Tisztelt Koltai Tamás!

Tökéletesen egyetértek önnel (Tanultak vagy felejtettek?), én is ismerem a Bourbonokról szóló példabeszédet, és én is nagy hasonlóságot látok ebben a mai politikusainkkal.

Azért mondanék valamit.

Mi is hibásak vagyunk, ön, én és a mi korosztályunk, mert amikor lehetőségünk volt a rendszerváltáskor (én 39 éves voltam), nem éltünk jól a lehetőséggel. Mély igazság, hogy „demokráciát nem lehet megtanulni, abba bele kell születni” – mi nem születtünk bele, de rosszul vagy egyáltalán nem tanultuk meg. Ennek itt van az eredménye, a mai politika, a mai politikusaink.

Az akkori népszavazáson arra voksoltunk, hogy ne direkt szavazáson válasszunk köztársasági elnököt, hanem a parlament válassza meg. Tudvalévő, hogy a köztársasági elnöknek függetlennek kellene lennie, felügyelnie kellene az alkotmányt, az igazságszolgáltatást, a médiát, az MNB-t, a hadsereget. Ne parlamenti báb legyen...

Az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon, amikor a demokráciánk alapjait meghatároztuk, nem zártuk ki (pedig kellett volna) a parlamenti kétharmad lehetőségét. A kétharmados többséggel mindent lehet csinálni. Ezt tapasztalhatjuk.

Nem figyeltünk oda kellően a politikusainkra, a parlamentünkre, napi érdekeinkre hagyatkozva várakoztunk, van, aki meg is alkudott. Tevőlegesen viszont nem tettünk semmit, vagy csak keveset.

Hogy ezt még helyre lehet hozni? Nem tudom. Reménykedem benne.

Tisztelettel:
Katona Károly
E-mail