Bemutatkozik a breton almabor

A Bretagne-ra leginkább jellemző nedűt evésre alkalmatlan, apró vadalmából a IV. század óta készítenek helyiek. Az almát ledarálják és kipréselik, majd viszonylag alacsony hőfokon (5-10 C°) erjesztik. Mielőtt a cukor egészen megerjedne, hordókba vagy üvegpalackokba fejtik, és légmentesen lezárják. Nem igazi almabor a cidre, mert többnyire enyhén szénsavas, akár a tradicionális angol sör. Alkoholtartalma viszont valamivel enyhébb, mint a söré (2-4 százalékos), s ízskálája – a borhoz hasonlóan – a száraztól az egészen édesig terjed.
Az almából pálinkát is készítenek a franciák: a normandiai calvadost Bretagne-ban lambignak nevezik. A cidre-et almapálinkával is szokták vegyíteni kétharmad-egyharmad arányban, majd hatalmas tölgyfahordókban legalább 30 hónapig érlelik. Az így nyert ital neve a pommeau, alkoholtartalma pedig 17-20 százalék. .
A tradicionális házi termelés a második világháborút követően az iparosodással és az elvándorlással hanyatlásnak indult. A nyolcvanas években azonban az agrárturizmus elterjedésével, és néhány hobbitermelő elszántságának köszönhetően a cidre-nek valóságos reneszánsza kezdődött Franciaországban: az almások területe alig húsz év alatt 27-ről 800 hektárra nőtt. A 25 almafajtából készülő Cournouaille cidre-márkanév országos elismertetése és az ahhoz kapcsolódó szigorú szabályozás bevezetése 1996-ban igazi lendületet adott a mára évi 185 millió eurós forgalmat lebonyolító ágazatnak: jelenleg mintegy húsz cidre-termelőt tartanak számon Bretagne-ban.
A cidre-et hagyományosan a breton palacsinta vagy a galette-nek nevezett édes kekszsütemény mellé ajánlják helyi specialitásként, újabban viszont a szőlőborokhoz hasonlóan, ételekhez is társítanak különböző cidre- fajtákat.
A Franciaországban termelt almatartalmú alkoholos italok kilencven százaléka hazai piacra készül: a francia családok évente átlagosan 4-5 liter cidre-et fogyasztanak.