Csalódást okozott Orbán beszéde a WJC-n
Magyarországon gyanús tolerancia övezi az antiszemitizmust címmel közölt elemzést legújabb számában a Le Monde. A mértékadó liberális lap bécsi tudósítója a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartott ülésével összefüggésben foglalkozott az antiszemitizmus magyarországi jelenségeivel. Joelle Stolz véleménye szerint Orbán Viktor felszólalása csalódást okozott a kongresszus küldötteinek, akik a Jobbikban intézményesülő szélsőjobboldal egyértelmű elítélését várták a magyar miniszterelnöktől.
Kétségtelen, Orbán Viktor számára nem volt könnyű feladat elutasítani azt az ellenzéki erőt, amely ugyanazt azt etnikai és vallásos nemzetképet vallja, amit a Fidesz is képvisel. Orbán szerint „az antiszemitizmus az az állapot, amikor az emberben a gonosz veszi át az uralmat, és ez a veszély bennünket, keresztényeket is fenyeget”. A miniszterelnök véleménye szerint ezzel szemben legjobb válasz „a jó keresztények példájának és hagyományának felidézése és felerősítése" lehet.
A gonosz erői azonban ellenszegülnek e nemes offenzívának. A Jobbiknak, amely 2010 áprilisában 16,9%-os szavazataránnyal került be a parlamentbe, két hónappal ezelőtt sikerült egy magyar bírósággal elítéltetnie egy történészt, aki „neonácinak” minősítette a pártot. Egy jobbikos képviselő azonban éppen ebből az utálatos eszköztárból merített, amikor 2012 őszén indítványozta, hogy a közfunkciókat betöltő „zsidókat vegyék listába”, mert „nemzetbiztonsági kockázatot" jelentetnek.
A közös nemzetfelfogáson túl a magyar jobboldal és szélsőjobb véleménye abban is azonos, hogy módszeresen a zsidókat teszik felelőssé a kommunizmusért: a bolsevik Kun Béla, az 1918-as, rövid életű „Tanácsköztársaság” vezetője, és a sztálinista Rákosi Mátyás, eredeti nevén Rosenfeld, ennek a szemléletnek bejáratott szimbólumai. Ugyanilyen tartós gyűlölet sújtja az „idegenszívűeket”, őket hibáztatják az 1920-as trianoni szerződésért, amely területének kétharmadától fosztotta meg Magyarországot.
Azt is a zsidóknak róják fel, hogy kiárusították a nemzeti vagyont, amikor megnyitották a gazdaságot a piaci erők számára. A kommunistával összemosott, majd liiberális maszkba öltözött zsidó figurája, aki mindig elárulja a hazát, utalásos formában megjelenő vezérmotívum egyes Fidesz-közeli médiumokban, és a radikális irányzatok szélsőségesen rasszista internetes portáljain.
Igaz ugyan, hogy a Yedioth Ahronoth izraeli napilapnak május elején adott interjúban Orbán kizárt minden szövetséget a Jobbikkal, de egy május 5-i magyarországi beszédében, amelyet bőségesen idéztek a hazai lapok, a miniszterelnök óvakodott attól, hogy ellenfélként nevezze meg a Jobbikot. Még a nevét sem említette, ehelyett bőven sorolta azokat az intézményeket, amelyeket az ő kormánya hozott létre a holokauszt emlékére, és kiemelte a súlyos antiszemita bűncselekményeket, amelyeket külföldi országokban követtek el, „ahol zsidó iskolásokat gyilkolnak meg” -- amivel Mohamed Merah Franciaországban végrehajtott gyilkosságsorozatára tett célzást. „Nem akarjuk, hogy Magyarország ilyen ország legyen” – hangsúlyozta a magyar miniszterelnök.
Romák, „undorító állatok”
A máskor nagyon is fesztelen szónok a Zsidó Világkongresszus (WJC) budapesti tanácskozásán nem remekelt. Kínosan ragaszkodott előre megírt szövegéhez, s ez éles kontrasztot teremtett Ronald Lauder korábban elhangzott felszólalásával. A WJC elnöke ugyanis keményen ostorozta a magyar hatóságok passzivitását és elnéző magatartását. Lauder azt feszegette, hogyan lehetséges, hogy ma Magyarországon „Horthy Miklós féle antiszemitákat dicsőítenek”, azt, aki 1920-44 között Magyarország első embere, azaz „Hitler megfelelője” volt.
A WJC-nek legalább a média figyelmét sikerült ráirányítani a nagyszámú rasszista és antiszemita jellegű incidensre abban az országban, amelynek zsidó közössége súlyosan megszenvedte a náci üldöztetést: az egykori deportálásokban 400 ezer magyar zsidó vesztette életét. Sok ezer cigány honfitársuknak is hasonló sors jutott osztályrészül.
A magyar jobboldal azonban a jelek szerint nem ismerte fel, hogy a holokauszt óta az antiszemitizmus és a cigányellenes rasszizmus összefonódik. Orbán Viktor ezért nem vállalkozott arra, hogy megbírálja barátját, az újságíró Bayer Zsoltot, aki befolyásos tagja a Fidesznek, amikor az a romákat „gyáva, undorító, kártékony állatoknak” nevezte, és „eliminálásukra” szólított fel.
A Médiatanács végül elszánta magát, bírságot szabott ki a Bayer Zsolt írását közlő Magyar Hírlapra. Az igazságszolgáltatás pedig„antiszemita inzultus” címén 2-3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélt néhány szélsőségest, aki provokálta a WJC küldötteit. Ezzel közel egy időben egy miskolci bíróság négy évig terjedő börtönre ítélt kilenc roma fiatalt a „többségi társadalom tagjai elleni rasszizmus” címén: az elítéltek rátámadtak azokra a szélsőjobboldali aktivistákra, akik a cigánygyilkosságok okozta sokkos légkörben járőrözni mentek a cigánynegyedbe. A magyar igazságszolgáltatás ezúttal negyedszer alkalmazza a Btk. új rendelkezését, amely azt sugallja, hogy csakis „a tősgyökeres magyarok” képviselik a tulajdonképpeni nemzetet. Ez azonban meglehetősen érthetetlenné teszi azt az üzenetet, amellyel Orbán a nemzetközi közvéleményt remélte megbékíteni.
Kapcsolódó cikkünk:
