Rendre vágyunk

Úgy véli, a televíziós híradózás háttérbe szorulhat, hiszen minden megtalálható az interneten. Fájlalja, hogy a politika elérte: az újságírónak azt kell hazudnia, nincs véleménye a közélet eseményeiről. A TV 2 hírfőszerkesztő-műsorvezetőjével LAMPÉ ÁGNES beszélgetett.

2009. augusztus 13., 15:21

Az ORTT a minap az RTL Klub után a TV 2 esetében is úgy döntött: fél napra elsötétíti a csatorna képernyőjét. Ez Magyarországon példátlan büntetés. Az ok mindkét esetben a délutáni talkshow-ban tárgyalt pedofiltörténet volt.

Érzek némi farizeusságot az ORTT részéről, de mivel a TV 2 hírfőszerkesztője vagyok, nem állok neki bírálni a médiahatóságot. Abban azért talán egyetértünk, hogy az ORTT egy rossz törvény által életre hívott, nehezen mozgó testület, amelyik minden jó szándéka ellenére is keveset használ a magyar médiának.

A pedofilezés állítólag csupán ürügy. A két országos kereskedelmi adó a válságra hivatkozva már korábban kérte: csökkentsék kétmilliárdról egymilliárdra éves műsor-szolgáltatási díjukat. Az ORTT viszont addig húzta az időt, míg nem került napirendre az ügy, a tévék pedig kifutottak a május 30-i fizetési határidőből. Így az eredeti összeget kellett átutalniuk. Az elsötétítés talán az ORTT bosszúja lenne a helyzetért?

Bosszú? Nem hinném, hogy ennyire kicsinyesek volnának. Egyébként meg ezt én csak elszenvedem, beleszólásom nincs a dologba. Én a Tények című hírműsorért felelek.

Pedig a hírműsorokat is érinthette volna a testület szocialista és szabad demokrata tagjaitól indult javaslata. Úgy tudni: azt remélték, a díjcsökkentésért cserébe a két csatorna a választások előtt kesztyűs kézzel bánik majd a két párttal. Aztán amint kútba esett az ügy, kihátráltak az elképzelés mögül.

Én inkább azt hiszem, hogy ezek városi legendák, szamárságok. Azt már a politikusok is tudják, hogy felesleges próbálkozniuk, a kereskedelmi média úgyis a saját szabályai szerint működik.

Van veszély más oldalról is.
A Jobbik nemrég az ORTT panaszbizottságához fordult, mert a TV 2 egyik műsora nem volt kiegyensúlyozott, s ezért hátrány érte őket. A bizottság helyt adott a beadványnak.

Hallottam az ügyről, de ez a Tényeket nem érinti.

A szélsőjobb bemutatásában hol a határ a Tények számára?

Mindent a hírérték határoz meg. A dilemma mégis nagy. Amióta újságíró vagyok, a helyzet alig változott. Egykor fontos fejlemény volt, hogy a francia újságírók bojkottálták Le Pent, de ennek ma már nincs jelentősége. A neonácik bebizonyították, hogy tömegmédia nélkül, pusztán direkt marketinggel is sok minden elérhető.

A kérdés megosztja az újságírókat. György Bence, a TV 2 felelős szerkesztője nyilatkozta az Antagon blog vitaestjén: „Az nem fér bele, hogy Ján Slota mindennap üvöltse nálunk a magyarok bűneit, pedig érdekes, biztos néznék is sokan, mégsem adjuk.”

Úgy döntöttünk, hogy nem leszünk eszköze ennek az embernek, bármennyire érdeke is a két ország közti konfliktus szítása. Amúgy meg ez médiacirkusz a médiacirkusz körül. Nincs már olyan nagy jelentőségünk, mint 15 évvel ezelőtt. Arra pedig, hogy elhallgassunk egy hírt, miközben hírértéke van, nehezen veszi rá magát az ember. És persze arra is, hogy bemutassuk az őrületet, és ezzel reklámot csináljunk neki. De a modern demokráciáknak melyik az a szegmense, amelyik okos, logikus választ tud adni egy ilyen szintű agresszióra? Magyarországon a rendőrség, a bíróság, az ügyészek és az újságírók sem találják a megoldást.

