Négygenerációs kapuőr – Papp Ibolya: A betegnek stratégiát is kell nyújtani
– Hogyan lett háziorvos?
– Miután 1971-ben végeztem az egyetemen, a Szent László Kórházban kezdtem el a szakmát. Itt ismertem meg a későbbi férjemet, és itt kaptam meg a kellő szakmai alapokat. Miután letettem a belgyógyász szakvizsgát, úgy döntöttünk, a férjem bent marad a kórházban, én pedig területi háziorvos leszek. Ennek 43 éve. Akkor még az angyalföldi fenegyerekek laktak itt. Rengeteg szenesember és bérkocsis, akik szoba-konyhás, komfort nélküli lakásban éltek, nagyon szegényen, de nagyon tisztességesen. Szerették és tisztelték az orvosokat. Amikor vártak, a konyhában vagy a szobában befűtöttek, tiszta fehérneműt vettek.
– Volt beleszólása, hová kerül, vagy ide irányították?
– Lehetett választani. De akkoriban ez kapós állás volt, inkább a külső kerületekben voltak szabad helyek. Végül is véletlenül kerültem ide. 43 év alatt számos lehetőség lett volna elmenni, de ez nálam szóba sem került.
– Akkor nyomon követte azt a folyamatot is, miként lett Angyalföld egy nagyon szegény negyedből Budapest egyik felkapott kerülete.
– Ma már rá sem ismerni. Gombamód nőnek a házak, a lakások, az irodaépületek. 2006-ban megjelent egy betegem novelláskötete. Az egyikben az áll: „Magam, az életem harmadik harmadában, 19 éve lakom a kerületben. Ahhoz képest is fejlődött, szépült a környezet. A rendelő helyszíne megváltozott. A kuncsaftok nagyobbik része maradt, az orvosok közül egy biztosan – írja. A végén azzal fejezi be: – Ezeknek a szavaknak az üzenetén felül az én fejemben még egy üzenet világosodott meg. Van, amire érdemes várni, ahhoz az orvoshoz ragaszkodnak így a páciensei, aki hű hozzájuk, aki nemcsak a betegségek szövődményeit, hanem az emberi sorsok szövődményeit is érzékenyen felismeri. Az országnak sok hasonló (…) körzetet kívánok. Mi a miénkhez ragaszkodunk.” Ő így látta.
– Ahogy a novellából is kiderül, a betegek, akik ide tartoznak, szeretik önt. Hány embert lát el?
– Kétezer embert. A területi ellátási kötelezettségen túl nagyon sokan járnak ide vidékről is. Itt laktak valamikor, de visszajönnek. Van olyan család, ahol ismertem a nagymamát, annak a lányát, az unokáját, és az unoka most hozza ide a kisgyerekét.
– Mennyire lehet a mindennapokban segíteni „az emberi sorsok szövődményeinek” gyógyulását?
– Az ember akarva-akaratlanul is belelát a család életébe, hiszen lakásra megy, s ott látja a problémákat. És mint egy családtaggal, sokan meg is beszélik velem a problémáikat. Azt nem állítom, hogy mindig száz százalékig elfogadják, amit mondok, de meghallgatnak, és valamiképpen felhasználják.
– Mennyire képezi le a Magyarországon leggyakoribb betegségeket, a szív- és érrendszeri megbetegedéseket és a rákot a praxisa?
– A kerületben ugyanez a helyzet. Első helyen a kardiovaszkuláris, a másodikon az onkológiai betegek állnak. Én a megelőzésben hiszek. A szűrővizsgálatoknak van költségük. Mi itt a kerületben szerencsés helyzetben vagyunk, mert a szakrendelőnkben hagyomány, hogy tavasszal és ősszel mindig van szervezett szűrés. És sikerült is a lakosság egészségtudatát fejleszteni, mert míg kilenc éve a betegek regisztráltak ugyan, de nem jelentek meg a vizsgálatokon, ma már egy-két nap alatt elfogynak a helyek. Tudtommal az egyetlen olyan kerület vagyunk, ahol a CT és az MR már hozzáférhető a lakosság számára. Van egy belső szabályozás, hogy daganatgyanú esetén két héten belül meg kell ejteni a vizsgálatot. Ez egyedülálló. A másik nagyon fontos terület a védőoltásoké…
– …ami most különösen fontos, hiszen látjuk, mennyire sokan hisznek áltudományokban és utasítják el a gyerek oltását.
