Nem érzik hazugságnak az Operaház színészei, hogy afroamerikainak kell vallaniuk magukat egy szerepért

„Nem hazudtunk arról, hogy genetikailag fekete lenne a származásunk: ilyesmiről szó sem volt a nyilatkozatban. Azt írtuk alá, hogy az afroamerikai tudat az identitásunk részét képezi, és ez így is van. Gershwin zenéje, a jazz és ezzel együtt az afroamerikai kultúra és művészet az összemberiség kulturális örökségét képezi, mindennapjaink részét képezi, hiszen napi szinten élvezzük ezt a kultúrát, ezt a zenét, így az identitásunk elválaszthatatlan részévé vált. Ebben semmi sértő nincsen senkire nézve.” - ezzel magyarázta az Index kérdésére a Magyar Állami Operaház Porgy és Bess című előadásában Serenát játszó Bakonyi Anikó, miért írta alá azt a nyilatkozatot, amelyet Ókovács Szilveszter igazgató minden szereplőhöz eljuttatott.

Az Operaház igazgatója, Ókovács Szilveszter egy jogvitára adott sajátos válaszként kérte meg erre az Opera énekeseit arra, hogy vallják magukat afroamerikai származásúnak, mivel a szerző, azaz Gershwin jogörököseinek akarata szerint a Porgy és Besst kizárólag fekete színészek adhatják elő. Tavaly viszont – talán egy tévedés folytán – olyan szerződés került Ókovácsék asztalára, amelyből kimaradt a híres „all black cast” kitétel, így az Opera gyorsan lecsapott a jogokra.

Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek - szól a nyilatkozat.

Úgy gondolom, művészként jogom van ezt a kultúrát gyakorolni, interpretálni, ezzel lehetőséget adva arra, hogy ezt a kulturális örökséget egy olyan országban is megismerjék és élvezhessék élő előadásban, ahol legnagyobb arányban fehérek élnek. Így negatív diszkriminációnak, rasszizmusnak tartom, hogy azért nem adhatok elő egy darabot, mert fehér vagyok – monda Bakonyi Anikó egy olyan országban, ahol

éjjel-nappal az ömlik a közszolgálati televízióból és szinte az összes kormánypárti politikus vagy újságíró szájából, hogy akinek sötétebb a bőrszíne, az mind azért akar Európába jönni, hogy terrorista legyen vagy nemi erőszakot kövessen el.

Mást gondol viszont egy nevét nem vállaló művész, aki nem írta alá a nyilatkozatot: „Nem írtam alá ezt a nyilatkozatot, mert ha elfogadnám és aláírnám, azzal úgy érzem, megsérteném a hazai és a nemzetközi afroamerikai közösséget. Cinikusnak találom a főigazgató kívánságát, amely nemcsak a saját, magyar állampolgárainak identitását nem tiszteli és gondolja egyszerűen feladhatónak, de szerintem gúnyt űz fekete bőrű embertársainkból, az ő identitásukat silányítja súlytalanná ezzel az olcsó geggel” - írta a művész.

Ha Magyarország tiszteletet követel magának, ezt a tiszteletet meg is kellene adnia, úgy gondolom. Sajnos úgy érzem, az Operaházban történtek, és a mód, ahogy vezetősége kommunikál, tökéletesen rezonál a magyar kormányra és annak az intézkedéseire: ugyanaz a cinikus, gúnyos, felsőbbrendű, másokat nem tisztelő hangnem és elvárás, amely sokszor a tények alapján egyáltalán nem lenne indokolt; egy magát felsőbbrendűnek gondoló kisebbség arroganciája.Magyarságtudatom azonban nem engedi, nem is szólva az igazságba vetett hitemről, hogy származásom áruba bocsássam. Hazát, származást nem vált az ember. - zárul az Indexnek küldött válaszlevél.