Médiastroke, avagy pofon a sajtónak

Lampé Ágnes munkatársuk Nagy Józseffel (egykori 168 órással) készített interjúja ültetett a klaviatúra elé. Médiakutatóként álságos/etikátlan lenne részemről, ha ideológiai/világnézeti alapon foglalnék állást a vak komondorok ügyében. Lásd: Balogh Józsefet, a Terikét – feleségét – verő fideszes honatyát, aki településén még ma is a „number one”. Megválasztották a község polgármesterének. Az egyébként mezőgazdasági gépszerelői végzettségű (és ez nem pejoráció) Balogh József ma is „tisztán” élvezi a kormánypárti támogatást.

Fülöpháza sarokpont. Innen „szabadultak el” Kiskőrös, Soltvadkert és Kecel honéleti „derűi”. Komolyra fordítva a szót: egy frászt! Közhelyeket mondok, de belátható, hogy igaz. „Nehogy a ketrec rázza már a majmot!” „Nehogy a farok csóválja már a kiskutyát!” Vészhelyzet az agyban! Súlyos, akut probléma. A lényeg: „Ez egy kicsi hely, holnap is egymás szemébe kell néznünk.” A társadalomtól való önkéntes száműzetés az erkölcsi minimum (lenne). Az érzetkárosodás, az emlékezetkiesések, a beszédzavarok mind orvosi esetek. Még akkor is, ha ezt egy ezerlelkes településen igyekezek érvényesíteni. Amúgy semmi bajom a történések szereplőivel. Ők „csak” hétköznapi leképeződései a jogállami demokrácia maradványterületeinek. A Balogh-tanyán amúgy miden rendben! A Tanyákon Élők Egyesülete körül minden nagyon jó...

Nagy József interjúkötetében nem kevesebbre vállalkozott, mint elhitetni a valóságot, amit senki nem hisz. És ez nem a szerző hibája. Az ambivalens tükörkép okozói az olykor körmük szakadtáig őszinte (?) megszólaltatottak és a „hivatásos” mellébeszélők, akik „ezerrel” védik pozíciójukhoz járó „igazságukat”. A Kövér László illette kritika önmagáért beszél. Nem tesz másként a házelnök, a feleségverő Balogh képviselő ügyében sem. A mindent a szárnyas jószágok pucolására fogó (közben italozó) polgármester a végére tényleg „elfáradhatott”. Ama bizonyos G napon Simicska kijelentette: nála lényegében mindenki szaporítósejt a hatalomból. Amit Orbán akart, megtette. Szétszakította, összeugrasztotta az országot. Magával és az „idegenekkel”. A karrierizmus hajhászása és az azzal járó anyagi előny nem a kishitűek sportja. A kommunistázás olcsó szlogen, csak idejétmúlt. Éppen negyedszázadot késett mantrázása.

Dr. Nagy Zoltán, Debrecen