A hét aforizmája
Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:
A nagy állásokban levőknek mi sem könnyebb annál, hogy maguknak tulajdonítsák mások tudását.
Luc de Clapiers,
marquis de Vauvenargues
(1715-1747)
Francia moralista, esszéista és író. Tragikus sorsú gondolkodó, akinek kivételes tehetsége saját korában szinte ismeretlen maradt. Mindössze 32 évet élt, de maradandót alkotott.
Régi, elszegényedett provence-i nemesi családból származott. Az iskolapadból egyenesen katonai pályára lépett, s tíz évet szolgált XV. Lajos hadseregében. Több európai hadjáratban vett részt, az osztrák örökösödési háború idején, a francia csapatoknak Prágából való végzetes téli menekülése idején (1740) egészsége súlyosan megrendült, mindkét lába lefagyott. Kénytelen volt megválni a hadseregtől.
Anyagi lehetőségek híján, családi birtokán, Vauvenargues kastélyában élt nagy nyomorban. Úgy tervezte, hogy diplomáciai szolgálatba lép, de hiába írt leveleket a király minisztereinek, sőt magának XV. Lajosnak is, kérelmét elutasították. Voltaire is közbenjárt érdekében, s már úgy tűnt, hogy mégis álláshoz jut, amikor fekete himlő támadta meg, s ez végképp tönkretette amúgy is törékeny egészségét. Ettől kezdve az írásnak szenteli magát.
Kora filozófiai és erkölcsi kérdései foglalkoztatták, az ész kultuszának századában az érzelmek szerepét hangsúlyozta, az emberi természet alapvető jóságát hirdette, főképp La Rouchefoucauld-val, az erények “megrágalmazójával” hadakozott.
1745-ben sikerült Párizsba költöznie, de ott is nagy elzárkózásban élt. Voltaire nagyra becsülte a nálánál húsz évvel fiatalabb gondolkodót, egyengette irodalmi pályáját.
Fő műve, a mély emberszeretetről tanúskodó Introduction a la connaissance de l’esprit humain, suivie de Réfléxions et maximes (Bevezetés az emberi elme ismeretébe és a hozzá csatlakozó Elmélkedések és életelvek) 1746-ban, halála előtt egy évvel jelent meg.
