Sűrűsödő homály

Welsz Tamás ügyében a rendőrség leginkább saját magát keveri gyanúba. A hatóság olyan kevés információt közöl – a legtöbbjét az újságok híreinek cáfolataként –, mint ha takargatnivalója lenne. Holott kizárt, hogy a nyomozók a bűnözőket segítenék, csak épp kényelmesebbnek látszik visszatartani az információt. Pedig a nyomozást nem akadályozó tényeket biztosan nyilvánosságra kéne hozni, de szakértők szerint sok esetben ezt sem mindig teszik meg. Ami miatt kicsit ingerülten vesszük kezünkbe az újságot.

Eddig egyáltalán nem feltételeztük, hogy Magyarországon előfordulhat politikai gyilkosság. A különös kegyetlenséggel elkövetett karaktergyilkosságok persze már régóta mindennaposak, de a közéleti hullagyártásnak ezt a módját a törvény nem engedi büntetni. Csak a valódi gyilkosságét, amelyben egyértelmű a tettes, és tetem is van. Ezzel a szűkítéssel persze máris ingoványos területre tévedtünk, hiszen esetünkben állítólag holtest még csak volna. Bár néhány héttel Welsz Tamás halála után még azt sem tudjuk: öngyilkos lett-e, vagy hirtelen rosszullét végzett vele. A vállalkozó állítólag azután vesztette életét, hogy terhelő bizonyítékokat adott át a hatóságnak a Simon Gábor szocialista politikus titkos bankszámlája és vagyona ügyében indult eljárásban. A kirobbanó botrány – kétség sem fér hozzá – befolyásolhatta az országgyűlési választások végeredményét is. Vagyis a politika ezt az ügyet is átitatja, ezért is figyeli a közvélemény árgus szemekkel a történéseket.

A nyomozás előrehaladásával azonban nem tisztul a kép, egyre zavarosabb, ellentmondásokkal terhesebb az egész. Tájékoztatás helyett pedig a rendőrség mintha folyamatosan ködösítene; felvilágosítás helyett mintha elhallgatna valamit. Régi igazság: ahol valódi híreket nem közölnek, ott ezek szerepét átveszik az ál- vagy rémhírek.

Ma talán már az sem tűnik teljesen bizarr feltevésnek, hogy bár halálhírét keltették, Welsz Tamás él. Brazíliába utazott, ahol hamis papírok – volt neki is belőle elég – segítségével elvegyült a tömegben. A rendőrség állítása szerint erről szó sem lehet, hisz a főváros egyik kórházában a „gondos orvosi ellátás ellenére hunyt el”. Csakhogy az első hírek szerint a mentőben, még előbb a rendőrautóban halt volna meg a vállalkozó. Hiába, ha nincs megbízható hír, nincs biztos tudás sem.

Terjed a pletyka

Welsz temetéséről eddig senki nem értesült. Mint ahogy az állítólagos boncolás eredménye sem került még nyilvánosságra. Sem a család, sem a hatóság nem közölt erről részleteket. Így aztán nem zárható ki a feltételezés: akit nem temettek el, az él. Csak néhány órát tűnődtünk ezen a hangsúlyozottan teoretikus feltételezésen, amikor megjelent a Népszava értesülése, miszerint két titkosszolgálati forrás is megerősítette: a vállalkozó bekerült a tanúvédelmi programba, és valóban külföldön telepedett le. De a 168 Órának nyilatkozó, neve elhallgatását kérő bűnügyi szakértő szerint Welsz hiába adott át a hatóságnak bizonyító erejű dokumentumokat, a Simon-ügyben mégsem tanú, hanem vádlott, ami a tanúvédelmet biztosan kizárná. Viszont vádalku azért még születhetett – moccan bennünk a kisördög –, de bizonyítottság hiányában szakértőnk ezt is sietve elvetette. Mintha félne valamitől. Ebből is gondolhatjuk, hogy roppant komoly ügy bontakozik ki az orrunk előtt, csak épp nem értjük.

Mindenesetre azt logikusan vázolta a szakértő, hogy ha a rendőrség már a kezdetektől menlevelet – azaz: új személyi okmányt – szándékozott adni Welsz Tamásnak, akkor „nem kellett volna meghalnia”. Ha ugyanis inkább „életben marad”, akkor sokkal egyszerűbben is „eltűnhetett” volna. Így az egész ország szemmel tartja, mikor lesz a temetés, no és élénken érdeklődnek a halála okairól szóló orvosi vizsgálat eredménye után is. Információnk szerint még az ügyészség sem kapta meg a rendőrségtől a boncolási jegyzőkönyvet, amelyből egyértelműen kiderülhet; méreg végzett-e Welsz Tamással, vagy váratlan rosszullét. Ennek hiányában pedig terjed a pletyka, hogy más is végezhetett a vállalkozóval. Hiába: az álhírek gyártói logikus, de félreérthető állításokkal próbálják az információs lyukat betömni.

