Sötétség délelőtt
Egy kávéra és az újságot átfutni ültem be ide, mellettem öt-hat fős társaság, középkorú férfiak mind, és politizálnak nagyban, mi más is lehetne a téma, mint a menekültek.
Sorjáznak szépen a jól ismert toposzok: minek jönnek ezek ide; könnyebb menekülni, mint megvédeni a hazájukat; gazdagok ezek mind, láttad, milyen okostelefonjuk van; csak a nyugdíjra fáj ezeknek a foga, dolgozni persze nem akarnak (mondják ezt egyébként a legnagyobb dologidőben, délelőtt tízkor, a második-harmadik sör után).
Mindig „ezek” és „ezeknek”, sohasem „ők” vagy „nekik”.
Jönnek az újabb és újabb „érvek”, már az Egyesült Államok is itt van, meg a World Trade Center; de aztán megérkezik az adu ász!
Kivittek ezeknek húsz mobilvécét a Keletibe – mondja egyikük, de ezek nem használják, mert a vallásuk azt írja elő, hogy otthon a bútorba kell szarniuk!
Igen, ilyenek ezek mind, bólogatnak a többiek, és a csapostól kikérik a következő kört.
Ráczkevy Miklós
