Pelenka, távhő, extraadó

Mi az oka, hogy az unió iránti lelkesedés erős szkepticizmussá változott?

Részben a hagyományos magyar pesszimizmus és az, hogy bár óvtuk a lakosságot, sokan mégis illúziókat táplálnak a csatlakozás hatásáról. Pedig Írországnak is 25 év kellett ahhoz, hogy Európa egyik legszegényebb országából az unió második leggazdagabb tagjává váljon. Az egyes emberek véleményében nyilván szerepet játszik az is, miként alakult az életük a csatlakozás óta. Ma a magyarok 18 százaléka elégedett az életével, míg az uniós arány 52 százalék, annak ellenére, hogy más tagállamok lakosai is egyre borúlátóbbak az USA-ból indult pénzügyi válság, a gazdaság lassulása, a növekvő infláció, a magas üzemanyag- és élelmiszerárak miatt.

Eleget tudunk az EU-ról? A felmérés szerint az emberek többsége azzal sincs tisztában, hány tagú az unió, és melyik ország adja a soros elnököt.

A magyar lakosság ismeretei nem maradnak el az uniós átlagtól. Tudják, hogy eurómilliárdokat kapunk a felzárkózáshoz, bár a hatalmas összeg konkrét hasznosulásáról kevés az információ. Egyre többen tapasztalják az utazási, tanulási, munkavállalási lehetőségeket. Azt viszont nem nagyon tudják, milyen sokat számít Magyarország jelenléte a döntésekkor, amelyeket akkor is el kellene viselni, ha nem lennénk tagja az uniónak. Arról sem esik elég szó, hogy az EU tagjaként könnyebben tudjuk érvényesíteni érdekeinket a világban.

A magyarok – a felmérés tanúsága szerint – legfeljebb a védelmi és biztonságpolitikát tudják a többi országgal közösen elképzelni.

Ez azért meglepő, mert a szakemberek – gyakran nem is ok nélkül – épp a közös kül- és védelmi politika hiányosságait bírálják. Pozitív fejlemény viszont, hogy a legutóbbi csúcstalálkozón a grúziai eseményekről folytatott vitában végül egységes álláspontra jutottak a 27 tagállam vezetői.

Az EU-beli állampolgárok mindössze 42 százaléka szerint mennek jól a közösség ügyei, negyedük úgy véli, az unió kimondottan rossz irányba halad.

Az emberek konkrét eredményekben érezhetik a tagság előnyeit. Ilyen például, hogy unión belüli mobilhívás esetén a barangolási díj és az SMS ára a harmadára csökkent. Az ilyen eredmények bemutatásával is sokat segíthetne a sajtó. A magyar újságírók például jót szórakoztak azon, hogy elértem: a gyerekpelenka felkerült a csökkentett áfakulccsal forgalmazható cikkek listájára. Pedig ez sok millió családnak jelent költségmegtakarítást.

Talán ha a pelenka mellé mást is a könnyített listára lobbizott volna.

2006 januárjában elértem, hogy a távfűtés is felkerült a csökkentett áfakulcsos szolgáltatások listájára.

A magyar kormány mégsem vezette be a csökkentett áfakulcsot a távfűtésre.

Mert ez csak lehetőség a tagállamok számára, amellyel a költségvetés helyzetét mérlegelve élnek a kormányok.

Az adókulcsok esetében mekkora a közösség mozgástere?

Az áfa és a jövedéki adók kulcsainál a kötelező minimumot írja elő az uniós szabály. A személyi jövedelemadó kulcsa nem közösségi hatáskör. A társasági nyereségadó kulcsának egységesítésére nincs szükség. Ez maradjon meg a tisztességes adóverseny eszközének. Azt viszont célul tűztem, hogy a 27 tagállamban egységesen számolják ki a társaságiadó-alapot, amelyre aztán minden ország ráteheti a maga adókulcsát. Az egységesítés jelentős költségmegtakarítással járna, és a külföldi befektetőket is jobban vonzaná.

Mégsem támogatja mindenki. A javaslat többek között Nagy-Britannia és Írország ellenállásába ütközött – adószuverenitásuk csorbulását sérelmezik.

A vita egyelőre a koncepcióról folyik. Idő kell és türelem.

Lobbizott az iparűzési adó eltörléséért. Nem sikerült. Miért?

Az eltörlés egyszerűsítené az adórendszert, és növelné a vállalatok versenyképességét. De egyáltalán nem lobbiztam érte, hiszen tudom, hogy sok önkormányzatnak ez a legjelentősebb bevételi forrása. Az Európai Bíróság úgy döntött, hogy a magyar iparűzési adó nem ellentétes az uniós szabályokkal. Ám abban biztos vagyok, hogy mihelyt a költségvetés és az önkormányzatok anyagi helyzete megengedi, a kormány megszünteti majd.