A Jobbik akciója, amikor libákat eresztett a Kossuth térre, minden hírműsor vezető anyaga volt.

Mondom még egyszer: ez dilemma. Ha születik egy ilyen „médiabarát” esemény, nekem meg van egy tévéműsorom, nyilván létezik egy pont, ameddig elmegyek az önmérsékletben. A minap az Újpest romániai meccsén a helyi nácik azt írták egy transzparensre: „Meddig hordja magában a szart egy magyar nő? Kilenc hónapig.” Lehet, hogy három román huligán akciója volt. Van hírértéke? Nincs. Annak, hogy egy ilyen feszült hangulatú meccsre bevihettek és kifeszíthettek egy ekkora feliratot, van hírértéke? Van. Bemutassuk? Nem tudom.

Bemutatták?

Nem.

Van jelentősége annak, mi kerül be az adásba?

Egyre kevesebb. Hiszen úgyis minden ott van az interneten. Képmutatás az egész. Álproblémák körül forgunk.

Az is álprobléma, hogy az állandó szerepeltetéssel mekkora szerepet játszott a média a szélsőjobb megerősödésében?

Naná. Nem azért van szélsőjobb, mert az újságírók írnak róla. Ez is álvita. 1929–30-ban még nem volt tömegmédia.

Vona Gábor nemrég azzal fenyegetőzött, földig rombolja a két országos kereskedelmi tévé székházát. A tulajdonosoknak, szerkesztőknek pedig „meg fogjuk mutatni, merre van Magyarország kijárata”.

Azt kéri tőlem, kommentáljam, mit mond Vona Gábor a TV 2-ről? Újságíróként 25 éve hallgatom, ki mit állít arról a médiumról, ahol éppen dolgozom. Vona szövege nem új retorika. Úgy tűnik, amnéziásak vagyunk, és elfelejtjük, mi minden történt mondjuk 1993-ban vagy 1995–96-ban. Annak idején a taxisblokádról a rádió Krónikájában tudósítottam. Sok ilyen mondatot hallottam már. Voltam én minden: liberális zsidó, mocskos kommunista, a Fidesz szócsöve, ukrán maffiózó, miniszterelnökök lekenyerezettje. Akár immúnis is lehetnék ezekre a szövegekre, de sajnos nem vagyok.

Az MTV 2006-os ostromát is ön közvetítette. Bőven érte kritika a felkészültségüket.

Érte. Joggal. Nem tudtuk előre, hogy háromezer szkinhed megrohamozza és felgyújtja az MTV-t. Nem tudtuk, hogy a közvetítőkocsinkat kőzápor fogadja, és a kollégák az életüket mentik majd. Persze lehet, hogy tudhattuk volna. Szerintem éppúgy voltunk felkészülve, mint a rendőrök. Vagy az ország. És valóban nem volt olyan drót nélküli kameránk, mint a Hír TV-nek. Aztán vettünk egyet. Így az október 23-i csatát este hattól hajnal háromig szinte megszakítás nélkül, élőben közvetítettük. Ahogy azóta is minden lényeges utcai eseményt.

Egyesek szerint sokan csak azért mentek ki a térre, mert látták a tévében a történéseket.

Reális érvelés. Van egy szabály a médiában: közelgő tüntetésről nem beszélünk. De azt nem lehet, hogy egy zajló eseményről ne számoljunk be. Nyilván voltak több százan, akik azért mentek ki a térre, mert látták a TV 2-n. Az pedig érdekes, hogy egyik kérdésével azért bírál minket, mert közvetítettünk valamit, a másikkal meg hogy nem. De nem gond. Csak érdekes. Amúgy szerintem az esernyőkészítő nem tehető felelőssé az esőért.

