Egy fázós arisztokrata kabátkája
Télen akár Londonban vagyunk, akár Budapesten, előkerülnek a meleg sálak, kesztyűk, pulóverek és... és... egy elől gombolós ruhadarab, a kardigán. Hitték volna, hogy ezt a kötött felső kabátkát egy didergő angol arisztokratának köszönhetjük? Bizony! Lord Cardigannak.
Lord Cardigan 1797-ben született Buckinghameshire-ben Thomas Burdenell néven. 1811-ben édesapja megörökölte a Cardigan grófságot és innen kapta nemesi nevét, melynek hetedik grófja lett. Tanulmányait Harrow-ban kezdte meg, ahol súlyosan összeverekedett az egyik osztálytársával, így a szülei kivették az iskolából és otthon taníttatták tovább. Hét nővére mellett, egyetlen fiúként elkényeztetett gyermek vált belőle, s talán ezzel magyarázható a felnőttkori arroganciája és konoksága.
A lovaglás és a katonaság hamar megragadta az érdeklődését, szenvedélyesen és jól lovagolt, ám apja kérésére az angol parlament tagja lett, ahol vérbeli konzervatívként minden újítást hevesen ellenzett. Az 1820-as évek elején megismerte Mrs. Elizabeth Tollemache Johnstone-t, akit a férje gyengéden "a királyság legelviselhetetlenebb és legkülöncebb ribancának” nevezett, ám Lord Cardigan az asszony férjének kifizetett 1000 font kártérítés után, a figyelmeztetés ellenére 1826-ban feleségül vette Elisabeth-et. Talán jobban tette volna, ha hallgat az első férj véleményére, mert a házasságuk nem bizonyult boldognak és 1837-ben gyermektelenül elváltak útjaik.
1858-ban nősült ismét, a nála jóval fiatalabb Adeline de Horseyt vette el, akivel sikeresebb lett a házassága, annál is inkább, mivel Adeline elnézte férje félrelépéseit, sőt, jó kapcsolatot ápolt az Earl szeretőjével. Viszont Lord Cardigan nagy bánatára ebből a frigyből sem született utód.
A katonaság vonzerejének sehogy sem tudott ellenállni. A királyi háznál, ahol egyik nővérén keresztül komoly befolyással bírt, addig erősködött, míg végül megkapta a 11. könnyűlovasság parancsnokságát, melynek egyenruháját saját költségén csinosította. Immár lovassági tisztként harcolt a krími háborúban.
Az ottani zord időjárás azonban meglepte és a hideg elleni védekezésül gyapjúfonálból köttetett magának egy hosszú ujjú, elöl gombolható kiskabátot, melyet a zubbonya alatt viselt. Így született a kardigán, amelyet sokan nevetségesnek tartottak és nem átallottak gúnyolódni rajta, mire ő azzal válaszolt: „az életemet nem féltem, bátran feláldozom, ha kell, de a náthától tartok.”
1853-ban az oroszok minden erejükkel a Boszporusz és a Dardanellák megszerzésére törekedtek, amit a nyugati nagyhatalmak már nem nézhettek tétlenül. 1854-ben szálltak partra a Krím-félszigeten a franciák , a törökök és az angolok, köztük Lord Cardigan regimentje. A híres balaklavai ütközet és a bekerített könnyűlovasság öngyilkos kitörésének leírásától most megkíméljük az olvasót, elég a végeredmény: 4 zavaros parancs, 4 viktoriánus kori katonatiszt, 119 halott ember és 375 elpusztult ló – ez lett a brit hadtörténelem egyik leghírhedtebb epizódja. A lobbanékony Lord Cardigant harctéri szereplései miatt számos kritika érte, egyszer még hadbíróság elé is állították, mégis a nehéz természetű, tiszttársaival gyakran párbajozó Earl 1866-ig folytatta katonai pályafutását, amikor is visszavonult.
1868-ban birtokán felbukott lovával – ehhez egyesek szerint egy közvetlenül a bukást megelőző pillanatban történt agyvérzés is hozzájárulhatott –, s az esés következtében szerzett sérülésébe belehalt.
Ám addigra a különös viselete miatt kinevetett Earl ruhadarabját már számos iparos gyártotta és a kereskedők Angliában és a világ más tájain is busás haszonnal árulták. A Lord Cardiganról elnevezett kötött kabátka azóta sem vesztett népszerűségéből.