Az Európai Bizottság felvetette: adóztassák meg a nagy olajvállalatok extraprofitját, amely a nyersanyag drágulásából származik. Ám a Robin Hood-adóként elhíresült kezdeményezés sem hozott áttörést.

Ajánlásként fogalmaztuk meg, hogy ha a tagállamok a magas olaj- és üzemanyagáraknak leginkább kiszolgáltatottakat támogatni kívánják, ennek forrását az extraadóból teremthetnék elő. Amit egyébként Olaszországban és Portugáliában már el is határoztak.

A miniszterelnök Megegyezés című programjában az adóbevételek növelésének egyik eszközeként a gazdaság kifehérítését jelölte meg. Számunkra ez lenne a járható út?

Magyarországon a nemzeti össztermékhez viszonyítva túl nagy az adókon és járulékokon keresztül történő újraelosztás mértéke. A vállalkozásokra túl nagy teher hárul. Ez csökkenti a versenyképességet, és akadálya a foglalkoztatás bővítésének. Másrészt a sokat adózó kevesek tartanak el sokakat, akik viszont keveset vagy egyáltalán nem fizetnek. A fekete- és a szürkegazdaság aránya eléri a 20 százalékot. Ezeket a problémákat igyekszik orvosolni Gyurcsány Ferenc javaslata.

A gazdasági érdekképviseletek régóta hajtogatják: csak az érdemi adócsökkentés jelent kiutat. Egyes szakértők szerint Gyurcsány Ferenc javaslata viszont nem több adóátcsoportosításnál.

Ne becsüljük le az adóátcsoportosítást! Nem mindegy, hogy kit és mit adóztatnak jobban vagy kevésbé. Az sem igaz, hogy a javaslat nem jelent csökkentést. Megszűnne például a négyszázalékos szolidaritási adó. Igaz, a társaságinyereségadó-kulcs 16-ról 18 százalékra nőne, ez 2 százalékkal mégis kevesebb a mostani tehernél, ráadásul alacsonyabb, mint a szlovákiai! A járulékcsökkentés is könnyítené a vállalkozások életét. A dohánytermékek és a szeszes ital jövedéki adójának 10 százalékos emelése nemcsak bevételt jelentene, de egészségpolitikai célokat is szolgálna. Néhány új adótétel bevezetése és a kedvezmények egy részének megszüntetése pedig igazságosabbá tenné a rendszert. Érthető, hogy a vállalkozók nagyobb csökkentést szeretnének, de a költségvetés most ennyit enged. A konvergenciaprogram szerint a költségvetés hiánya 2009-re nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. Ha ezt nem sikerül teljesíteni, elveszhet az uniós támogatások egy része.

Reálisnak látja, hogy a miniszterelnök tervezett intézkedéseivel a feketegazdaságban mozgó 1000-1200 milliárd forintból bármennyi is befolyik a költségvetésbe?

Az adórendszer egyszerűsítésével, a lehetséges mértékű csökkentéssel, valamint a szigorú ellenőrzéssel és a csalás büntetésével igen. Ez csak így, együtt hat.

Az EU többi tagállamában is probléma, hogy a vállalkozók adóparadicsomokba viszik a pénzüket.

Az unió adócsalásból származó vesztesége évi 200-250 milliárd euró. Ebből csak az áfacsalás 40 milliárd. Ha pedig egy uniós állampolgár korábban olyan országba vitte a pénzét, ahol nincs állandó lakhelye, a kamatjövedelmének az adóját kikerülhette. 2005-ben viszont bevezettük a megtakarítások adóztatásáról szóló direktívát, ami az uniós tagállamokon túl Svájcra, Lichtensteinre, San Marinóra, Monacóra, Andorrára, valamint 10 atlanti-óceáni és karibi szigetre is érvényes. A kifizetett kamatjövedelmekről értesítik annak az országnak az adóhivatalát, amelynek állampolgára felvette a pénzt. Most azon dolgozunk, hogy a rendszert a bankbetéteken kívül más befektetési formákra is kiterjesszük, és bevonjuk az ázsiai pénzügyi központokat is.

Tavaly egyebek mellett azért bukott meg a lisszaboni szerződés az ír népszavazáson, mert elterjedt: jóváhagyása esetén emelkednének az adókulcsok.

A tagországok választópolgárai rendkívül kevés ismerettel rendelkeznek a több száz oldalas dokumentumról. Az unió ellenzői ezt kihasználva elhitették az ír választókkal, hogy az adóemelésen túl veszélybe kerülne Írország semlegessége, privatizálnák az oktatást és az egészségügyet. Csupa hamis állítás. Ahogy annak idején Magyarországon is azt terjesztették az uniós csatlakozást ellenzők, hogy az EU-ban be van tiltva a mákos bejgli. És mi történt? Annyi bejglit ehetünk, amennyi belénk fér.