– Manapság olyan fertőző betegségben meghalni, amely ellen létezik védőoltás, nem lenne szabad. Harcolunk a kórokozókkal, de ennek a harcnak nincs vége. Tudjuk, hogy a leggyakoribb fertőző betegség a malária, ami ellen még nem rendelkezünk hatékony védőoltással, bár már Afrika egyes országaiban tesztüzemmódban alkalmaznak oltásokat ötvenszázalékos hatékonysággal. Látjuk, hogy ha a védőoltási fegyelemben lazulás van, akkor olyan betegségek lángolnak fel, amelyekről azt hittük, kordában tarthatók. A védőoltásoknak köszönhetően sikerült a világon a fekete himlőtől és a járványos gyermekbénulástól megszabadulni.
– Akkor önt zavarják az oltásmegtagadó szekták.
– Nagyon. Magyarországon fejlett a nemzeti immunizációs program, leánykori nevén az oltási naptár, s a kötelező oltási rendszer mindig bővül, idén a bárányhimlő elleni védőoltással. De az örömbe vegyül üröm is. Elfelejtették ugyanis a gyermekgyógyászokat és a vakcinológusokat megkérdezni arról, melyik lenne az optimális oltási időpont a gyermekek számára. A vakcinológusok azt szeretnék, ha az MMR-oltással (kanyaró, mumsz, rubeola elleni kombinált oltás – a szerk.) együtt adnák be. Érdemes lenne hallgatnia a kormánynak rájuk.
– Az ön pácienskörében is érzékelni, hogy kiugróan magas a rákos megbetegedések száma? Lát olyan ellátási zavarokat a rendszerben, amin életek múlhatnak?
– E téren a háziorvos legnagyobb feladata a szűrés. Tapasztalatból mondom, hogy nem elegendő a tájékoztató- és meghívólevél kiküldése, mert az egyből megy a kukába. Azt, hogy az én kardiovaszkuláris betegeim kilencvenöt százalékát be tudtam tüdőgyulladás ellen oltani, a szakma nem hitte el. A vastagbéldaganatos betegeim 85 százaléka pedig leadta a székletmintát. Ezek komoly eredmények, amiket úgy sikerült elérnem, hogy nem bíztam csak a levélben, mindent megtettem annak érdekében, hogy a beteget személyesen is elérjem. Ez sok pénz és sok idő. Ugyanakkor a betegnek stratégiát is kell nyújtani. Nem elég azt mondani neki, hogy „ha majd lesz ideje, látogasson meg”, hanem azt is, hogy a „jövő kedden 10 órakor várom, hozza a mintát”. És akkor be is hozza. Az embereknek látniuk kell, hogy mit várok el. A kollégáim azt mondják, hogy a lakosság nem igényli a gondoskodásnak ezt a formáját. Én ezt vitatom. Az orvos feladata, hogy a beteget felvilágosítsa, mi a kockázata annak, ha a szűrővizsgálatokat vagy a védőoltást kihagyja. Önmagában a vérvétel két perc, az oltás is két perc. Nem az visz el sok időt, amikor a beteg már itt van a rendelőben, hanem az, hogy elérjem őt, és eljöjjön.
– Nehéz megtalálni az egyensúlyt az erély és a gondoskodó attitűd között?