Még 2007-ben nyilatkozta: „Alapelvünk, hogy bizonyos hírek esetében pozitív diszkriminációt alkalmazunk. Nem fogjuk cigányok ellen hergelni az embereket. Nem mondjuk el, ha valahol egy baleset helyszínén összegyűlt egy nagy létszámú közösség, akik aztán nem bántották azt, aki a balesetet okozta.”

E tekintetben két év alatt nagyot változott a világ. Jobbra tolódik az ország. A világ is. Nem politikai értelemben, bár úgy is, persze. A baloldali kormányzat készít törvényt arról, hogy a betörőt le is lőhetem, ez azt mutatja, az emberek rendre vágynak. Egyébként én is rendre vágyom. Nagy félelmem, hogy az emberek egyszer csak nem állnak meg a piros lámpánál. Hiszen a piros lámpa végül is csak egy közmegegyezés. Mint az, hogy nem cigányozunk. Ebben egyébként megmutathatta volna magát az ORTT az elmúlt években. De minden csúszik jobbra. Talán a Tények is.

Amennyiben?

Olaszliszka. Ma már mit érne a hír anélkül, hogy bemondanám: cigányok tették? Holott néhány éve még másként gondoltam. Eleve szégyelltük a cigány szót, és romáztunk. Ma simán cigányozunk. De például az a gyávaság, ahogy a magyar politika a melegek ügyéhez viszonyul, Európában nevetség tárgya.

Azt mondta az imént, megszenvedte, hogy politikai újságíróként mindig valamelyik párthoz kötik. Nemrég Vágó Istvánnal készített interjút, akit épp azért dicsért, mert nyíltan vállalja politikai nézeteit. A műsorban közben halkan „kiszólt”: ön ezt soha nem tenné meg.

Magyarországon az újságírónak azt kell hazudnia, hogy nincs világlátása. Pedig van. Én minden szavazásra elmentem, és nem érvénytelenül voksoltam. Attól, hogy látom valahogy a világot, még lehetek tisztességes a munkámban... Van egy kifejezésünk, amitől a kilel hideg: ez a „középen állás”. E szerint nem az az újságíró dolga, hogy igazat mondjon, hanem az, hogy középen álljon. Hogy folyamatosan figyelje, merre mozog a pártpolitikai origó, és mozogjon együtt vele. És ez már nem is a politikusok ügye. Újságírók járatják le egymást, nagy örömmel. Így aztán hazudozunk, elhallgatunk. Ebben is.

Mi történne, ha elmondaná?

Általános elvárás az újságíróval szemben, hogy legyen objektív és pártatlan. De kérdezem: Hajdú B. István a Debrecen–Manchester United- meccsen legyen pártatlan? Magyarországon a politikusok beültették az emberek fejébe, hogy egy újságírónak nincs joga a véleményéhez. Közvetítse, amit lát, leginkább azt, amit a politikusok mondanak.

Pár éve azt állította: a televízió tévút. Miért gondolja ezt?

A tévével az a baj, hogy le kell ülni, és nézni. Ez ma már nem elég jó. Még nem tudni, mi sül ki az interaktív televíziózásból, de biztos, hogy valami nagyon izgalmas. A tömegekhez moderálás nélkül eljutó tévé lesz a nagy áttörés. Kérdés, hogy a padtársam szoknyája alól is közvetíthet-e valaki. Vagy a szocialista párt zárt kongresszusáról egy poloskával? Amikor majd az internetre felkerült anyagok teljesen elöntik az életünket, nyilván hamis képet közölnek a világról. De idővel tisztulhat, és jó irányba viszi a világot.

A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tiszaigaron tartott időközi polgármester-választáson a Fidesz-KDNP jelöltje, Kovácsné Szabó Tünde szerezte meg a legtöbb szavazatot, maga mögé utasítva a függetlenként induló Csala Józsefet.