Szőnyeg alá söpört történelem

A diplomatának mosolyognia kell. „Ha tényleg provokálni akartak volna, akkor a Debreceni Köztársaság térképét helyezték volna el ” – mondta Brüsszelben a Presse tudósítójának egy diplomata miközben együtt szemlélték az 1848-as térképet ábrázoló Európa-szőnyeget az Európai Tanács épületében.

1849-ben a Habsburg-háztól való függetlenségért harcolók megtagadták a magyar királyi koronát a 18 éves új császártól, I. Ferenc-Józseftől és Kossuth Lajos vezetésével április 14-én Debrecenbe kimondták az elszakadást Ausztriától. Ez a magyar köztársaság alig félévig létezett. Nemzeti felkelő csapatait a Habsburg csapatok és I. Nyikolaj orosz cár gyorsan segítségül hívott seregei harapófogóba fogták és felmorzsolták. Amikor Aradon 13 vezető beosztású magyar tisztet kivégeztettek (köztük néhány német származásút is), a Habsburgok minden egyes tiszt kivégzésének hírére sörös korsóval koccintottak. Ezért a nemzeti érzelmű magyarok még röviddel ezelőtt is elutasították, hogy sörrel koccintsanak.

Azonban a budapesti művész, Pápai Lívia szőnyegén semmiféle 1849-es térkép sem látható, ellenben látható ott egy 1848-as térkép. „Ez itt nem Nagy-Magyarország, ez a korabeli Habsburg birodalom”- mondja a diplomata, aki egyébként nem magyar.

„Aki problémákat keres, az talál is”

Ha az emberek problémákat akarnak találni, akkor mindig könnyen találhatnak egyet” – mondja a Presse tudósítójának Polner Gergely, a brüsszeli magyar EU-nagykövetség szóvivője. A kormánynak semmilyen módon nem állt szándékában, hogy rájátsszon a Nagy-Magyarországgal kapcsolatos reményekre. A probléma az, hogy a kereszténydemokrata Orbán Viktor kormánya csupán azt teszi, amit eddig is tett, amikor a külföldön élő magyaroknak állampolgárságot ajánlott, vagy amikor állami eseménnyé tette a megemlékezést a trianoni szerződésről, amely az I. Világháború után szétdarabolta Magyarországot. Akkor miért van itt épen az 1848-s térkép? „Mert ez volt az egyik legdicsőségesebb pillanat Magyarország számára, amely akkor két birodalom ellen harcolt” – mondja Polner.

A szőnyeg miatti felháborodás megvilágítja azt a problémát, amellyel a kelet-európai társadalmak a vasfüggöny leomlása után két évtizeddel a saját történelmük feldolgozásakor találkoznak. A hiányzó szakmai ismeret - ez Nyugat-Európára is jellemző -, és a sokáig elfojtott nacionalista reflexek együtt olyan vetést eredményeznek, amellyel politikailag vissza lehet élni. Ezt mutatta Orbán szenvedélyes fellépése az Európai Parlamentben. A médiapolitikáját ért bírálatot arra használta fel, hogynépe védelmezőjeként pozicionálja magát. (Pénteken az EU-Bizottság írásban megkereste Magyarországot, hogy néhány jogi kérdést világosítson meg.)

Keleten máshol is nagyon gyorsan személyeskedésnek veszik a tartalmi bírálatot. Romániában felerősödtek azok a hangok, amelyek azt követelik, hogy az ország lépjen ki a frankofón országok szervezetéből, mert Franciaország bojkottálja Románia schengeni csatalakozását.

A kelet-európaiakat az EU-tagság olyan feladat elé állította, hogy kritikusan vizsgálják meg saját történelmüket –mondta 2009-ben a Die Presse-nek adott interjújában Timothy Snyder, a Yale Egyetem Kelet-Európai Történelmi tanszékének professzora. „Az a történelem, amelyet a kelet-európaiak 2004 előtt a világnak meséltek, a liberális demokráciák története volt, amelyeket idegen hatalmak romboltak le” – mondta Snyder. „Következésképpen a nácik és a kommunisták nélkül talán minden rendben is lehetett volna. Most azonban már bent vannak az EU-ban, és ezután már nem politikailag korrekt módon kellene előadni a történetüket”.

(Die Presse/

További cikkeket olvashat Ausztriáról a