Naponta heten!

Az önpusztítás „világranglistáján” évek óta az ötödik-hatodik helyen állunk. Európában csak az egykori szovjet tagállamokban rosszabbak az életkedvmutatók. Még tragikusabb a kép a fejlett országokhoz viszonyítva.

– Az OECD-államok „szuicidlistáján” mi vagyunk a második Dél-Korea után. Nálunk az öngyilkosságot választók kétharmada már az első kísérletébe belehal – állítja Futó Katalin, a Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának orvosa.
Ha pedig az öngyilkossági kísérleteket vesszük figyelembe: itthon – becslések szerint – évente mintegy harmincezren próbálkoznak önkéntes halállal. És ezek a mutatók nem változtak az évtizedek során. Ami azt jelzi: az önpusztításnak nagyobb a „hagyománya” nálunk, mint – mondjuk – Japánban a harakirinek.

A leggyakoribb magyar szuicidmódszer a begyógyszerezés, önmérgezés.

A fővárosban az ilyen esetek többségét a Péterfy-kórház toxikológiai osztályán kezelik. A vezető főorvos, Zacher Gábor azt mondja, az elmúlt években igencsak növekedett a betegforgalmuk. És nem a drogosok vagy a gombamérgezéses rosszullétek száma emelkedett, hanem az öngyilkosságoké.

Zacher doktor tapasztalatai alapján az önpusztító hajlamunkat fokozta a válság. A „tipikus” öngyilkosjelölt a csődbe ment kis- és közepes vállalkozó.

– Az, akinek milliós kintlévősége van, és a bankhiteleit nem tudja törleszteni. Családját nem képes eltartani. Esetleg inni kezd, rámehet a házassága. Az öngyilkossági kísérletét sokszor „rövidzárlat”, tudatbeszűkülés előzi meg. Mondjuk, megkapja az újabb horribilis számlákat, s végső kétségbeesésében bevesz mindent, amit a „házi patikában” talál – említi Zacher Gábor.
A halálba menekülők nagy többsége férfi. Nálunk a karrierépítés, az érvényesülés, a családfenntartás elsősorban a maszkulinszerephez kötődik. A férfiak ezért érzékenyebbek az egzisztenciavesztésre.

Futó Katalin pszichiáter mindehhez hozzáteszi: a válság a magyar nőket is érinti, csak őket nagyobb szociális háló veszi körül.

– A rokonokkal, barátokkal inkább ők tartják a kapcsolatot, a gyereknevelés, a család összetartása is rájuk hárul. Mindez érzelmi biztonságot is nyújt nekik. A férfiaknál fokozottabb a dominanciára, autonómiára törekvés.
A gondjaikat nehezebben osztják meg másokkal, ritkábban kérnek orvosi, pszichológiai segítséget.

Itthon a válság lelki következményei azért is különösen súlyosak, mert társadalmunkban a meggazdagodás vált az egyik legfontosabb értékké. Pikó Bettina orvos-szociológus, a Szegedi Pszichiátriai Klinika Magatartás-tudományi Csoportjának docense szerint a magyarok rendkívül pénzcentrikusak, ami mentálhigiénés kockázatot is jelent. Külföldi vizsgálatok is bizonyították: minél anyagiasabb egy nép, annál inkább nő a szorongás és a szuicidveszély.

– Ha az emberek folyton többet akarnak, sohasem elégedettek. Kielégületlen vágyak gyötrik őket, s ez állandó feszültséghez, frusztrációhoz vezet – fogalmaz Pikó Bettina.

(A Péterfy-kórház toxikológiai osztályán sem a hajléktalan öngyilkosok száma lett nagyobb. Zacher Gábor azt mondja, a válság nyilvánvalóan érinti a szegényeket is, ám ők már „edzettebbek” a nélkülözésben. Magasabbról viszont nagyobbat lehet zuhanni.)

A KSH legutóbbi, a 2009-es esztendőről közzétett adatai szerint abban az évben összesen 2461-en dobták el maguktól az életet. 1902 férfi, 559 nő.

Az öndestrukció életkortól is függ. A legsérülékenyebb az 50–59 éves korosztály.

– Ez az „átmenet generációja”: a szocializmusban szocializálódtak, ám a kapitalizmusban kell boldogulniuk. A társadalmi viszonyok változásához nehezen alkalmazkodnak. Őket sújtja leginkább a munkanélküliség is: a koruk miatt alig találnak újra munkát, de még nyugdíjba sem mehetnek – magyarázza Pikó Bettina.
Hozzáteszi, az „életközepi krízis” magánéleti válságokkal is járhat. Az ötvenesek közül sokan elmagányosodnak. A gyerekeik már felnőttek. Idős szüleikről pedig gondoskodniuk kell, vagy netán már őket is elveszítették. Ráadásul a „változó kor” kapuzárási pánikkal járhat. Az öngyilkossági késztetések egyik legfőbb motivációja az elhagyatottság. Ezért a család mellett a befogadó közösségek is fontos kapaszkodót jelenthetnek.

Pikó Bettina szerint az erkölcsi normák fellazulása szintén a középnemzedéket érinti súlyosabban:
– A rendszerváltás idején sokan azt hitték: az „új világban” majd jobban megbecsülik a tehetséget, a tisztességes munkát. A remény növelte az emberek teherbíró képességét.
De mára sokan csalódtak, és a kudarcaikért többen saját magukat hibáztatják. Ha pedig nincsenek olyan társadalmi szabályok, amelyekhez igazodni lehetne, a kilátástalanság a legkétségbeesettebb „megoldásokhoz” vezethet.

