Százévesen kapott most diplomát egy holokauszt-túlélő
Több mint hetven év késéssel megható századik születésnapi ünnepségen vehette át tiszteletbeli orvosi diplomáját a brnói egyetemtől a kárpátaljai Dolháról származó Schwimmer Zoltán.
Schwimmer Zoltán azért csak sok évtizedes késéssel kapott egy tiszteletbeli diplomát az egyetemtől, mert annak idején nem végezhette el az orvosi fakultást, 1938-ban, három év után abba kellett hagynia tanulmányait.
Visszatért Magyarországhoz visszakerült szülőfalujába, de hamarosan behívták munkaszolgálatra. Végigharcolta a keleti frontot, majd deportálták Auschwitzba. Számos tábort megjárt, végül Bergen-Belsenből szabadult.
A táborokban nagy hasznát vette az orvosi fakultásnak, olykor kezdetleges eszközökkel még fejsérüléseket is összevarrt. A háborút fiútestvéreivel túlélte, textilüzletbe fogott az Egyesült Államokban.
Ott a Zoltán nevet nem ismerték, de meglátott egy Sidneybe címzett csomagot, és mivel a város nevét a Zolihoz közel állónak érezte, pár évtizedre Sidney Schwimmer lett belőle.
New Yorkban feleségül vett egy Szolyváról származott túlélőt, két kislányuk született, de nem hagyta nyugodni a múlt. Nyugdíjas korában összeírta az odaveszett dolhai zsidó családokat, elkészítette az egykori öt-hatszáz tagú zsidó közösség
szomorú leltárát.Kilencvenkét évesen ismét hazát váltott, Izraelbe költözött a lányai után.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége weboldalán így ír Schwimmer és honfitársainak tragédiájáról:
„1941 nyarán a magyar hatóságok Budapesten, valamint az 1938–1940-ben Magyarországhoz csatolt országrészekben – mint Máramaros, Kárpátalja – összegyűjtötték az ott meghúzódó, ún. rendezetlen állampolgárságú, gyakorlatilag a szomszéd országokból menekült-zsidókat, köztük igen sok magyar ajkút is, és Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő közbenjárása és többen mások, köztük Slachta Margitnak, egy keresztény női rend legmagasabb körökbe is bejáratos vezetőjének informális tiltakozása ellenére tehervagonokban elszállították őket, mintegy 18 000 főt, »Galíciába«, amelyet a zsidókat mint kazárokat gúnyoló magyar közvélemény az eredeti hazájuknak tekintett: Kőrösmezőre. Onnan pedig a német katonai ellenőrzési vonalon túlra a németek (SS), ukrán fegyveresek közreműködésével augusztus 27-28-án Kamenyec-Podolszkban, bombakráterek szélén mintegy 14 000 főt géppisztolysorozatokkal kivégeztek közülük. Ez az esemény volt a magyar holokauszt előjátéka. Hasonló módon gyilkolták meg román hatóságok a bukovinai, moldvai és besszarábiai zsidók több százezres tömegét a Dnyeszter északkeleti partjának térségében, Transnistriában (1941. július–november).”
(Forrás: MTI, www.mazsihisz.hu)
