The Huffington Post: Orbán útját pusztulás szegélyezi
A menekültválság nagy esély Orbán Viktor számára; vagy nem – írja a legnépszerűbb amerikai hírportálon, a The Huffington Poston megjelent elemzésében Simonyi András. Az egykor NATO- és washingtoni nagykövet, aki jelenleg a Johns Hopkins Egyetem tanszékvezetője a tengerentúlon, rámutat, hogy az eltelt hónapok sok rosszat hoztak Európának és Magyarországnak.
A földrész elárulta gyengeségét, ami az önelégültségből, a megosztottságból, a vízió a vezetés hiányából fakad. Ráadásul a válság kellős közepén felbukkant Orbán Viktor, a politikai szerencsejátékos, aki nagy tétben játszik. Az ilyesfajta hazardőrök időnként meztelenül távoznak, időnként viszont egy vagyonnal. Nem kétséges, hogy sokat kockáztatott, amikor belevágott a gusztustalan kerítés megépítésébe, hogy távol tartsa menekülteket.
Elsősorban hanyatló népszerűsége, a Fideszen belüli lázadás vezette. De megragadta a lehetőséget, és most az európaiak azt kérdezik: lehet, hogy igaza van?
Ne legyen kétség: ezt az utat a pusztulás szegélyezi, Orbán egyben szörnyű képet alakított ki országáról világszerte. Tovább gyengítette az európai egységet. Viszont rájött, hogy a kezére játszik az a rendezetlen mód, ahogy a földrész kezeli a krízist. Válaszából kiérződik az idegengyűlölet, a rövidlátás, a Putyin-féle illiberális hozzáállás. Súlyos károkat okozott a fiatal magyar demokráciának, lehetővé tette a kleptokráciát és megállította az ország korszerűsödését. Olyan modellt alkotott, amely fertőző és csak egyre mélyebbre vezet.
Egyvalami viszont tagadhatatlan: Orbán kivételesen tehetséges vezető, harcos és bátor. Nem vitatható, hogy szinte minden más politikusnál jobban megérezte sok magyar és európai félelmét, majd gyorsan és határozottan lépett, hogy ezt kihasználja. És orosz mintára pontosan érzékeli, ha pipogya alakokkal akad dolga, akik nagyhangúak ugyan, de nincs náluk bunkósbot.
Ha olyanokat kérdezne , akik nem bólogatójánosok, viszont fontos számukra az ország sorsa, akkor elmondták volna nekik, hogy a válság lehetőséget kínál Magyarország és az ő számára, hogy ragyogjon és megragadja az esélyt, és az országot Európa élvonalába állítsa – a közös határok bátor védelmezőjeként, valamint a rászorulók segítőjeként. Ehhez üdvözölnie kellett volna az igazi menekülteket, viszont vissza kellett volna utasítania a gazdasági bevándorlókat. Le kellett volna csapnia az embercsempészekre. Össze kellett volna fognia az ellenzékkel, a humanitárius szervezetekkel.
Ám ő nem ezt választotta. De még nyitva a kapu, hogy 180 fokos fordulattal konszenzust hozzon létre idehaza és külföldön, hogy újraépítse a kapcsolatokat Európában. Ehhez be kell szüntetnie a harcot és igazi vezetővé kell előlépnie. Felül kell vizsgálnia álláspontját, hogy nem fogad be menekülteket.
Kinyújthatja kezét az egész magyar társadalom és nem csupán az idegengyűlölő szélsőjobb felé. Fel kell adnia a teljes ellenőrzés gondolatát. Újra kell építenie a magyar gazdaságot, mérsékelnie kell a függést az orosz gáztól és az erkölcstelen német vállalatoktól. Itt a ragyogó pillanat, hogy elismerje hibáit és visszatérjen a szabadsághoz, a demokráciához és a modernizációhoz.
Meg tudná tenni, de biztos, hogy a végén az lesz, amit Tom Lantos szokott mondani, amikor középszerű politikusokkal találkozott: „Nagy tehetség, de talán nem olyan okos, mint ahogy hisszük.”
