fideszes elnöke visszakérdezett: szociáldemokrataként hogyan lehetek a liberális demokrácia híve? Fel kellett világosítanom, hogy egyszerűen nem érti a fogalmat. Nálunk, Hollandiában a kereszténydemokraták, zöldek, szociáldemokraták is mind a liberális demokráciában hisznek. A fogalom ugyanis nem azt jelenti, hogy valaki liberális – egyszerűen így hívják a modern, nyugati típusú demokráciát.
– Gondolja, hogy ezt Orbán Viktor nem tudja?
– Persze hogy tudja. Ő csak meglovagolja azt, hogy a magyar társadalomban még általános az érzés, miszerint a győztesnek joga van ahhoz, hogy mindent vigyen – még a fogalmakat is.
– Magyarországon sokan remélték, hogy az uniós intézmények határozottabban szót emelnek majd a demokratikus értékek védelmében.
– Nos, egy bő éve még a korábbi Európai Bizottság elfogadta a jogállamiság védelmének új módját. Létrehozták a korai figyelmeztetés rendszerét, első lépcsőként az uniós atombombaként emlegetett szankció, a szavazati jog felfüggesztése előtt. Ma még nem látjuk, hogy az új bizottság hogyan él ezzel az eszközzel. Adjunk neki még egy kis időt. De sok szempontból én magam is csalódott vagyok. Például azért, ami a múlt nyáron történt. Egy uniós ország miniszterelnöke nyíltan kijelentette, hogy illiberális rendszert akar bevezetni, és az Európai Bizottság hallgatott. Miért? Engem elkeserít egyes tagországok és némelyik politikus viselkedése is. Nemrég Magyarországon járt például Merkel kancellár, majd Schulz európai parlamenti elnök. És úgy becsomagolták a kritikai észrevételeiket, hogy szinte senki sem hallotta meg azokat. Miért bújócskáznak? Miért nem mondják meg a véleményüket egyenesen? Nem értem.
– Egy elemzőtől azt hallottam, hogy az Európai Parlamentben a fideszesek azt szokták mondani: pontosan tudják, hogy bizonyos módszereik nem állják ki a politikai jó ízlés próbáját, de kényszerből viselkednek így, mert „a kommunisták ellen csak az ő módszereikkel lehet harcolni”. Fals érvelés, de a Néppártban állítólag hat. Most, hogy a Jobbik időközi választást nyert, a szociáldemokratáknak nyilván azt fogják mondani: ne támadjatok minket, mert ha mi meggyengülünk, jön a szélsőjobb. Maguk elhiszik majd?
– Kétségtelen, hogy minden baloldali ember fenyegetésnek érzi a Jobbik győzelmének lehetőségét. De kétlem, hogy bármelyik kollégám elhinné: éppen Orbán Viktor a megoldás a demokráciára leselkedő veszély elhárítására. Ez azonban nem menti fel a felelősség alól a többi magyar pártot. Amíg nincs alternatíva, amíg a demokratikus baloldal pártjai Magyarországon egymásban keresik az ellenséget és képtelenek együttműködésre, addig nehéz arra buzdítani az Európai Parlament képviselőit, hogy összefogva nyomást gyakoroljanak a Fidesz-kormányra. Hogyan lehetne felnyitni az Európai Parlament képviselőinek szemét, ha van egy nagy Fidesz-frakció, és a baloldalon négy párt képviselői állnak maximum két-két képviselővel? És még ők is képtelenek az összefogásra!
– Mit gondol a magyar baloldal látható eróziójáról?
– Hogy az nagyon szomorú. Belgiumban és Hollandiában is beszéltem a választások előtt kint dolgozó magyar fiatalokkal. Kérdeztem, hogy kire fognak szavazni, reméltem: nem a Fideszre. Meg akartak nyugtatni, mondták: eszükben sincs, ők jobbikosok. Elfogadhatatlan, hogy a csalódott emberek kézenfekvő választása egy neonáci párt legyen. Engem nem érdekel, hogy Magyarországon hogyan határozzák meg a Jobbikot. Hogy a vezetői hogyan próbálnak kimosakodni.
– Még kiskutyákkal is fotózkodnak, hogy maguk is helyesebbnek látsszanak.
– Igen, magától Putyintól tanulják a propagandát. Én viszont elvégeztem a házi faladatomat: elolvastam a nyolcvannégy oldalas programjukat. Ha a Jobbik nyer, félelmetes sors vár Magyarországra. Kell hogy legyen alternatíva, és ennek az alternatívának a demokratikus pártok felől kell érkeznie. Összefogásból kell táplálkoznia, mert az egymással hadakozó mikrofrakciók útja a biztos kudarc. És tudja, mit mondok? Amit én a magyar baloldalon látok, éppen olyan szomorú és éppen olyan kártékony Magyarország jövője szempontjából, mint a Fidesz-kormány tevékenysége.