Szent harc egy kreált ellenséggel – De mit csinál a genderszak?

Az ELTE új mesterképzésén olyan szakembereket oktatnak majd, akiknek mindnyájunk életével kapcsolatban fontos mondanivalójuk lehet. A szak meghirdetése ennek ellenére füttykoncertet, felzúdulást váltott ki a magát konzervatívnak nevező oldalon. A Heti Válasz publicistájának fantáziáját a számos kézenfekvő kérdés helyett a transzneműek vécéhasználata ragadta meg. A mellékhelyiségek a 888 munkatársának is eszébe jutottak, de hogy a kommunistázás se maradjon el, a diszciplínát a tudományos kommunizmushoz hasonlította. A Karizmatikus.hu-nak erről is a liberális elit nyomulása jutott eszébe. És persze: a vécék. Az Echo TV felháborodását nem titkolva azt is megígértette az oktatási államtitkárral, hogy az új szak tartalmát átalakíttatja úgy, hogy „az olyan célokat szolgáljon, amelyeket egy ilyen területnek szolgálnia kell”. (Jelentsen ez bármit is.)

– Nem leptek meg bennünket a támadások – mondta lapunknak Kövér-Van Til Ágnes szakigazgató. – Nyugat- és Közép-Európa számos országában volt már hasonló tiltakozáshullám, amelynek hátterében valódi félelmek állnak. Minden tudományterületen megfogalmazódnak szélsőséges nézetek, és megértem, hogy visszatetszést vált ki, ha valaki például azt a javaslatot hallja, hogy már gyermekkortól segíteni kellene azt, aki meg akarja változtatni a nemét. Gregor Anikó szociológus, a leendő szak oktatója szerint kiragadott idézetek alapján sokan olyan „meleglobbit” vizionálnak, amely mindenkire rá akarja erőltetni értékrendjét, vagy egy nemek nélküli emberekből álló társadalom rémképétől tartanak. Alaptalanul.

A transzneműek vécéhasználata nem kerül fókuszba

– Az új szak a magyar társadalom, a magyar férfiak és a magyar nők valódi gondjaival akar foglalkozni – állítja a szakigazgató. Nagyon fontos, hogy magyar alapszakot végzett hallgatók magyar nyelven vesznek részt az új képzésen, amely az évtizedek alatt felhalmozódott izgalmas hazai szakirodalomra épül. Ezért is vártak olyan sokáig a szak indításával, miközben évtizedek óta vannak genderkutató-csoportok Magyarországon, szemináriumaikra pedig eddig is állandó volt a túljelentkezés.

– Meg kell birkóznunk az ál­­lam­­szo­­cia­­lista múlt hagyatékával – mondja Kövér-Van Til Ágnes. – A kvótákkal kapcsolatban nálunk mindig kísért, hogy a rendszerváltás előtt kijelöltek ugyan nőket mindenféle vezető testületbe, de valójában semmilyen döntéshozói lehetőségük sem volt. Velünk él a múlt a nőkre nehezedő kettős teher ügyében is: miközben az asszonyokat erőltetett ütemben kényszerítettek ki a munkaerőpiacra, a családon belüli szerepek újratárgyalása elmaradt. Az akkor rájuk rakott terhek alatt rogyadozó nők lányai és unokái közül sokan még mindig az ő sorsukat élik újra.
– Nagy tévedés, hogy a hazai gen­­der­­kutatók liberális megoldásokat akarnának ráerőltetni a társadalomra. Ma már nyilvánvaló, hogy az egyéni jogokra hivatkozó érvelés nem ad választ a létminimum szintje alatt vergődő, kiszolgáltatott milliók gondjaira – mondja Gregor Anikó. – Ha mindent kizárólag az emberi jogokra akarunk visszavezetni és megérteni, akkor a nyomorban élők élethelyzetéért viselt felelősség is az ő egyéni hibájukként jelenhet meg, pedig a megoldás csak egy hatékony esélyteremtő állam lehet.

Kövér-Van Til Ágnes:

A szak indítása annyira felháborította a KDNP ifjúsági tagozatát, hogy annak elnöke, Nacsa Lőrinc tiltakozó levelet írt az ELTE rektorának. Az ifjú politikus így oktatja a rektort: „A magyar társadalom számára semmilyen haszonnal nem bíró, egy politikai korrektségtől megfojtott, tudománynak álcázott, félrecsúszott témával szeretnének foglalkozni mesterképzés keretében.” A hazai kereszténydemokrácia reménysége kifejti, hogy égető problémánk a demográfiai kérdés, ami nem a szexuális kisebbségek és a feminista filozófia tanulmányozásával fog megoldódni. Egy oldalvágás a skandináv országoknak is jut. Ezekről Nacsa úgy értesült, hogy közéleti témáik közül a legfontosabb a mellékhelyiségek jelzése és hogy minél több semleges játékot, tankönyvet állítsanak elő.

Nos, ha a vécéfixációtól sikerülne elszakadni, a játékok és a könyvek tanulmányozását mégis ajánlanánk a meg nem születő magyar gyermekek miatt aggódó fiatal keresztény politikusnak. Norvégiában például a nők sokkal több gyermeket szülnek, mint magyar társnőik. És bizony ebben szerepet játszik, hogy a gyerekeket óvodáskoruktól egyenjogúságra nevelik: a kisfiúktól sem veszik el a babát és a lányokat is hagyják építőset játszani. Viszont mindkettőnek tiltják, hogy uralkodni akarjon a másikon. Bizony Norvégiában is dolgozik annyi nő, mint nálunk, de a gyermekek ellátásában, a rugalmas munkaidő kialakításában segít az állam. A háztartásban, a gyermek- és idősgondozásban pedig részt vesznek a párjuk tiszteletére nevelt férfiak is. És abban, hogy mindezt meg tudták valósítani, bizony szerepe volt a hatvanas években megkezdett genderkutatásnak.

Egy rövid cikk nem alkalmas még a legfontosabb álláspontok felvillantására sem, de feltétlenül érdemes helyt adni két idézetnek Dr. Perintfalvi Rita teológus A genderellenes kultúrharc valódi arca című írásából. A Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásának tanára ezt írja a társadalmi nem kutatásának elutasításáról: „Ennek a jelenségnek a gyökere a politikai és/vagy vallási fundamentalizmus, amelyből kirekesztő és megbélyegző gyűlölködés születik. A folyamat különös abszurditása, hogy miként lehet a szeretet vallását felhasználni arra, hogy bizonyos embercsoportokból, eszmékből, gondolatrendszerekből – akiket és amiket talán alig ismerünk – félelmetes ellenségképet kreáljanak, bennünket pedig jóhiszeműen egyfajta »szent« harcba hívjanak a kreált ellenséggel szemben.”

És mivel a társadalmi nemek szakirány Magyarországon elsősorban a nők helyzetével foglalkozik majd, még egy rövid idézet a katolikus teológustól: Ahol a nőket diszkriminálják, ott magát Istent értik félre.