Mosdatlan szájak
A média abból merít, amiből tud. Ha L. Simon László olyat mond, hogy a hazai média elképesztő állapotban van, annak az az elsőrendű oka, hogy a források vize is elképesztően zavaros.
Az utcákra kerülő „rossz kommunikációk” csak hűen továbbítják a szerzett híreket. Az a vád is elhangzott, hogy elsősorban az írott média mozdult el a bűnügyek és a bulvár irányába. Hová mozduljon? Ha egyszer gazdasági és politikai információkat nem vagy csak ritkán kap. Igazakat meg szinte sohasem. Persze hogy több a gyilkosságokról, balesetekről, pletykákról szóló olvasnivaló, hallgatni- és látnivaló. Ha az államtitkár úr az egyre ritkábban olvasható szociográfiák, kül- és belpolitikai hírek, kommentárok és egyebek csökkenő száma miatt kesereg, kritikájának korbácsával tehetne egy sanda oldalvágást saját eszmetársainak megnyilvánulásai, alpári stílusa felé is.
S ha már a sajtó szóba került. Szép emlékű angyalföldi gyermekéveim máig érződő környezeti hatása a garancia arra, hogy trágárságban fel tudom venni a versenyt a hatalom bármelyik dédelgetett firkászával. Féltékeny is vagyok például a mosdatlan szájú Bayer Zsoltra, akit olvasva és hallgatva időnként még én is eltátom a számat. Dolgozataiban a minősítő obszcén jelzők dominálnak, a tartalom sokszor nem is lényeges, a gyűlöletet sugárzó szellemi termékei fölé vagy elé ki lehetne tenni a 18-as számot.
Államtitkár úr, ha nem tévedek, ő is a média része!
Gerencsér Emil,
Budapest
