Mátyás Győző: Erdei mese

Hol volt, hol nem, volt egy kerek erdő. Pontosabban több kerek erdő volt akkoriban Óperencián innen és túl, ott, ahol a kurta farkú malac kúl, de mi most az egyikbe teszünk látogatást, kedves felnőttek. Ebben az erdőben sokféle lény élt, éldegélt, a koboldtól kezdve a dzsinnig, a manótól a démonig, a lidérctől a szellemekig. A lények létrehozták a maguk lényközösségeit, és megpróbáltak valahogy a tőlük erőben, észben, jó szándékban különböző más lényekkel együtt élni. Ami nem volt egyszerű dolog, mert az agresszívebb lények eleinte úgy gondolták, minek gürcölni éjt nappallá téve, amikor megteszik ezt helyettük más oktondi lények, mégiscsak egyszerűbb elvenni tőlük, ami az övék. Elfoglalni a területüket, feldúlni az éléstárukat, zabálni két pofára a más munkája gyümölcsét. Na de a gyengébb, ám olykor fineszesebb lények sem most jöttek ebbe a mesébe, igyekeztek megvédeni magukat cselhez folyamodva, egymásnak ugrasztva ellenfeleiket. Minek a következménye a nagy erdei háborúság lett, fák pusztultak, lények hullottak, az aljnövényzet szinte kihalt, tiszta erdei apokalipszis.

De mindig jön az újrakezdés, úgyhogy a lények úgy gondolták, Darwin elmegy a susnyásba, ők megpróbálnak okulni a tanulságokból, és mégis csak békében élni egymással. De azért ez sem ment olyan egyszerűen, mint szerették volna, mert “történelmileg úgy alakult”, hogy az újrakezdést a lények kétféleképpen képzelték el. Egy réges-régi jelmondatukból a lények egyik tábora a szabadságot, a másik meg az egyenlőséget tartotta fontosnak trónra emelni, hogy uralkodjon köztük a testvériség. Az egyik tábor úgy vélte, az a célravezető, ha a lények együtt vitatják meg közös dolgaikat a lények parlamentjében, a másik meg azt, hogy vezesse a tévedhetetlen egypárt a lényeket. Idővel egyre nagyobb lett a fenekedés a két tábor között, és lett is volna haddelhadd, ha az egyenlőséghívő lények közül sokan meg nem elégelték volna, hogy vannak köztük egyenlőbbek, meg főként azt, hogy állandóan üres a kamra. Ezért aztán úgy döntöttek, ők is inkább kipróbálják ezt a szabad lényválasztásos parlamenti formát. Azt remélték tőle, hogy mindig tele lesz a kamra dióval, mogyoróval, mangóval és pomelóval.

A szabadságot valló lények már régebben rájöttek, hogy együttműködésre érdemes törekedniük, közösen többre mennek, így létrehozták az erdei uniót, amelyben a lények minden fajtája képviseltette magát. Nemsokára napirendre került, hogy az egypárti rendszert levedlett lényeket is felvegyék a szervezetbe. Néhányan a régiek közül tartottak ettől a jelentős társadalmi meg kulturális különbségek miatt (értsd: mi van, ha kiengedik a szellemet a palackból).

De egy ideig működött a kibővített erdei unió, az újonnan jött tagok igyekeztek alkalmazkodni a szokásokhoz és élvezték, hogy bőven jut nekik a javak közös készletéből.

Egy idő után azonban az erdei unió veterán lényei érdekes jelenségre figyeltek fel, ami különösen jellemző volt a lények között különc fajtának számító ragyam szellem nevű lényekre. E lények vezérszellemei az erdei unió által folyósított támogatásokat szépen eltérítették, és építettek belőle maguknak kacsalábon forgó gyémántodút, aranybarlangot, szellemvasutat. És mégis népszerűek voltak, mert rengeteget költöttek a támogatásból szellempropagandára is, amivel teljesen félrevezették szegényebb szellemtársaikat, akik csak néztek ki a csuklyáik lyukain. És hallgatták, ahogy a vezetőik hangosan szidalmazták az erdei uniót.  Amelynek régebbi tagjai elhűlve nézték ezt a mutatványt, és már fontolgatták, hogy hívják a szellemirtókat. Mégis sokáig áltatták magukat, hogy talán rosszul látnak, az ő képernyőjük szellemképes, mígnem elkezdték fontolgatni, hogy kizárják az erdei lények uniójából ezt a rémisztő társaságot. De a jelenséget továbbra sem értették. Hogy lehetnek képesek ezek a szellemek egyfolytában szidalmazni azokat, akik segítséget nyújtanak nekik, és közben félrevezetni és megrövidíteni a saját szellemtársaikat. Próbálták vizsgálni ennek a szellemtársadalomnak a hagyományait, a struktúráját, az észjárását, de nem jutottak sokra. Mígnem az egyik mesebeli lény azt mondta: nem olyan bonyolult dolog ez. Végül is vannak jó és gonosz szellemek.

Ha okosabb magyarázatra leltünk volna, kedves felnőttek, a mi mesénk is tovább tartott volna.