Bár idéztük már a legfrissebb rendőri közleményt, mégis érdemes elismételni: Welsz Tamást a gondos kezelés sem tudta megmenteni. Mindeddig nem változtatták meg a hivatalos kommünikének azt a részét, amely szerint a halál okát a rendőrség Rendkívüli Haláleseti Osztálya vizsgálja. Ehhez feltehetően el kellett szállítani a tetemet a kórházból, de mindeddig senki nem tudja, hová vitték.

Lezárták, feltörték

Welsz temetéséről eddig senki nem értesült, az ORFK sajtóosztálya kérésünkre írásban ígért ugyan tájékoztatást, de ez lapzártáig nem érkezett meg. Viszont az érdi temetkezési vállalkozók állítják, a településen senki nem hantolta el Welsz Tamás földi maradványait, amit megerősített a település egyetlen temetőjének gondnoka is. „Tudnánk róla, ha máshová szállították – váltott élesebb hangra a hölgy, amikor tájékozottságát tesztelem. A bűnügyek szakértője, Magyar György szerint el sem temethetik a halottat, amíg nincs meg a toxikológiai vizsgálat eredménye. Eddig azonban a boncolás eredménye sem került nyilvánosságra.

A lapunknak nyilatkozó igazságügyi orvosszakértő szerint a boncolásra, illetve a halál okának pontos megállapítására a jogszabály 30 napos határidőt ír elő. Ennyi idő alatt el kell és el is lehet végezni a genetikai, toxikológiai és a szövettani vizsgálatokat. (Lapzártakor már 37 nap is eltelt.) Ha megállapították a halál okát, akkor a temetést engedélyezhetik, mert a továbbiakban újabb bizonyítékokkal már nem szolgálhat. Ha mégsem lehet a halál okát megállapítani (pl. váratlan szívhalál esetén), a tetem tárolásával újabb információ akkor sem szerezhető. Rendkívüli esetben persze lehet a boncolásra hosszabbítást is kérni, de információnk szerint ilyen kérelem ebben az ügyben nem született.

Aztán, hogy tovább bonyolódjon az ügy, újabb hír jelent meg: kirabolták Welsz Tamás korábbi irodáját, amelyben egyébként a vállalkozó feltételezett halála napján fontos iratokat adott át a rendőrségnek. A bizonyítékok átvétele után a hatóságiak a helyiséget gondosan lezárták, lepecsételték, még a széf zárját is. Aztán a Blikk információi szerint az említett Logodi utcai irodába valaki betört, és ellopta a páncélszekrény egész tartalmát, nagyjából 30 millió forintnyi eurót és afrikai fizetőeszközt, iratokat. A tolvaj nem aprózta el, elvitte az egész széfet. Ezen túl lába kelt még a bútoroknak, állítólag még a világítótesteket is leszerelték, és vitték a biztonsági kamerákat is. A lap szerint a betörők nem hagytak nyomot maguk után, vélhetően gumikesztyűben dolgoztak. A 168 Órának nyilatkozó szakértő szerint a rendőrség nem követett el jogsértést azzal, hogy nem őrizte az irodát, bár „talán indokolt lett volna”.

A rendőrség hallgat

A bulvárlap értesüléseit a rendőrség csak néhány óra elteltével cáfolta. A közlemény szerint az írás tárgyi tévedéseket tartalmazott, szó sem lehetett betörésről és rablásról, mindössze valaki megrongálta az iroda zárszerkezetét, de a lakásba bejutni már nem tudott, „így lopás sem történhetett.” Ezek után talán némileg elbizonytalaníthatja az olvasót, hogy egy újabb nap elteltével kiderült: Welsz Tamás örökösei – tehát a vállalkozó családja – feljelentést tettek, mert ők is azt tapasztalták, hogy az irodát – a rendőrségi állításokkal ellentétben – bizony mégis kirabolták.

Lapzártakor itt tartottunk, miközben a hazai nyilvánosságban, illetve a színfalak mögött igyekeztünk nyomon követni Welsz Tamás ügyét. Viszonylag kis kockázattal megjósolható, hogy akár újabb meglepetésekre is fel kell készülni, és az információs bombák rendre a rendőrség állásait robbantják be. Feltéve, ha a nyomozók a jelenlegi tájékoztatás stratégiáját követik, vagyis nem tájékoztatnak. Így persze könnyen kialakulhat az a kép, hogy a hatóság valakit véd, esetleg politikai szerepelőt vagy szereplőket. Eközben egyre többen halnak meg rejtélyes körülmények között. Az alvilág és a politika összefonódásáról egyszer már beszélt egy titkosszolgálati miniszter. Így aztán lesz is kire hivatkozniuk a rémhírterjesztőknek.