Széles társadalmi réteget csapott arcul a szerkesztőnő
Szeptember 5-én néztem a Nap-keltében a miniszterelnökkel készült beszélgetést. Volt egy ütős gondolata a riporternek, amitől nekem elállt a lélegzetem. A kiadáscsökkentés lehetőségeiről faggatta a miniszterelnököt, és amikor Gyurcsány Ferenc kifejtette, nincs szándékában elvonni a családi pótlékot, nincs szándékában hozzányúlni a nyugdíjakhoz, Apáti Tóth Kata kijelentette, hogy így az ő generációjának a jövőjét éljük fel!
Tudja-e vajon a Tisztelt Szerkesztőnő, hogy ezzel a kijelentésével elég széles társadalmi réteget csapott arcul? Talán fiatal kora még nem tette lehetővé, hogy megismerje az övénél idősebb generáció életét. Ezért bátorkodom néhány apróságot leírni az én nemzedékem életéből.
Az én generációm szülei építették újjá az országot; tervkölcsönt és békekölcsönt voltak kötelesek jegyezni; sorban álltak a jegyre kapott fél kg húsért, zsírért stb.-ért.
Nekünk az üdülést az építőtábor jelentette (jól éreztük magunkat); kommunista szombatot vállaltunk; túlóráztunk; munka mellett tanultunk és gyermeket neveltünk; 6-7 évig albérletben laktunk; 4-5 évig Trabantra vártunk; örültünk a vállalati balatoni üdülésnek; kiskertet műveltünk, segítve ezzel a háztartást; szüleink filléres nyugdíja mellé pótlást adtunk; gondoskodtunk, ápoltunk, temettünk.
Háborogtunk az alacsony bérek miatt; rendszert váltottunk; rettegtünk a munkahelyeinkért; gyermeket taníttattunk, útnak indítottunk; unokát segítünk az amúgy rendkívül „magas” nyugdíjunkból.
Higgye el a Szerkesztőnő, szeretnénk nyugalomban, békében, csendben, egyszerűen „csak” élni!
Őszintén kívánom, ne kelljen önöknek felélniük a következő nemzedékek jövőjét. Addig pedig erőt és türelmet az elkövetkezendő évtizedekre.
Magyar Györgyné
Debrecen
