Andrzej Wajda: Ez a hatalom is megbukik

Az egyik lengyel kommentár szerint mindig az igazságot keresi, gyógyítja az emberi lelkeket – a maga nemében egyedülálló. Nem nyúl a színészei munkájába, Születésnapján a filmvilág nagyjai beszéltek róla. Hogy miért lehet szeretni? Filmjeiért, darabjaiért, lengyelségéért és egyben globalitásáért, emberiségéért, a hagyományok iránti tiszteletéért, tisztánlátásáért, a nemzeti irodalom friss látásáért és annak bemutatásáért, mi a szabadság, amelyet állhatatosan keres, bátorságáért, és számos más dologért, amelyre nem csupán 90. születésnapja alkalmából kell emlékezni – írja az onet.pl. publicistája.

Hogy csak a legismertebb filmjeit említsük: A Márványember, A vasember, A csatorna, Az ígéret földje, az Érzéstelenítés nélkül, a Walesa, a remény embere, a Hamu és gyémánt, Tájkép csata után, Katyn, és ez csak néhány olyan cím, amelyet a világon mindenütt milliók láttak.

Születésnapi interjújában a Gazeta Wyborczának azt mondta: „Ameddig fizikailag bírom, dolgozni akarok. Dolgozni, egy nagy embercsapattal, amilyen egy filmstáb, hogy válaszolhassak a kérdésekre, átadhassam az energiáimat”.

Velencében, a Walesáról szóló film bemutatásakor, a PAP hírügynökségnek adott interjújában azt mondta a mester: „Ebben a filmben arról beszélünk, milyen a mi szerepünk, és a lengyel munkás szerepe. Lech Walesa kivételes személyiség a lengyel történelemben, és nemcsak a lengyelben. Egy munkás, aki olyan szerepet játszott, amelyet számos remek értelmiségi nem játszott el. Megértette, hogy nem nyerhet a kommunistákkal szemben, mert azoknak vannak tankjai. Ezért úgy gondolta, tárgyalni kell, akár tetszik, akár nem, más út nincs”.

„Néhányan kritizálják Walesát, hogy elkövetett hibákat, de hol van az megírva, hogy ő volt minden idők hőse? Ha én egy ilyen hőssel találkoznék, akiről azt mondják, hogy minden időben a legjobb volt, kezet sem nyújtanék neki. Olyan hőst akarok, aki jön, amikor kell és megy, amikor kell. Eljött a demokrácia, és a hős más ügyekkel foglalkozik.” – mondta Wajda Velencében.

2016 őszére tervezik új filnjének (Powidoki – utóképek) bemutatóját, amelynek forgatását már befejezte. A helyszín Lódz városa, az időpont 1948-1952. Főszereplője az ismert és kiváló lengyel színész, Boguslaw Linda, a film Wladyslaaw Strzeminski lengyel festő, az avantgard lengyel úttörőjéről szól, s arról, hogy a kommunista hatalom hogyan semmisítette meg a karizmatikus, dacos embert.

Wajda számos hazai és nemzetközi díj nyertese, akit négyszer is jelöltek Oscarra, életművéért meg is kapta azt 2000-ben.

A művész évek óta kapcsolatban áll a színházzal is, már 1959-ben debütált színházi rendezőként. Külföldi színházakkal is együttműködött, pl. 1989-ben egy japán színházzal. 1989-1991 között a Lengyel Köztársaság parlamentjében szenátor volt.

A jelenlegi eseményeket is kommentálta születésnapi interjújában a Gazeta Wyborczának. „Ezt a hatalmat is leváltják majd és az ő történelmi változatuk sem fog kitartani” – mondta, és hozzátette: személyesen ismeri a legendás Szolidaritás vezért, és „kevéssé érdekli, hogy annak múltjáról kisebb vagy nagyobb mértékben hamisították meg a bizonyítékokat”. Arról is szólt, hogy azzal vádolják őt sokan, alkotásaiban meghamisította a történelmet. – Lehet, hogy filmjeimben nem mondtam el a teljes igazságot, de nem tehettem, mert nem szabad országban éltünk, de arra buzdítottam az embereket, hogy harcoljunk a rendszerrel – mondta. Véleménye szerint a lengyel történelem legnagyobb győzelme az, hogy a Szolidaritásnak sikerült vérontás nélkül vezetnie az országot a szabadságba.

Úgy véli, hogy a jelenlegi hatalom a lengyel társadalom kisebb hangja, a többség új vezetőket, felfrissülést, az irányok kijelölését akarja. „Lengyelország a demokrácia útjára lépett. Minden nehézség és hiba mellett ez számunkra az egyetlen út – jelentette ki.