Elpárolgó kulisszák – Szervek és szerverek

Amikor Hillary Clinton külügyminiszteri hivatalának elfoglalásakor úgy döntött, hogy a biztonsági intelmek ellenére magán e-mail-szervert használ a levelezéseihez, komoly kockázatot vállalt, még ha ezt nem gondolta is akkor jelentős veszélynek. Hivatalos álláspontja szerint nem akart a levelezéséhez több telefonkészüléket igénybe venni, ezért használta csak a saját rendszerét. A volt First Lady kritikusai szerint azonban nyilvánvalóan nem akarta, hogy a kormányzati dokumentációban nyoma maradjon teljes levelezésének, ezért ragaszkodott a saját otthonában telepített szerverhez. Miután azonban ezt használatba vette, védelméről az állami biztonsági szervek már nem tudtak teljes körűen gondoskodni, a szervert pedig hackerek törték fel. Clinton szerint nem sértett meg semmilyen törvényi előírást az e-mail-használatával, és az FBI sem vonta eljárás alá.

Kérdéseket vet fel azonban, hogy a szerveren tárolt e-mailek némelyike minősített államtitkokat tartalmazott, amelyek tárolására speciális követelmények vonatkoznak, ezek megsértése pedig komoly büntetést von maga után. A szerverek vizsgálata alapján kiderült, hogy azokon megtalálhatók voltak ilyen jellegű tartalmak, ám Clinton saját bevallása szerint járatlan volt a jelölésekben, ezért nem volt tudomása róla, hogy szabálysértő módon jár el. Sokak számára ez szintén nehezen hihető magyarázat, az Igazságügyi Minisztérium azonban megelégedett azzal, hogy Clinton magatartását durva óvatlanságnak minősítse, ami még nem jogi kategória. A republikánusok megpróbáltak az ügyből nagy horderejű politikai botrányt generálni. Az általuk a kongresszusban is hosszú ideig vizsgált bengázi terrortámadással is megpróbálták összekötni az e-mail-botrányt, ám ezek egyikével sem tudtak átütő sikert elérni, még ha tudtak is sebet ejteni Clintonon. A kulcs: Donald Trump. Nehéz lenne elképzelni, hogy egy szokványos választási évben az e-mailek ügye ne ütne komoly léket egy kampányon, ám idén Trump kamikaze módjára szinte kérés nélkül szolgáltat magáról kompromittáló információkat. Clinton kampánya pedig hálát ad a sorsnak.

Fotó: MTI

A demokraták próbálták bagatellizálni a témát, mondván hogy ez a bolhából elefánt tipikus esete, amikor Donald Trump megválasztása az azonnali apokalipszissel fenyeget. Az e-mailekből számos olyan információ nyerhető ki, amelyek alapján elmondható, hogy Clinton egy igazi politikus, gyakran kénytelen pragmatikus okokból más álláspontot képviselni, mint ami a gondolkodásmódjából következne. A törvényesség határát súroló gyakorlatok sem ritkák az anyagokban. Clintonnak vannak hétköznapi emberi problémái, tanácsadói és kampányának kulcsfigurái pedig szintén rendelkeznek gyengeségekkel. Kirajzolódik ugyanakkor a problémákon rágódó, megoldásorientált politikus képe is, aki alkalmas intelligenciát igénylő döntések meghozatalára. Kellően realista felfogású olvasók számára az e-mailek olyan politikust ábrázolnak, amilyenre valóban gondolnának Clintonnal kapcsolatban. Az őszödi beszéd óta azonban pontosan tudjuk, milyen az, amikor valakiről olyan információk látnak napvilágot, amelyek sokakat valószínűleg nem lepnek meg, de azok kimondása már skandalumnak számít, politikai következményei pedig súlyosak.

A WikiLeaks és annak vezetője, Julian Assange hozta nyilvánosságra az ellopott e-mailek zömét. A közismert szivárogtató oldal mostani aktivitása jelentős hatással bír az amerikai választások kimenetelére. Mögötte a demokraták, de a szövetségi adminisztráció is az orosz vezetést látják, mivel az információbázis orosz kötődésű hackerekhez kapcsolódik. Ha pedig bizonyítást nyerne, hogy koordinált szivárogtatásról van szó, úgy az utóbbi időszak egyik legkomolyabb diplomáciai konfliktusa törne ki az Egyesült Államok és Oroszország között. Assange ismerői, korábbi munkatársai szerint azonban nem tudják elképzelni a botrányhős informatikusról, hogy szándékosan együttműködne az oroszokkal. Ugyanakkor makacs emberként írják le, aki komoly ellenérzésekkel viseltet az amerikai politikai vezetés iránt, Clintont pedig a világ egyik legkártékonyabb politikusának tartja.

Kritikusai felróják Assange-nak, hogy személyes elfogultságával emberek százmillióit érintő politikai döntéseket befolyásol részrehajló módon, hiszen Donald Trumpról semmilyen terhelő bizonyítékot nem hozott nyilvánosságra. Az ingatlanmilliárdos adóbevallásai például folyamatos spekuláció tárgyát képezik, mivel amögött adóelkerülést és esetleges orosz kapcsolatokat vizionálnak a demokraták. Assange tehát önkényesen dönti el, kiről milyen és mennyi információt oszt meg a nyilvánossággal. Felmerül a kérdés, vajon ki Julian Assange, hogy egy személyben hozzon ítéletet nemzetközi politikai kérdésekben. Politikai járatlanságának köszönhető, hogy viszonylag egyszerűen tudták Clinton körei orosz akcióként keretezni a WikiLeaks operációit, ráadásul a folyamatos, menetrendszerű kiszivárogtatások rutinná váltak, mára már nem okoznak komolyabb szenzációt, amely komoly hibának számít, ha a célja Hillary Clinton minél hatékonyabb támadása.

A jövő politikusai számára értékes lecke lehet Clinton vesszőfutása. Akár egy ember is hatalmas károkat tud okozni érzékeny információk megszerzésével. Lassan közhellyé válik, hogy a 21. század legfontosabb háborúi a számítógépek képernyői előtt fognak lezajlani, a legnagyobb hatalom pedig az információ. Az interneten és a közösségi médiával hatalmas adatmennyiséget megosztó fiatal generáció például törheti a fejét, hogy politikai ambícióikat megelőző korszakukban mennyi terhelő információt adtak ki magukról, osztottak meg másokkal. Felmerül a kérdés, hogy vajon zsarolhatóvá válnak-e a politikusok, hitelességük, tekintélyük mennyire sínyli meg bizalmas titkaik, másokról alkotott véleményeik, politikai machinációik esetleges nyilvánosságra hozatalát. Az eljövendő politikusgenerációnak stratégiákat kell kidolgoznia egyfelől arra, hogy kommunikációjuk minél védettebb csatornákon bonyolódjon, másfelől pedig arra, miképp éljék túl az érzékeny információk kitudódását, a politikai karaktergyilkosságokat.