„Szerettük volna a cigányzenét kicsit megújítani”

Sűrűn indult az idei év a Budapest Bár számára: nagy érdeklődés övezte koncertek, legjobb szórakoztató zenei album-jelölés a Fonogramon, aranylemez-átadás. Mit jelent mindez az elismerés?

Jó két éve vagyunk a színpadon a Budapest Bárral, és nagy örömmel tölt el minket a rengeteg felkérés és a hálás közönség. Tavaly szeptemberben jelent meg a második albumunk, a Volume 2: Tánc, alig három hónap alatt lett aranylemez. Ilyen hamar ennyi embert érdekelt.

Milyen volt a legutóbbi koncert fogadtatása?

Az A38 hajón játszottunk március 2-án vendégművészünkkel, Mazz Swifttel. Fantasztikus volt a hangulat. Tavaly novemberben New Yorkban játszottunk, a New York-i magyar évadot zártuk. Ott ismertük meg ezt a kiváló énekesnőt, akivel nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Idén már hároméves születésnapot ünnepelnek. Hogyan született meg a zenekar?

A Budapest Bár családi vállalkozásként indult. Feleségemmel, Gáncs Andreával –aki a zenekar menedzsere– gondolkodtunk el azon, hogyan lehetne a cigányzenét egy kicsit megújítani. A 30-as, 40-es évek kávéházi cigányzenéje már nagyon régen eltűnt, szerettünk volna neki új lendületet adni neki, valahogy felfrissíteni. Hiszen egy kultúra csak akkor marad fönt, hogyha a fiatalokat érdekli és odafigyelnek rá. A Bár megszületése előtt egy évvel volt egy kvartettem, rendezvényekre, díjátadókra jártunk muzsikálni. Igényes szórakoztató zenét, szalonzenét és jazzt játszottunk. Készítettünk egy demóalbumot, amin szerepelt a Halálos tavaszt is. Hazavittem megmutatni a feleségemnek, ekkor mondta, hogy ezt meg kellene csinálni énekesekkel. Valahogy így indult a Budapest Bár. Először csak egy-két énekesre gondoltunk, de végül tízen lettek. Szalóki Ágival a Besh o droMban dolgoztunk együtt annak idején, Kollár-Klemencz Lacival a Kistehénben, a Németh Jucival már tanítottunk korábban gyerekeket, tehát voltak kapcsolódási pontok. Egyéniségeket kerestem. Egyébként mindenki elsőre igent mondott.

A 30-as, 40-es évek füstös kávéházi hangulata keveredik a magyaros dallamvilággal és egy jó adag cigány temperamentummal. Hogyan valósították meg ezt az egyéni, semmi mással össze nem téveszthető stílust?

A mostanában nyíló kávéházak engem azokra a 30-as évekbeli jóféle kis helyekre emlékeztetnek, ahová értelmiségiek jártak és akár egy fél napot is el tudtak ott tölteni. Ezek a helyek újra megnyíltak, tele fiatalokkal, akik hosszú órákat, akár délelőttöket, délutánokat és estéket kávéznak, üldögélnek, beszélgetnek. És ha már ilyen kávézók nyílnak, miért nincs egy olyan album, amely ezt a világot egy kicsit visszahozza, és van benne valami plusz? Ez a plusz pedig nem más, mint hogy a kávéházi cigányzenét rock and roll énekesek éneklik. Ami még különleges lehet a közönségnek vagy a fiataloknak, hogy ezeket az énekeseket korábban nemigen hallhatták cigányzenekar kíséretével a színpadon.

A zenei alapot a hegedű, a cimbalom, a tangóharmonika és a bőgő adja. Három, Önhöz hasonló elhivatottságú zenész tagja még a Budapest Bárnak.

Farkas Misivel nagyon-nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, a Zeneakadémián ismerkedtünk meg, mint ahogy Ökrös Karcsi barátommal is. A zenekarhoz negyedik tagként csatlakozott Misi öccse, Richárd. Nagyon örülök, hogy nemcsak kiváló és érdekes énekeseket találtam, hanem nagyszerű zenészeket is. Egyaránt jó velük a próbákon és a színpadon együtt dolgozni. Mindenki a tudása legjavát adja bele a Budapest Bárba. Az emberek pedig örülnek, hogy ilyen őszinte és erős produkciókat látnak.

Milyen szervezési előkészülteket igényelnek a próbák ennyi zenésszel és énekessel?

A próba első nekifutásra nehéznek tűnhet, de egyébként nem olyan vészes. Nem kell egyszerre 10 énekessel próbálni, de az előfordul, hogy egy délután három-négy énekes adja egymásnak a kilincset. Nemcsak a közönségnek, hanem az énekeseknek is meglepetés, ha új dalok kerülnek a boncasztalra. A próbákon nem hallják egymást, így csak a színpadon lehet megtudni, milyen új dalt hozott másik. A próbák nagyon jó hangulatban telnek a cimbalmos és a bőgős, Misi és Richárd lakásában. Az anyukájuk, Rózsika ellátja az énekeseket és a zenekart finom falatokkal, mindennel, ami szem-szájnak ingere. Mikor mondom, hogy próba lenne, akkor az énekesek ezer örömmel jönnek. Amíg az egyikkel dolgozunk, addig Rózsika lelki életet él a többiekkel a konyhában. Így lesz igazán kerek a próba.

Március 16-án két hónapra Dél-Amerikába utazik tanítani és tanulni. Hogyan nyerte el az ösztöndíjat?

