Vészreakció

– 1947-ben, a magyar tulajdonban lévő Magyar Nemzeti Bank Rt. államosításakor így szólt az akkori kormányzat érvelése: a rendkívüli helyzet miatt van szükség az óriás magáncégek állami felügyelet alá vonására. Nem maradt el a tulajdonosok kártalanítására tett ígéret sem. Gordon Ferenc pénzügyminiszter felszólította a gazdasági főtanácsot: készíttessen rendelettervezetet, amelyben kiterjesztik az MNB mellé kirendelt kormánybiztos hatáskörét, aki így korlátlan beleszólási joggal rendelkezett: részt vett az üléseken, és intézkedhetett vagyoni kérdésekben is – idézi a negyvenes évek államosításainak egyik első állomását Honvári János gazdaságtörténész, az MTA történelmtudományi doktora.

1948-tól már nem beszélt sem ideiglenes intézkedésről, sem kártalanításról a kormány: innentől törvény szabályozta az államosítást. Az év végére előbb a száz főnél nagyobb cégek kerültek állami kézbe; a következő években „átvette” az állam a kisipar irányítását is, 1952-re pedig nem maradt az országban magántulajdonú vállalkozás.

– Persze – hangsúlyozza a gazdaságtörténész – ma más a helyzet. A kormánynak nem fűződik sem gazdasági, sem hosszabb távú politikai érdeke ahhoz, hogy a Magyar Honvédségről szóló törvényt ezentúl más cégekre is alkalmazza. Csakhogy hiába az államosítási hullám elmaradása, a befektetőket aggasztja a Mal Zrt.-vel szemben hozott intézkedés.

– A történelmi példák igazolják: az állami beavatkozás érezhetően aggasztja az üzleti szférát. Így volt ez a negyvenes évek végén is, mielőtt a kormányzat hivatalosan is korlátozta volna a külföldi tőkeáramlást. Most, a Mal Zrt. – egyelőre egyedi – esete után a befektetők kivárnak: még nem tudni, mi lesz a folytatás.

Honvári szerint minden nagyobb szerkezeti váltás, de akár egy gigantikus cég ideiglenes állami felügyelet alá vonása is a gazdaság visszaesésével jár.

– Ennek olykor az ellentéte is igaz: a rendszerváltás után, a reprivatizáció idején egyes ágazatokban 20 százalékkal romlottak a gazdasági mutatók. A gépiparban még ennél is látványosabb volt a visszaesés.

Kende Tamás, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének adjunktusa viszont azt hangsúlyozza: a kormánybiztos kinevezése önmagában még nem feltétlen okoz kárt a Mal Zrt.-nek.

– Szögezzük le: a céget nem államosították, csupán állami felügyelet alá vonták. Azaz: korlátozták a vállalat feletti rendelkezés jogát, de a tulajdonosi kör – papíron – megmaradt.

Ugyanakkor Kende szerint a rendelet jogilag úgy értelmezhető: ha a kormánybiztos tevékenységével kárt okoz, az állam csak abban az esetben köteles azt megtéríteni, ha az alkotmánybíróság utólag megsemmisíti a rendeletet.

Honvári János másként látja: ha megtörténik majd a Mal Zrt. újraprivatizálása, valószínűtlen, hogy a jelenlegi tulajdonosokkal folytatja a működését.

– A kormányzati retorika világosan utal erre: némi értelmezési különbségtétellel ugyan, de visszatér a beszédekben a diktatúrák kedvenc szóhasználata, az „élősködő” és a „termelő” tőke szembeállítása. Egyértelmű, hogy mire utal Orbán Viktor, amikor arról beszél: bűnös mindenki, aki anyagi gyarapodásához kihasználta a kilencvenes évek privatizációs lehetőségeit.

A szakember szerint nem kétséges, hogy előbb-utóbb ismét magánkézbe adják a Malt, hiszen úgy termelékenyebb, mint ha állami irányítás alatt maradna.

A kérdés már csak az: meddig tart az állami „gondoskodás” a Mal Zrt.-nél. Jogászok szerint ugyanis a válasz „kimaradt” a verdiktből.