A Péterfy-kórház toxikológiai osztályáról korábban az OPNI-hoz is küldhettek betegeket, ám a „Lipót” megszüntetése után most már csak a saját krízisintervenciós osztályukon helyezhetik el őket. De itt az öngyilkossággal kísérletezők pszichológiai ellátására alig van lehetőség: csupán a legsúlyosabb eseteket fogadják.

A kerületi ideggondozók is túlterheltek, legfeljebb gyógyszerfelírásra jut idő. Pedig a prevenciónak komoly szerepe van az öngyilkosságok megelőzésében.

Magyarország 2005-ben csatlakozott az „Európai szövetség a depresszió ellen” uniós programhoz, itthon a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézete koordinálta. Ennek keretében – például – Szolnokon családorvosokat, szociális munkásokat, lelkészeket, pedagógusokat képeztek ki a depresszió felismerésére, és arra is, miként segíthetnek az ilyen betegeknek. A program egyik vezetője, Székely András lapunknak elmondta: képzésük után Szolnokon ötven százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma. Hasonló uniós program indult Miskolcon is.

Azt is említi: a hazai pszichiátriai ellátás önmagában – kormányzati támogatás nélkül – nem képes ilyen mértékű népegészségügyi problémákat orvosolni. A magyar lélekgyógyászat európai viszonylatban is tragikus helyzetbe került: szakorvosaink közül sokan külföldre mennek.

Futó Katalin, a Pécsi Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika orvosa azt mondja: 2007-ben jelentősen csökkentették a pszichiátriai ágyak számát az országban anélkül, hogy az ambuláns ellátást bővítették volna. Akinek pszichoterápiára lenne szüksége: vagy drága magánpraxist fizet, vagy megpróbál bejutni állami rendelőkbe. De ott hosszú a várólista. A krízisben lévők viszont azonnali segítségre szorulnak.

Ugyanakkor Futó Katalin szerint az is eredmény, hogy több városban, így Pécsett is működik krízisközpont, telefonos lelki elsősegély-szolgálat. (Az öngyilkosság- és kríziskutatásnak, az ellátásnak a baranyai régióban nagy hagyományai vannak.)

Harangozó Judit pszichiáter a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumát vezeti. Krónikus betegeket rehabilitálnak nappali intézményükben. A közösségi életforma eredményességét mutatja, hogy az itt kezeltek hatvan százaléka újra munkába áll, öngyilkosság alig fordul elő köztük.

Németországban csökkenő tendenciát mutat az öngyilkosságok statisztikája: 1980-ban több mint 18 ezer esetet regisztráltak, az ezredfordulótól évente nagyjából 9-10 ezret, s kisebb a fiatalkorú öngyilkosok száma is. Átlagosan kétszer-háromszor annyi férfi vet véget életének, mint ahány nő. Ugyanakkor a többi korosztályhoz képest a 60 év felettiek körében mindkét nemnél lényegesen magasabb az öngyilkosságok aránya. Náluk a motiváció főként a betegség, különösen a depresszió. Noha – teszi hozzá Heltai András, a Ger-mania.hu szerkesztője – prevenciós programok és a depresszió kezelésére alkalmazott korszerű szerek visszaszorították az öngyilkosságokat.

Olaszországban, ha kismértékben is, növekedett az öngyilkosságok száma: évente 3600-4000. Az okok között első helyen a családi problémák szerepelnek. Göbölyös N. Lászlótól, a Tuttoitalia.hu szerkesztőjétől azt is megtudtuk: az öngyilkosság kísértése négyszer olyan erős az olasz férfiakban, mint a nőkben. Bár a statisztikák szerint az életkorral nő az öngyilkosságok aránya, az öt leggyakoribb halálozási ok között szerepel a 15–24 évesek, valamint a 25–34 évesek körében. Az öngyilkosságok 90 százaléka összefüggésbe hozható valamilyen mentális betegséggel, amely sokszor alkohol vagy drog következménye. Az öngyilkosoknak legalább a fele szenved súlyos depresszióban.

Franciaországban az ezredfordulótól csökken az öngyilkosságok száma. Bár tény az is:
a franciákat így is csak a finnek előzik meg a nyugat-európai szuicídiumok statisztikájában. Hilu Ansaf Anna, a Franciakoktel.hu szerkesztőjének közlése szerint az elmúlt huszonöt esztendőben 20 százalékkal, 12 ezerről 10 300-ra csökkent az öngyilkosságok éves száma, ám a kísérleteké évente 160 ezer. Az ok a depresszió, az emberi kapcsolatok hiánya. Az öngyilkosok háromnegyede férfi, köztük a középkorúak aránya a legmagasabb. A 25–34 éves férfiak körében az öngyilkosság az első számú halálok. A 19–25 éves öngyilkosok egynegyede homoszexuális.

Oroszországban az öngyilkosság az ötödik halálozási ok, évi 50 ezer regisztrált esettel – írja Pogány Ira, az Oroszline.hu szerkesztője. Az öngyilkosságok száma a kilencvenes évek elején, a gazdasági összeomlás idején szökött fel. A legérintettebbek manapság a 30–50 év közötti férfiak. Tíz év alatt 60 százalékkal nőtt az öngyilkosok száma a 12–16 évesek körében, s egyre több 5–9 éves korú gyerek vet véget életének önkezűleg.