Rövid válasz Bolgár Györgynek

Megszólíttattam, tehát válaszolni szeretnék. Bolgár György a 168 Óra hasábjain bírálta a Magyar Nemzet 2012. szeptember 28-i számában megjelent cikkemet. Furcsa ez a bírálat, és mindjárt kiderül, hogy miért.

Az egyik mondat részemről arról szólt, hogy 1998–2004 (figyeljünk az utolsó évszámra!) között 4-5 százalékkal nőtt a GDP, míg az infláció a nagy béremelések ellenére lement 3,6 százalékra. A 3,6 százalék valójában 2005-ben realizálódott, de terjedelmi okokból nem kívántam abba belemenni, hogy a Gyurcsány-kormány első évében még érvényesültek az 1998–2004 közötti kedvező tendenciák: a stabil gazdasági növekedés, az infláció csökkenése, az életszínvonal emelkedése. Hogy a későbbi egy százalékot alig meghaladó növekedés minek tekinthető a dinamikus növekedés hét éve után: elnézést, ha recesszióról írok. A 2009. évi 6,8 százalékos csökkenés vajon mi? Ha volt ennél nagyobb mértékű visszaesés máshol Európában, az számunkra miért dicsőség?

Térjünk vissza a fent említett utolsó évszámra, 2004-re. Medgyessy Péter kormányának utolsó éve! Igen, én megvédtem már sokszor Medgyessy kormányának gazdaságpolitikáját az igaztalan támadásokkal szemben, bizonyítva, hogy nem a közalkalmazotti béremelések (és persze nem az első Orbán-kormány minimálbér-emelése) idézték elő a gazdaság fejre állását. A Népszabadság című baloldali lapból ezért szorultam ki. Révész Sándor egyszer közölte velem: már nyolcszor akartam megvédeni Medgyessy jövedelempolitikáját, „köszönjük, nem kérjük”. Hm. „Baloldali” lap. Cikkem a Magyar Nemzetben pont arról szólt, hogy a baloldal tökéletes zsákutcába jutott, és van valami szánalmas abban, hogy Szanyi Tibor egy Horn Gyula-típusú politikust keres. Akinek kormányát a Bokros–Surányi-csomagnak nevezett katasztrofális, szélsőjobboldali gazdaságpolitika jellemezte.

Baloldalon éppen Medgyessy Péter valósított meg rövid ideig valódi baloldali gazdaságpolitikát. A magyar politikai élet bohózata, hogy éppen őt buktatták meg elvbarátai. Az államháztartás hiányát levitte 6,4 százalékra 8,9-ről, a nagyarányú béremelések ellenére. Tehát nem a béremelések idézték elő az eladósodást. A GDP-arányos államadósság fölkúszása 53 százalékról 59-re 2001–2004 között nem a béremelések következménye volt, hanem az, hogy elfogyott a privatizálandó vagyon. Mert bizony Bokros Lajos és Orbán Viktor is privatizációs bevételekből csökkentette az államadósságot, csak ma erről szemérmesen hallgatunk.

Bolgár Györgyöt szeretném biztosítani arról:
1. Orbán Viktor nem a szívem csücske.
2. Matolcsy Györgyöt én a közönséges közgazdasági dilettantizmus megtestesítőjének tartom, aki semmivel sem jobb, mint Bokros Lajos vagy Gyurcsány Ferenc ebből a szempontból. A ma (október 5-én) bejelentett újabb megszorító csomag jelzi számomra ezt a totális dilettantizmust.
3. Ebből következik, hogy ennek a mostani kormánynak a gazdaságpolitikáját is közönséges ostobaságnak tartom. (Finoman utaltam cikkemben arra, hogy mi lenne a racionális gazdaságpolitika, csak tessék figyelmesen elolvasni! Pont a mostani kormány gazdaságpolitikájának ellentéte.)
4. A magyar gazdaság rákfenéjének a humán tényező tragikus alulértékeltségét tartom, amit éppen a baloldali kormányoknak kellett volna, illett volna megváltoztatni. Medgyessy elkezdte, de éppen a baloldalon leállították.
De azért arra figyelmeztetnék, hogy Orbán Viktort Gyurcsány Ferenc (és Bajnai Gordon) hozta vissza 2010-ben, elvégre 2002-ben és 2006-ban Orbán politikai hulla volt.

Én a rendszerváltás utáni összes kormányt bírálom és bíráltam, oldaltól függetlenül. Két könyvet írtam ebben a témában. Az egész mai magyar politikai osztályt alkalmatlannak tartom az ország modernizációjára, de még a válságból való kilábalás levezérlésére is. Kontraszelektált, erkölcsileg is alkalmatlan „elit”, oldaltól függetlenül. Az más kérdés, hogy magyar baloldal mint olyan már nem is létezik: önmagát számolta föl. A baloldal bohózatának újabb tragikus megnyilvánulása: Medgyessy Péter az ő gazdaságpolitikájával homlokegyenest ellenkező politikát megvalósító Bajnai Gordont javasolja miniszterelnök-jelöltnek. Elnézést, ha én ezt a „baloldali” választékot tényleg tragikusnak tudom csak nyilvánítani. Mi lesz? Orbán bukni fog. De ki jön? Netán a szélsőjobb... Elnézést, de nem akartam az ördögöt a falra festeni. Annyi azért érzékelhető, hogy a Fidesz szavazótábor-vesztését nem követte az MSZP bázisának bármiféle növekedése. Persze a Kasszandrákat soha sehol sem szeretik...

Gazdag László
docens, kandidátus

Tisztelt Gazdag Tanár Úr!

Múlt heti cikkemben nem az ön bal- vagy jobboldali gondolkodásáról írtam (ez nem rám tartozik), csupán az adatairól. És azok – mint ahogy válaszában elismeri – valóban nem stimmelnek. De ha nem pontosak, akkor bizony az érvelés is sántít. Ami viszont az ön közgazdasági elképzeléseit illeti, az adatoktól függetlenül megalapozatlannak tartom őket. Túlzott mértékű béremelésekkel, akármennyire igazságosak és „baloldaliak”, nem szabad felpörgetni a keresletet és így a gazdaságot, mert egy ilyen kis ország egyensúlya pillanatok alatt felborul. Vagy az infláció nő, vagy gyorsan eladósodunk. És mivel folyamatosan tőkére meg hitelre van szükségünk, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ugyanis a piac nem engedi meg.

Tisztelettel:

Bolgár György

(Gazdag László Révész Sándornak, azaz a Népszabadságnak is elküldte a 168 Órának szóló levelét, amelyet Révész Sándor a következő megjegyzéssel továbbított szerkesztőségünknek.)

Már nem emlékszem, hogy pontosan úgy fogalmaztam-e, ahogy Gazdag László idézi, de így is vállalom, mert megfelel az igazságnak. Gazdag László nagyon unalmas szerző. Ugyanazt a néhány állítást ismételgeti millió cikkben, ugyanazokkal az érvekkel, jelentős részben ugyanazokkal a tendenciózusan összeválogatott adatokkal, amelyek (mint most is kiderült) nem mindig felelnek meg a valóságnak. Ezért aztán Gazdag úr cikkeit egy idő után már valóban nem érdemes közölni, mert a téziseit már mindenki ismeri, akit érdekel, újat mondani pedig nem tud.

Révész Sándor