Összenőnek

Ebből a névsorból ugyan kitetszik, hogy a kormánypárt csak a másodvonalával képviselteti magát az illusztris rendezvényen, de ez a személyi párosítás így is tökéletesen megfelel a célnak: demonstrálni, hogy a jobboldal két parlamenti pártja legalábbis a kitüntetett nemzetpolitikai kérdésekben kompatibilis. Meglehet persze, hogy akadnak köztük vitás pontok – végtére a szélsőjobbnak hívei elvárásai szerint túl kell lépnie az egyszerű nacionalizmuson, vagyis nem nélkülözhet irredenta felhangokat –, de azért nem tartunk komoly ellentétektől. Akkoráktól semmiképp, hogy megakadályoznák az alapvető egyetértés kialakulását; ígéretesnek tűnik ebből a szempontból például a Nyirő József, a székelyek Mikszáthja című elaborátum, amely alighanem teljes szimbiózist teremt a közönség netán különböző mértékben radikális tagjai között.

Hanem az EMI szervezte összejövetelnek nem a Fidesz és a Jobbik – ma már aligha meglepő – duettjében rejlik az igazi pikantériája. Hanem abban a megejtő fejleményben, hogy ennek a politikai táborozásnak egyik médiatámogatója az a szélsőséges hírportál, amelynek betiltását nemrég Orbán Viktor az amerikai kormánynál szorgalmazta. Mint emlékezhetünk: az Egyesült Államok szenátusának egy jelentékeny csoportja levelet írt a magyar miniszterelnöknek, volna szíves határozottan fellépni az antiszemitizmus minden megnyilvánulásával szemben, különös tekintettel a Jobbik idevágó akcióira. Orbán azzal replikázott, hogy azt az internetes portált, amelyik minálunk a zsidóság ellen a leghangosabban uszít, éppenséggel amerikai szerverről üzemeltetik, ő pedig hiába kéri ennek megakadályozását. Ne menjünk most bele abba, milyen más technikai, mi több, hatósági intézkedésekre volna lehetősége itthon magának a kormányfőnek – amelyekkel igenis élhetne –, szorítkozzunk ezúttal csupán arra, hogy kifejezzük ámulatunkat afölött, milyen elégtelen a kormánypárton belüli információáramlás.

Miként fordulhat elő, hogy miközben a Fidesz elnöke, a Legfelső Akarat letéteményese azt deklarálja ország-világ előtt, hogy ha módjában állna, bizony betiltatná az inkriminált szélsőjobboldali fórumot, erről a jelek szerint mit sem sejtő, ráadásul újságot sem olvasó párttársai – amúgy nyilván felelősségteljes, konzervatív országgyűlési képviselők – nem értesülnek? Hiszen ha tudnák, mit kér számon Amerikán Orbán Viktor, akkor vajon merészelnének egy gyékényen árulni a Jobbikkal egy olyan rendezvényen, amelyet épp a kiátkozott hírportál támogat? Jóhiszeműen csak arra gondolhatunk, hogy a nagy melegben akadozik a Fidesz belső utasítási mechnizmusa. Vagy – ami persze nem mentség, csak magyarázat – a Hugh Grant lakcíme utáni nyomozás fáradalmai bénították meg a híradóláncot. Ha viszont maradunk a realitások talaján, élnünk kell a gyanúval, miszerint nem csupán malőr történt, nem is véletlenül elegyednek az Erdélyi Magyar Ifjak táborának ürügyén fideszes korifeusok jobbikos kollégáikkal, mi több, az sem valószínű, hogy ne tudnának róla, miféle védnökséget élvez ez az eszmetársi bulizás.

A Fidesz ma már ott tart, hogy barátkoznia kell a 2014-es választás eredményeként számára majdan valószínűleg kikerülhetetlen koalíciós kényszer gondolatával. Amiben természetesen egyedül a Jobbik lehet a partnere. Mert bár mindkét pártnak több oka is van elutasítani ezt a szövetkezést, tudjuk: a jobboldali hatalom mindenáron való megtartásának parancsa felülírja az ellentmondó szempontokat. Meglehet, a mértékadó fideszesek, az úgynevezett centrális erőtér nem lelkesedik ezért a frigyért, de ha muszáj, ezt is – mint eddig minden mást, egyebek között a jogállam felszámolását – le fogja nyelni. A Jobbik ultrái pedig, utálják bár a kormánypártot, úgyszintén visszaborzadnak attól, hogy megint ellenzékbe kerüljenek, ráadásul egy demokratikus parlamenti többséggel szemben. A jövőbeli egymásrautaltság tehát lassú konvergálásra készteti Vonáékat, akik egyelőre ugyan csak a Fidesztől vehetnek el további szavazatokat, de aztán majd engednek a választási matematika diktátumának. Ezért már most érzékeny manőverezés tanúi vagyunk; ezt jól mutatják a Fidesz szélekre játszó gesztusai, illetve a Jobbik nagyon óvatos, ám érzékelhető mozdulása Orbánék felé. A szélsőjobb komilfó akar lenni számukra, és viszont: a kormánypárt folyamatosan jelzi a „nemzeti radikálisoknak”, hogy nem is állnak olyan messze egymástól. Erre a násztáncra valók az olyan alkalmak, mint az erdélyi tábor is – és hogy a legrémesebb rétegek se maradjanak ki a nagyralátó nemzeti összenövésből, hát belefér, hogy az Orbánt amúgy zsidóbérencnek tituláló portál szelleme is ott lebegjen a publikum felett.

És a „mérsékelt” jobboldal nem adja jelét, hogy undorodna.