– A rendelet úgy fogalmaz, hogy a visszavonásig, de legfeljebb két évre szól a kormánybiztos mandátuma. Ez így – enyhén szólva is – ködös. Furcsa az is, hogy az állam nemcsak a timföldgyárat, hanem az egész cégcsoportot a felügyelete alá vonta – véli Kende.

Lövétei István alkotmányjogász azt mondja: az állami felügyelet egyetlen alkotmányos jogcíme a vészhelyzet lehet. Igaz, ebben az esetben a parlament hirdetheti ki a rendkívüli állapotot. Az alkotmány kimondja: csak rendkívüli és indokolt esetben korlátozható a magántulajdon. Csakhogy a kormány már a múlt héten bejelentette: a vészhelyzetnek vége, a lakók visszaköltözhetnek házaikba.

– Ha tényleg nincs már veszély, a kormánybiztost vissza kell hívni. Hozzá kell tennem: a „vészhelyzet vége” nem jogi kategória, hanem egyértelműen műszaki kérdés. Dönteni annak mérlegelésével lehet, hogy a szakemberek szerint fennáll-e a veszélye a gát további vagy újabb repedésének.

Lövétei István szerint további aggodalomra ad okot, ha az állami felügyelet alá helyezést a cég vagyonának őrzésével indokolja a kormány. Mi meg tegyük hozzá: Orbán Viktor érvelése, miszerint az állami felügyelet alá vonás egyik célja a bűnösök megbüntetése, szintén nem egyeztethető össze a jogállami normákkal. A bűnösök megtalálásához és a felelősségre vonásához ugyanis csakis az igazságszolgáltatásnak lehet joga.

Ezért is tartja több jogász aggályosnak, hogy a Mal Zrt.-t voltaképp „sejtések” alapján vették állami kézbe, hiszen még nem derítette ki az erre hivatott nyomozó hatóság, hogy a vállalat tulajdonosai vagy vezetői felelősek-e a történtekért. Ennek fényében legalábbis érdekesnek tűnik, ahogy egy nappal a tragédia után a jogvégzett miniszterelnök felelősségről és felelősökről beszélt egy sajtótájékoztatón.

Ám Kende Tamás szerint vészhelyzetben indokolt lehet az ilyesfajta valószínűsítés.

– Lehetett a lépés mögött olyan politikai motiváció is, hogy a kormány így demonstrálja azonnali cselekvési képességét. Mert igaz ugyan, hogy a vagyonzárat akár polgári peres úton is el lehetett volna érni, csakhogy ez éveket venne igénybe. Holott az állami felügyeletnek egyetlen támogatható célja lehet: a katasztrófa elhárításának segítése, közvetlenül a katasztrófa után.

Azt azért ne feledjük: egy képzeletbeli közvélemény-kutatásban a lakosság nagy többsége minden bizonnyal támogatná a kormányzati döntést. Vagyis a rendelet a kormány – legalábbis rövid távú – politikai érdekeit is kifizetődően szolgálja.

A lakossági támogatás kérdésében Honvári János ismét történelmi párhuzamokra utal.

– Válságos időkben könnyen felébreszthető az emberek rosszabbik „énje”. Mélyülő krízisben mindig van „kereslet” bűnbakkeresésre, kárörvendésre. A „bűnös milliárdosok” megbüntetésének követelésével Orbán Viktor tehát ismét sikereket arathat. Csakhogy történelmi tapasztalat az is, hogy a felkorbácsolt indulatok felett elveszíthető a kontroll. Veszélyes játékot játszik a kormány a tömegek heccelésével. Igaz, jelenleg javul a külső gazdasági környezet, s ez Magyarországon is biztató jel lehet. A válság csillapodásával – a történész szerint – kisebb a veszélye annak, hogy elszabaduljanak az indulatok.

A Mal Zrt. egyébként nem tehetetlen: bíróságon támadhatja meg az intézkedést, illetve a magyar jogorvoslati lehetőségek kimerítése után a strasbourg-i emberi jogi bírósághoz is fordulhat. Aligha valószínű azonban, hogy egy ekkora katasztrófa után szembemenne a többször és többféle módon is deklarált „népakarattal”.