Tőzsdekormány

– Miután a Quaestor-botrány kipattant, előbb külügyi tisztviselők tettek beismerő vallomásokat a brókercégnél tartott közpénzről és bennfentes információkról, majd maga a miniszterelnök is. Nem kellene most már valakinek lemondania a kormányból?

– Elsősorban a miniszterelnöké a felelősség. A törvény kimondja: közpénz kizárólag a Magyar Államkincstáron keresztül vásárolt állampapírokban tartható. Másrészt államférfi nem képviselhet partikuláris érdekeket. Ha a miniszterelnök valamiért azt sejti, hogy a közeljövőben becsődölhet a Quaestor – túl azon, hogy ez már önmagában is felveti a bennfentes információ gyanúját –, akkor kormányfőként nem az volna a legfontosabb feladata, hogy megfelelő intézkedésekkel a legkisebbre csökkentse a veszteséget? Ez előbbre való, mint utasításba adni, hogy a minisztériumok mentsék a pénzüket.

– A kormányzati magyarázat szerint állampapírban tartották a közpénzt. Nem mellesleg: ez is törvénytelen. Viszont ön rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy ez ráadásul nem is logikus: miért brókercégen keresztül vásárolnának kezelési és egyéb költségekkel terhelt papírokat, ha a Magyar Államkincstár közreműködésével ezt ingyen is megtehetnék?

– Hadd éljek egy kissé drasztikus példával. Ha engem rajtakap, amint kilépek a piros lámpás házból, akkor hiába bizonygatom, hogy csak egy málnaszörpre tértem be, mert ott olcsóbb, mint a szomszéd kocsmában. Joggal gyaníthatja, hogy talán mégsem csak a málnaszörpért időztem a piros lámpás házban, nem?

– De, kételkednék. Visszatérve: én is valószínűnek tartom, hogy ha már brókercégről van szó, „tőzsdéztek” az állami szervek. Vagyis magasabb jövedelmezőségű pénzeszközbe is befektethettek. És az ebből származó nyereség sehol sem jelenik meg az állami bevételek között.

– Persze hogy nem! Hiszen az illegális bevételeket nem lehet költségvetési forrásként elkönyvelni. Némi iróniával: ilyen rubrika nincs a büdzsében. És hát az ember korrupciót és átjátszásokat sejt, ha azt látja: nincs nyoma ezeknek a pénzeknek. Egyébiránt nemcsak ez a baj a közpénzes tőzsdével, hanem az is, hogy szembemegy a gazdaság működésével.

– Hogy érti?

– Az egész tőzsdei rendszert, illetve a brókercégeket arra találták ki, hogy a gazdasági szereplők megtakarításait közvetítsék a beruházóknak. Az ekképpen megtakarított pénzek jövedelmezőséget produkálnak, és a jövedelmező vállalkozások profitjából ki tudják fizetni a megtakarításokat is. Ehhez képest a Quaestor fiktív papírokat bocsátott ki. Szó sincs itt valódi beruházásról! És a Quaestor-ügy a tőzsdei rendszer karikatúrája is.

– Meg az Orbán-rezsimé. Csak senki nem nevet rajta! Viszont sokan gondolják: ha a brókerbotrányba nem bukik bele a miniszterelnök, akkor végképp elszabadulhat.

– Igaz: ha ez az ügy nyomtalanul múlik el és cseng le, akkor itt valóban bármi megtörténhet. De nem hiszem, hogy így lesz. Ez a történet már most láthatóan erodálja a Fidesz támogatottságát. Népszerűségvesztésük már nem visszafordítható. Kérdés, mindez mire lesz elég. Ha a következő választást elveszíti a Fidesz, és az a baloldali-liberális ellenzék kerül hatalomra, amely korábban már leszerepelt kormányon, azzal csak folytatódik a körforgás, a váltórablás. Az ország tovább pusztul.

– Úgy gondolja, nem 2010-ben kezdődött a leszakadás?

– Úgy. A rendszerváltás óta folyamatosan tart. És fogy az idő. Most már nemcsak Nyugat-Európától távolodunk, hanem a visegrádi országoktól is. Közben a társadalom legmobilabb része külföldre megy. Új alapokról kell indulni. Akár az is megoldás volna, ha feloszlatják a parlamentet és alkotmányozó nemzetgyűlés alakul. Meg kell állapodni a kormányokon átívelő közös ügyekben. Mert a dolgok jelenleg úgy állnak, hogy intézményesül a jövedelmek kiszivattyúzása és átjátszása, ahelyett, hogy ezeket gazdasági növekedésre, beruházásra vagy felhalmozásra fordítanák. Az egészségügyből és az oktatásból 1500 milliárd forintot kivontak. Ugyanakkor nem látszik, hogy a társadalom széles köreit megmozgatná mindez. Nyugat-Európában ilyenkor már többnapos sztrájkokkal tiltakoznának. A magyar demokratikus ellenzék viszont már besározódott. Amelyik szelete nem, az meg erőtlen és szervezetlen.

– Épp ezért sokan attól tartanak: érdemi ellenállás híján az Orbán-féle államkapitalista rezsim akár tíz-húsz évig is fenntartható.

– Én ebben nem hiszek. Ha úgy tetszik: még a korrupció is csak dinamikus gazdaság mellett tud működni. Az egyre zsugorodó tortából kisebb és kisebb szeletet kapnak a kegyeltek, úgyhogy kezdődhet a marakodás. Ez már most is látszik. A helyzet idővel még élesebb lesz. A Fidesz rendszerében már nincs tíz-húsz év. Szétosztogatták a magánnyugdíjpénzeket, és noha innen-onnan rövid távon összegyűjthető még valamennyi – akár a pénzpiaci szektor egy részének államosításával is –, vészesen zsugorodik a konc, amelyen marakodhatnak.

– Nemrég Timothy Ash, a londoni Standard Bank elemzője adott interjút a 168 Órának. Azt mondta: kis szerencsével a jelenlegi, főként egyszeri intézkedésekkel elért gazdasági növekedés tartós is maradhat. Ön szerint is létezhet olyan forgatókönyv, amelyben mégsem zsugorodik a magyar gazdaság?

– A nyugati elemzők hajlamosak felszínes benyomások alapján túlzottan optimista képet adni a magyar gazdaságról. Holott jól látszik: a növekedés egyetlen eleme sem fenntartható. Folyamatosan csökken a munka termelékenysége és a foglalkoztatás sem nő ténylegesen, ha a közmunkát nem számoljuk. Az államadósság is csak a magánnyugdíjpénztárak miatt csökkent. Nincs tőkeképződés, innováció, és Magyarország a versenyképességi rangsorban a nem túl előkelő hatvanadik helyen áll. Ez mind azt mutatja: a jelenlegi mutatók garantáltan rövid távú sikerek. Nagyon nem mindegy, mikor lesz ennek vége: politikai-társadalmi nyomásra minél előbb, vagy csak akkor, amikor az oligarchaharcok már lepusztították az országot, és nulláról kell újraépíteni a gazdaságot.