A második alkalom lesz, hogy Brazíliába utazom ilyen módon. Tavalyi a London Jazz Fesztivál ajánlott az angliai HSCB Bank ösztöndíjára, melynek az volt a lényege, hogy valamilyen európai, de Anglián kívül élő művész utazhasson egyik földrészről a másikra az ottani kultúrát tanulmányozni és a saját művészetét kicsit odacsempészni. Egy 40 fős, fiúkból és lányokból álló énekkarhoz kerültem. A brazil gyerekeknek magyar népdalt tanítottam, öt kislányt pedig hegedülni, noha előtte még a hangszert sem ismerték. A feleségem is kint volt velem, a népdalok szöveget ő tanította meg, ami nem volt egyszerű: a gyerekeknek eleinte sok gondot okozott a hosszú-rövid magánhangzók megkülönböztetése. Három hónapnyi munka után végül másfél órás koncertet adtunk. A kis hegedűsök magyar népdalt is játszottak, és az énekesek repertoárjába magyar és cigány dalok is bekerültek. Három hónap zenében nem olyan hosszú idő, ám mégis nagyon sokat el tudtam érni a gyerekekkel. Tehetséges, ámde hátrányos helyzetű gyerekekről volt szó, akikkel nagy örömmel foglalkoztam. Kedvesek, mosolygósak, szófogadók voltak Közben magam gitárleckéket vettem, és alapítottam egy zenekart helyi zenészekkel. Most a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány segítségével fogok kijutni Dél-Amerikába, dolgozom tovább a zenekarommal és fogom a gyerekeket is tanítani. Ám nemcsak tanítani és gitározni fogok, hanem Buenos Airesbe is ellátogatok, és a tangóhegedülés fortélyait fogom elsajátítani.

Játszik hegedűn, zongorán, tangóharmonikán, gitáron. Van még esetleg olyan hangszer, amin szívesen megtanulna muzsikálni?

Amilyen hangszer csak van, amit láttam-hallottam, azon mindegyiken szeretnék játszani. Azonban szelektálni kell, mert egy életbe nem fér bele ennyi hangszer. A közeljövőben nem tervezek újabbat, amiket választottam, azokon is kell épp eleget gyakorolni.

Számos együttes után kikötött a Budapest Bárnál? Hogy érzi itt magát?

Amikor elindulunk koncertezni, az olyan, mint egy igazi wellness hétvége. Nemcsak én érzem így, hanem az énekesek és a zenekar is. Olyan emberekkel dolgozom, akikkel nagyon jó együtt lenni a színpadon és beszélgetni akár zenéről, akár családról. Meg tudjuk osztani a problémáinkat, örömeinket és tanácsokat adunk egymásnak. Az énekesek itt föltöltődnek. Mindegyikük zenekarvezető, a saját koncerteken az egész előadást kell vezényelniük, míg itt egy-két számot elénekelnek és közben maguk is szórakoznak. A Budapest Bár nagyon komplett és ez az a ritka bár, ami nem hétvégén van nyitva, hanem hétköznap.

Mi ennek az oka?

Hétvégén az énekesek a saját zenekarukkal játszanak. Nem is várjuk el, hogy azért ne játsszon tíz zenekar, mert a Budapest Bár épp nyitva van. Megpróbáljuk a koncertjeinket hétköznapra tenni, és így mindenki játszhat a saját zenekarával hétvégeken.

Két megjelent CD, telt házas koncertek, hatalmas érdeklődés. Mik a Budapest Bár tervei a közeljövőre?

Rengetek tervünk és ötletünk van. Jelenleg készül az új albumunk. Egy másik album még nagyon kezdetleges fázisban van. Jövő tavaszra szeretnénk elkészülni ezzel a lemezzel. Ezenkívül megkértem egy-két énekest, hogy írjanak saját számokat is. A cigányzene hangzásvilágára már nagyon régen írtak dalokat, amiket írtak, azokat most játsszuk éppen. Kollár-Klemencz Laci és Ferenczi György egy teljes albumot fognak saját dalokkal megtölteni, amit aztán közösen hangszerelünk.

Sokat hallottunk mostanában a Kistehén Tánczenekar körüli változásokról.

Valóban volt egy zavaros időszak, de már eltelt egy pici idő és a Kistehén újra jól van. Laci tulajdonképpen a régi zenekart csinálja új emberekkel, ez a Kistehén. A többiek pedig létrehozták az Intim Torna Illegált. Most mindenki meg van elégedve és mindenki jól van.

Minden erejével a Budapest Bárra koncentrál, vagy van még zenekar, ahol mostanában közreműködik?

Keleti András, aki a Budapest Bár egyik énekese és egyben a Colorstar frontembere is. Ő hívott meg, a zenekar akusztikus verziójába vendégművésznek. Ha ráérek, és itthon vagyok, akkor mindig játszom velük. Most ez van, és egyelőre nem nagyon fér más az életembe.

Ennyi próba, fellépés közt hogyan jut idő a magánéletre?

A feleségem veszi le azokat a terheket a vállamról, amiket én egyébként nem bírnék el. Ő végzi az igazi nagy háttérmunkát, mindazt, ami előreviszi a zenekart. Amikor elmegyünk egy koncertre, akkor szórakozni megyünk. A magam nevében beszélek erről, de tudom, hogy a Budapest Bár neki is a szíve csücske. Ha két embert nemcsak a munka köti össze, hanem a magánélet is, az nagyon jó. Igazából nem is tudom különválasztani a kettőt, mert annyira összefonódnak. Azt hiszem, ez így van jól.