– A hitelesség a legfontosabb. Oltásnál a beteg első kérdése az, hogy „doktornő, ön beoltatta magát?”. A beteg utánanéz. Elmegy a szakorvosához, és az ő véleményét is megkérdezi az oltásról. Abból indulok ki, hogy ha nem vagyok tisztában valamivel, nem tudok dönteni. A háziorvos feladata egy olyan szintű tájékoztatás, amelynek hatására a beteg maga igényli a szűrővizsgálatokat és oltásokat.
– Mivel magyarázza ezt az extrém magas halálozási arányt Magyarországon olyan betegségekben, amelyekben Európa nagy részében mások nem halnak meg idő előtt? A szűrővizsgálatot hagyják ki? Vagy a háziorvosi ellátás elégtelen, és nem is jutnak el a szakellátásba?
– Ha én szűrővizsgálatot írok az indikációba, mondjuk mammográfiát, akkor azt nem fizeti ki a biztosító. Ki kell találnom egy masztopátiadiagnózist.
– Vagyis indokolni kell, miért küldi szűrni a beteget. Csak simán szűrni nem lehet?
– Nem. A sima szűrést a biztosító nem finanszírozza. Itt a kerületben azért van jó helyzetünk, mert az „egészségtudatos lakosság” kifejezésre az önkormányzat kinyitja a pénztárcáját, s ha szakmailag indokoltnak ítéli a szűrővizsgálatot és a védőoltást, akkor mellénk áll.
– Mit él meg sikernek? Mi adja az erőt a napi munkához?
– A férjem azt mondta, „Ibolya sikerorientált ember, aki ha kitűz egy célt, bulldogként megy, amíg meg nem valósítja”. Ezt a betegeim is tudják. Talán emiatt is, de több alkalommal jelöltek díjakra. Hiába biztos az ember abban, hogy mit kell csinálni, a visszajelzések nagyon jólesnek. Siker az is, hogy amikor egy bonyolult eset diagnózisához jutok, megyek tovább, csinálom, konzultálok, a beteg után telefonálok.
– Említette a férjét, Szalka Andrást, aki Magyarország egyik legkiemelkedőbb infektológus professzora volt. Konzultált vele szakmai kérdésekről?
– Igen, ilyen előfordult. A férjem egy világos gondolkodású, naprakész, olvasott ember volt. 24 órából húszban képezte magát. Itt a kerületben emléktáblát avattunk a tiszteletére. Úgy gondoltam, ösztöndíjat is hirdetek, amivel a fiatal infektológusokat motiválhatom. Fontos a felkarolásuk.
– Van a képességeknek valami speciális kombinációja, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó háziorvos legyen?
– A háziorvos kapuőr. Nagyon fontos, hogy jó diagnoszta legyen. A gondolkodást nem helyettesíti a vizsgálatoknak a tömkelege. Kell tudni célirányosan kérni a vizsgálatot.
– Ehhez szükségesek eszközök? Költséges dolog egy háziorvosi rendelőt felszerelni?
– A fizikális vizsgálatok nem költségesek. Csak az az igazság, hogy lassan elfelejtünk fizikálisan vizsgálni. Ahhoz nem kell drága eszköz.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy Magyarországon óriási a háziorvoshiány?
– Egyenetlen a hiány. A nyugati megyékben jobb a lefedettség. A szegregáció megszüntetésének viszont része lenne az egészségügy fejlesztése is.
– Mi alapján képzi magát? Van valami protokoll, ami segíti önt, hogy milyen továbbképzéseken vegyen részt?
– Elsősorban olyan szakmai programokra figyelek, amelyekre szükségem van. Most utoljára egy diabetológiai továbbképzésen vettem részt.
– A rendelő falán lévő képeken Göncz Árpáddal látható.
– A köztársasági elnök is ezt a rendelőt látogatta. A belgyógyásza voltam, amikor szükséges volt, a külföldi útjaira is elkísértem. Érdekes, hogy soha nem éreztem benne haragot embertársaival szemben, pedig az 1956-ot követő börtönévek miatt lett volna miért.
